irodalom

A Kossuth Lajos utca és a Szép utca sarkán, a magkereskedés, dohánytőzsde, műköszörűs helyén valaha Landerer és Heckenast nyomdája állott. Kilencvenöt évvel ezelőtt, egy szerdai napon néhány fiatalember nyitott be ide. Ólomfényű délelőtt volt, a havas eső minduntalan elállt s újra megeredt. Ilyen időbe a jó kutyát is kár kiverni. Az utcán mégis nyüzsgött a nép: diákok, nők, kürtőkalapos polgárok. Landerer Lajos már várta a küldöttséget. Petőfi előrelépett, kezében a Tizenkét Pont és a verse kéziratával. "Azért jöttünk - szólt -, hogy a két kéziratot kinyomassuk."
"Lehetetlen, uraim - felelte Landerer szenvtelenül. - Nincs rajta a cenzor engedélye." A küldöttség tagjai zavartan néztek össze. Hamarjában nem tudták, mitévők legyenek most. Ekkor Landerer egy lépést tett Irinyi felé, és ezt súgta: "Foglaljanak le egy sajtót!"
Irinyi rátette kezét a legnagyobbik sajtógépre, és Landerer fejet hajtott: "Az erőszaknak nem állhatok ellent." Habozás nélkül munkába fogtak. A nyomda kék zubbonyos munkásai, akik némán figyelték a jelenetet, most megmozdultak. "Éljen a sajtószabadság!" - kiáltották. A két kéziratot szétvagdalták, és tíz betűszedő lázas sietséggel kezdett dolgozni. Azután megindultak a gépek, s fél tizenkettőre Irinyi kiránthatta a hengerek közül a "Mit kíván a magyar nemzet?" legelső, festéktől nedves példányát. Kilépett vele az utcára, és meglobogtatta a feje fölött; tomboló lelkesedés fogadta. A nap dátumát harsogta az emberek közé, hogy tanulják meg.
Megtanultuk. Ez a keltezés zsebnaptáromban ma már pirossal van nyomva. Valamennyien ismerjük a nap részletes történetét, úgyhogy ezt a nyomdai jelenetet is fölösleges volt elmondanom.
Mégis elmondtam, mert jólesett elmondanom. Figyeljünk csak: erre az összejátszásra, a nemzetnek erre az öntudatos cinkosságára. A művelt, higgadt, ötvenéves nyomdatulajdonos súg a forradalmároknak. Jól érzi ő a jelenet nagyvonalú színpadiasságát; pusztán szerénységből súg, nem óvatosságból, hiszen ezt a súgást még Bécsben is tisztán fogják majd hallani. De Landerer nem kíván tolakodni, beéri a halk szereppel, a mellékességgel - és mégis megtesz mindent. A Pilvax gyerekembereinek lázas a feje, olykor súgni kell nekik, mégsincsen zökkenő, a csodálatos összjáték viszi előre az óramutatót, mert valami módon egyet gondolnak mindannyian, Landerer és a diákok, Rottenbiller Lipót alpolgármester és a nyomdászok, a városi tanács és az utcanép. Milyen egyszerű ez, uramisten! S milyen bonyolult, egyet gondolni. Vigyázzunk. Az ilyen gondolat igaz és jó, s ámbár sugárzóan tiszta, mégsem tudná senki más megfogalmazni, mint a költő. Politikus, bölcsész, tudós meg se kísérelje. Petőfi Sándornak sikerült, s bizonyára ma is sikerülne. Milyen jó lenne tétovázás nélkül követni őt. Csakhogy az ilyen pillanatok, amelyben valami módon egyet gondolunk mindannyian, s amelyek valójában nemzetté teszik a népet, módfelett ritkák. A dolgunk csak annyi, hogy közben is mindig készek legyünk rá. Maradjon a lelkünkben egy szöglet fiatalon és tisztán, mint Landerer cégtulajdonos polgártársnak maradt.
A nyomdában / 1943. márc. 15. / In: Ottlik: Próza

20424: á, megtévesztett egy emlék, amikor is a Wilhelm németre fordított valami Büky Annát - azt hittem, más is csinál ott ilyet :) de egyébként teljesen logikus, amit mondasz.

((20423: nincs, persze, a Goethe Intézetnek ez nem dolga, hogy magyar könyvek németre fordítását menedzselje,
inkább fordítva, a magyarra fordított németeket szoktuk PR-ozni))
:-) de mindenképp örülünk a kultureller Austauschnak :-)

20421: attól félek, hogy rövid idő alatt több is fog megjelenni, mint amennyi magyarul az összes kötetéről, filmjéről stb. eddig megjelent :-)
amúgy én kérdeztem tőle, hogy van-e a Goethe Intézetnek köze ehhez a fordításhoz, de mondta, hogy nincs

20420: nahát : )

20420: köszi az infót :-)
majd figyelem, hogy jelennek -e meg róla recenziók.

Bódis Kriszta Artistája meg fog jelenni németül.
Régen hallottam olyan hírt, aminek ennyire örülni lehet (bár én el se tudom képzelni, milyen lehet németül ez a szöveg) vagyis aminek én ennyire örülni tudnék! Remélem a németül olvasók rákattannak és nagy sikere lesz...

20418: hát, szerintem S.K. világrekorder abból a szempontból, hogy hány regényéből, novellájából, stb. fingásából forgattak már filmet, és ha ebből csak a jó filmeket vesszük, még akkor is rekordgyanús a dolog: így könnyű egy dollárért dobálgatni a filmjogokat
az egyik legnagyobb köpedelem az Alvajárók című agyhalál: abban pl. még játszik is, na szerintem ez pl. az elfogadás biztos jele :) (vajon a Ragyogásban rá lehetett volna bírni, hogy vállaljon be egy jelképes mellékszerepet?)

20417: azért a hozzáállását a könyveiből készült szemetekről szerintem jól mutatja, hogy az Álomcsapda filmes jogait egy dollárért adta el (a film aztán annyit se ért).
Nekem Bihari György ugrik be mindig, ha S.K.-ről van szó, nagyon sokat fordított ő is, jól.

20413: a harry potter fordítása egy borzalom, annak ellenére, hogy a srác kétségkívül szellemesen megoldott egy-két dolgot
a stephen king meseregényeit nem tudom, ki fordította, én egyet olvastam, a legelsőt (a sárkány szeme vagy mi volt) de az a két-három korábbi fordítója, akik most így eszembe jutnak (falvay mihály, szántó judit, bartos tibor), hát ezek tutira jobb vénával rendelkeznek, mint maga king -- aki szerintem nem több derék iparosnál, akinek egyszer-kétszer elég jól elsült a tolla,
mert pl. épp most adta le a tv a Kubrick-féle Ragyogást, megnéztem, és újra elgondolkodtam azon, hogy mekkora segg ez a King, ahelyett, hogy karrierje csúcsának tekintené, hogy egy Kubrick adaptálta a regényét (egy Jack Nicholsonnal), és örülne magának, még hisztizik, hogy "ő nem is ezt meg nem is így írta, hogy jön ahhoz Kubrick, hogy változtat az ő koncepcióján", szóval ez is mutatja számomra, hogy az ürge mintha maga se lenne teljesen tisztában azzal, mit csinál igazából, amikor alkot -- nem beszélve arról a 20-30 szemétrevaló filmről, amit szintén az ő írásaiból forgattak: na ezekről nem hallottam, hogy egy szava is lett volna ellenük
szóval nem tudom, igazából érdemes-e az eredetiekkel próbálkozni, nekem alapos a gyanúm, hogy nem nagyon

20415: én is szeretlek.

A legjobb Hrabal a Trilógia (Házimurik, Vita Nuova, Foghíjak).
Önéletrajzi regények a felesége szemszögéből.

Dalminak és Ofinak - szivesen kölcsönadom a "Véres történetek melyeket az olvasók írtak" c. Hrabalt :-)))

20411: na ezen még nem gondolkoztam.
lehet, hogy egyet bevállalok eredeti nyelven : )
(Harry P. nem jött be. igaz, az magyarul sem.)

20410: hehe... én is pont azt az egy hrabalt olvastam nemtommikor vagy 2 éve
de gyanítom, hogy a többi könyve is hasonlóan fektető lehet :)

20388: Stephen Kingen elég sokat dob, hogy akik magyarra fordítják, azok nem gagyi munkát adnak ki a kezük közül.

Hrabal: A városka, ahol megállt az idő
Egyfolytában röhögni kell rajta.

édes lelkeim, hát senki nem szól, hogy ilyen is van?
http://irolap.hu/hu

20407: sztem se hasonlít túlzottan :-)
a fiatalkori kép még talán jobban

20398: hát sztem egyáltalán nem hasonlít - a haján kívül. Az OSZK-ba szokott járni egy fickó, aki ennél jobban emlékeztet EP-re. :-))

20394: nekem ő volt tizenévesen az első amerikai szerző, engem már eleve a regények színtere is lekötött. De így utólag talán az is, hogy annyira jól összeállt a kép végül, miért ilyen, miért így él. Szóval hiteles volt valahogy az egész.

Emlékezzünk J. Updike-ra és olvassuk újra a könyveit. Üdv .: T-Sz-M.

20402: Már a születése is őrjítő, ahogy elmesélik a sörözőben: az anyjának beköszönt a kénköves istennyila... :P :D Tényleg jó!

Ma 204 esztendeje halt meg Csokonai, legnagyobb költőink egyike.

20395: Ó.. én még egyetemistaként olvastam (A földi paradicsom c. művét), és be kell valljam, nekem üdítő olvasmány volt a sokszor száraz szakirodalom után :-) Igaz, az én egyetemi irományaim ellen is az volt a legtöbb kifogásuk a tanároknak, hogy túl sok költői képet alkalmazok.
Viszont most olvastam el Robert Nye-tól a Faustot. Eccerűen remek! Nagyon jó posztmodern Faust-átirat. Olvasta valaki?

20400: :-)))

20394: RIP! Én is nagyon szerettem, és én is sokat olvastam. Én azt szerettem benne, ha jól emlékszem, hogy kicsit beleláttam általa a teszetoszaság lélektanába, segített a megértésben.

Kedves Olvasók, ha valakinek megvan netán Darvasi Lászlótól A könnymutatványosok legendája, és nem kell neki, én megvenném örömmel. Sehol nem lelem, márpedig ő a kedvencem jelenleg!
Köszi!

EP hasonmás :-)
http://blog.patikatervezes.eu/2009/01/tompaszoglet.html

nekem egyébként a Párok volt a kedvenc Updike-om.