irodalom

(7615: Mármint, csak úgy értem, hogy hagyd, hogy szerintem hagyd... : ))) )

7613: Á, nem, Bogi, hagyd. Persze, a Hidegvérrel után talán nem is annyira megrázó. : )))

számomra katartikus volt, hogy mennyire rosszul éreztem magam olvasás közben. ez persze érv amellett, hogy a regény jó, de nem vágytam NL további munkásságában elmélyedni.

lenyűgözött, hogy ilyen sokan szeretik az Iszony c. regényt.
az a baj, hogy én annyira kis érzékeny lélek vagyok, hogy nem vágyom magamtól egy ilyen című könyv olvasására, mert mindig túlzottan átélem, amit olvasok, és nem vágyok rá, hogy iszonyt éljek át. De ha azt mondjátok, hogy akár csak egy kis katarzis van a végén, akkor talán mégis elolvasom...

hű de sokat dumcsiztatok ma :)
sajnálom, de azokat a hozzászólásokat, amikben az a bizonyos szó szerepel, ami úgy kezdődik, hogy rad... és úgy végződik, hogy x, ki kellett törölnöm.

7597: "Eddig a frigiditást eléggé női dolognak tartottam." - rosszul vagyol értesülve - "Természetesen nagyon leegyszerűsítve." :)

7608: nekem ez olyan erősem heideggeri...

7608: jaaaa, ühüm. (folytatom priv)

7606: De hát pont ezt mondom. A baj a kiválasztottság, nem a halhatatlanság. De senki sem a kiválasztottság miatt sír, hanem ilyenek vannak leírva, hogy:
- "örök életű lett, elveszítette személyiségének azt az egyediségét, amit csak az élet véglegessége adhat meg"
- "a halhatatlannak nincs életcélja, felelősségérzete és nem érez életörömöt sem..."
- "az életnek az elmúlás beláthatósága jelenti a legfőbb értékét"
blabla....
Ezek nem a kiválasztottságot célzó elképzelések, hanem a halhatatlanságot célzóak. Mintha a halhatatlanság lenne a rossz, nem pedig a kiválasztottság.

szigeti veszedelem

7605: ez már egy másik téma. mármint hogy ki miben kiválasztott :)

7603: Persze, pont ezt utálom. Hogy a kiválasztottság fajtájára irányítja a véleményt, nem pedig a kiválasztottságra.
De különben nagyon jó a vége, majd meglátod. Érdekes. Bár nem meglepő. : )))

7597: Nőstény zseni, mondta egy pikírt irodalmár NL-ra, de ez nem a nembeliségére, hanem a meg- megtermékenyülő szellemiségére vonatkozott.
- Egyébként a felesége hordta a kalapot. Nem utána. Helyette. [mosolyog]

igen, ezt értem.
és azért azt is értem, hogy mért így szólnak ezek a történetek. Vagyis érteni vélem... a kiválasztottság eleve nem lehet sok ember sajátja (nagyon hülyén birok ám fogalmazni)... de nem folytatom, majd az elixír topikban :)

7601: Az életelixír ivása önmagában még ugyebár kevés a halhatatlansághoz, abban az esetben, ha a többi ilyennek kutya kötelessége végeznie veled - mert akkor nem leszel ám halhatatlan, vagy ki meri azt állítani, hogy az halhatatlan, akit csak a többi életelixírivó ölhet meg....? : )))
Szóval, ott is az egyetlenséggel van a baj, különben élhetnének boldogan örökké...

7600: a végére ott is, de azért sokan kezdték, nem csak egy valaki ivott az életelixírből

7599: A végére ott is, nem? Azért az a sok kaland, nem? : )))

7598: ne mondd már, Nóra, hogy csak egy ember lehet halhatatlan.
És mi van a Hegylakóval? :-))))))))))))
egyébként az utolsó részt nem hallottam, nem tudom, mi lett a vége :(

Elolvastam a Beauvoir könyvet, nem is volt rossz, de semmi több. Kicsit idegesíteni szokott, amikor valami halandóféle ember a halhatatlanság lelki problémáit boncolgatja, és különösen idegesít, amikor problémaáthelyezéseket csinál suttyomban, szóval a végére (vagyis valójában már az elején) mindig kiderül, hogy a halhatatlanságot egy olyan speciális keretbe helyezi, ami lehetetlenné teszi az élet maximális élvezetét, aztán ebből mindig az jön ki, hogy nem is akkora buli a halhatatlanság. Ha ez a könyv csak egy történet, akkor nincs mit gondolkozni rajta, tetszik vagy nem tetszik - ennyi. De ha amolyan példabeszéd akar lenni, akkor elég vacak. Miért van az az érdekes kitétele a halhatatlan létnek, hogy csak egy ember lehet halhatatlan? - Mert persze, a magány rossz. De az a magány.

7584: jaj, amikor beírtam, rögtön tudtam, hogy lesz aki ugrik. Számomra igen sok mindenről szól az Iszony (hamu a fejemre, mert a "valamiről szól", már többször váltotta itt ki mások rosszallását), de ezek egyike a frigiditás, a fizikai undor egy nem szeretett embernek már a lehelletétől, a látványától is. Természetesen nagyon leegyszerűsítve. Eddig a frigiditást eléggé női dolognak tartottam. Egyébként úgy rémlik, hogy a feminista irodalom- és egyéb tudomány (fúj, most megint egy sokaknak irritáló szót használtam) úgy véli és amellett szokott érveket hozni, hogy LÉTEZIK női tapasztalat, létezik egy sajátos női szemlélet. Németh Lászlóról én is úgy értesültem, hogy férfi és afeletti csodálatomnak adtam hangot, hogy - sok más férfi írólól eltérően - kívülről-belülről fejezett ki egy bonyolult bocsánat, hgoy ismétlek: női lelkiállapottot. Jöhenek a kövek, már hozzászoktam ezen a fórumon. :)

{{{Törölt hozzászólás!}}}

{{{Törölt hozzászólás!}}}

{{{Törölt hozzászólás!}}}

{{{Törölt hozzászólás!}}}

... ezen kívül, olyan sincs, hogy "a" nők, en bloc, akik így, vagy úgy éreznek.
s szerintem 1-2 élettani jelenségtől eltekintve egy érzékenyebb férfi is bármit meg tud érteni, sőt át is élhet...

7590: Sok író sokat él...sok inkarnáción keresztül gyűjti az élményanyagot!

7584: Amellett, hogy egyetértek abban, ki mit élhet meg stb., megjegyezném, hogy az írók (ahogy a színészek is) szerintem nem csak azt tudják hitelesen bemutatni, megírni, amit megélnek/tek. Mert akkor nagyon sok írónak nagyon sokat kellene "élnie." (Persze, gondolom, azon dolgok, amelyek saját életükkel valamilyen módon kapcsolatosak, bizonyára jobban foglalkoztatják őket.)

Coelho-t én se... de miután csak 2 félbehagyott könyvről számolhatok be, nem merek semmit sem mondani róla.:)
lehet, hogy nincs utca, csak egy téren járunk körbe-körbe? miközben azt hisszük, hogy haladunk?:)

7586: se Vámos, se Coelho... - akkor hány irányú az az utca? :)

7583: Bevallom, elkezdtem. Kb. az ötvenedik oldalnál felpillantottam, s felmerült bennem a kérdés miért is olvasom, hiszen olyan.....olyan......érthetetlen. Ha kivégeztem Dürrenmattot, elkezdek "sántulni", lehet, hogy most menni fog.:)
zs.