irodalom

8514: Igen, ezt én nem írtam, mert nem tudtam jól megfogalmazni, de egyetértek azzal a résszel, amit te a "Tábornok szemüvege"-ként emlegetsz; az nekem is tetszett benne.
Az ilyen a férfi-ilyen a nő dolog valóban nem PC, de engem nem ezért zavar. Ezt a témát milliószor árnyaltabbnak, érdekesebbnek, kifejtésre érdemesebbnek, összetettebbnek, bonyolultabbnak gondolom annál, mint ahogy ez megjelenik a Gyertyák...-ban.

8514: Köszi Balázs, hogy árnyaltad a képet

8505: hadd szóljak egy kissé a Gyertyák... védelmében. Szerintem sem A legjobb Márai-könyv, de az életműben nagyon komoly szerepe van, és fontos könyvnek tartom. Nagyon könnyű a felületességébe belekötni, például a trópusokról részleteket valóban nem innen kell tanulni - de hát arra ott van a Rough Guide (bár a pár sor, amit ír, szerintem találóan írja le a huszadik század-eleji európai ember trópus-élményét. Graham Greene leírásai hasonlóak, csak bővebbek, s ez nem feltétlenül szolgál előnyükre). Ami a férfi-női dolgokat illeti, mai "politically correct" érzékenységünket abszolut nem veszi figyelembe, de ettől még szerintem nagyon fontos dolgokat mond. A legfontosabb számomra ez: a Gyertyák... személyes könyv. Személyes abban az értelemben, hogy nagyon jól megismerünk egy embert, a tábornokot, s rajta keresztül sok minden mást; a világ dolgairól annyit tudunk meg, amennyire ez számára fontos. Ez Konrádra és Krisztinára is vonatkozik. Megtudjuk, hogy a tábornok mit gondolt "férfiakról" (Konrádról) és "nőkről" (Krisztináról), s különösen mit gondolt ezek kapcsolatáról - a főszereplő világában egy férfi és egy nő szerepel, és én így olvasom a könyvet: mit tudok meg "a"/egy férfiról és "a"/egy nőről, barátságról és szerelemről - a tábornok szemüvegén keresztül? Nagyon sokat, és számomra releváns dolgokat.
A férfi-női szerepek Márai-féle értelmezéséhez még ajánlom: Az igazi-t és a Vendégjáték Bolzanoban-t. Mindkettőhöz szükségeltetik némi nyitottság, az "ilyen a férfi-ilyen a nő" típusu mondatok iránt, de NAGY könyv mindkettő.

8510 és 8511: Székács Juditot idézem: "a sava-borsa elveszett", "ripsz-ropsz lezavarta", "írja meg úgy, hogy elhiggyem". Szerintem a filmnek (és ezek szerint a novellának is) lassúbbnak, intim részletekben gazdagabbnak kellett volna lennie — és itt nem feltétlen a szexre gondolok. Nekem ez így sematikus; ha férfi-nő viszonyt ábrázolna, ugyanezt mondanám. Ez a mozgóképes alkotás nem okozott katarzist vagy aha-élményt, nem járult hozzá az emberi állapotról való tudás- és élményanyagom bővítéséhez. És szerintem jogos ezt felróni neki, mert láthatólag erre törekedett; sőt, Oscarral ékítve erre alkalmasként kellette magát.

a 13. budapesti nemzetközi könyvfesztivál programja:
http://www.ujkonyvpiac.hu/info.asp?id=1669&affiliate=bklhethir10
díszvendég: Jorge Semprún

8510: még offabb hozzászólás, mert én még a filmet sem láttam, de azt gondolom, hogy a homoszexualitás társadalmi el(-nem-)fogadottsága elég nagy mértékben indokol hirtelen és indokolatlan(nak tűnő):) érzelemkitöréseket, túlcsorduló szentimentális rohamokat... szerintem.

8509: kicsit off hozzászólás, mert én is csak a filmet láttam, de az alapján, azt hiszem, értem, miről beszéltek (a megalapozatlanság): engem nem zavart. Én azt gondoltam, hogy oké, ha meleg, hát meleg. Úgy értem, egy heterokról szóló regényben sincs mindig megindokolva, hogy miért szeret bele valakibe - mert vonzódik hozzá/szerelmes belé. Szerintem épp azért nincs jobban megmagyarázva, mert - szimpatikus módon - természetesnek veszi (a rendező, és gondolom az író is). Nem?

8481: Kb. ugyanezt éreztem a filmet nézvén: hatalmas érzelemkitörések a semmiből, teljesen motiválatlanul. Meglehet, nem ártott volna, ha az irodalmi alapanyag szerzője egy ideig meleg férfiként él, és gyűjt némi hiteles tapasztalatot.

A béke Ithakában nagyon jó Márai-könyv, az Odüsszeia története különböző visszaemlékezések által, igen-igen jó.

amit én olvasok: José Saramago: Lisszabon ostromának históriája.
Nem történelmi könyv, hanem egy történelmi könyv korrektorának története.
kis kedvcsináló:
Kiderül, hogy csak egy regény a sok közül, nincs mit idegeskedni, nem kell belevezetni azt, ami úgyis benne van, mert az ilyen könyvek és minden elbeszélő írás egytől egyig folyamatos kételkedés közepette készül, elharapott állításokkal, főleg pedig az a nyugtalanító bennük, hogy semmi sem igaz, de úgy kell tenni, mintha az volna, legalább egy darabig, aztán már úgysem lehet ellenállni, nyilvánvaló körülöttünk a változás, és ekkor kezdünk az eltelt idővel foglalkozni, mert csak ez az igazi idő, és megpróbáljuk rekonstruálni azt a pillanatot, amelyet azért nem tudtunk felismerni, mert az éppen egy másik pillanat rekonstruálása közben telt el, és így tovább, pillanatot pillanat után, az egész regény ez, merő kétségbeesés, meghiúsult szándék, hogy a múlt ne vesszen el véglegesen. Csak arra nem talált még választ az ember, hogy a regény akadályozza-e meg a felejtést, vagy a felejtés képtelensége készteti-e arra, hogy regényeket írjon.

Én legszívesebben Darren Shan-t olvasok.Már negyedszerre kezdtem újra, és még mindig ugyanúgy magávalragad a története.Bár van egy kis baj...Nincs meg az összes, 4 hiányzik.:-(
Mindenkinek ajánlom, még annak is, akik egyébként nem szeretik a vámpírtörténeteket, mert ez nem csak arról szól.

8503: Bálint, köszi a beszámolót, jól megerősítettél benne, hogy nem muszáj olvasnom ezt a könyvet. Én csak az "Egy polgár vallomásait" olvastam Máraitól, az nagyon tetszett, de azért, mert önéletrajzi.

8503:
- Kizárólag Márai Naplóit olvasván (talán a Bébi, avagy az első szerelem - régen olvasva - nem számít) - s nem megkedvelve meg a szerzőt, mélyen egyetértek az alábbi mondattal: "Nem tetszett az a fölényes kulturbarbarizmus sem [...], ahogy hemzsegett az általánosításoktól."
- Féltem, hogy lemaradok valamiről. Mert a korlátaimból, előítéleteimből kialakult görcsöm miatt, ez a helyzet az agyondicsért és reklámozott remekművek elolvasásában gátol, de sajnáltam Máraira az időt, és most itt állok, érdemi hozzászólás lehetősége nélkül.

Elolvastam A gyertyák csonkig égneket, és egyáltalán nem tetszett. Sok helyről hallottam már, hogy "Hát, nem ez Márai legerősebb műve" - nem cáfolom.
Egészben: nem éreztem "rendkívülinek" a művet, sem olvasás közben, sem most, pár nappal utána. A szónak arra az értelmére gondolok, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember élvezze az olvasást, vagy ne tartsa középszerűnek és így kissé talán feleslegesnek is a könyvet.
De sajnos a "kisebb" dolgok sem tetszettek. Nem tetszett az, hogy szörnyen hiteltelen volt, azaz "életszerűtlen" - mert szándékosan rém életszerű akart lenni a folytonos megszakításokkal, vagyis annak állandó felemlegetésével, hogy mi egy BESZÉLGETÉST olvasunk, két ember van ott, dialógus! Mert természetesen nem zavar, ha csak az egyik fél beszél egy dialógusban, mert ez tökéletesen alkalmazható eszköz; amennyiben a dialóg csak háttér a szöveghez. De itt a háttérből folyvást előrángatták, hogy aztán irreálissá váljék az így ábrázolt életkép.
Nem tetszett az a fölényes kulturbarbarizmus sem (ez gyengém...), ahogy hemzsegett az általánosításoktól. A trópusiak mind ilyenek, az ázsiaiak mind olyanok; mondja, hogy az olvasó szája szélében csodálkozó-lenéző mosoly húzódjék. NINCS OLYAN, hogy A Trópusiak. De ez még a legkevesebb, ezt még nem hoznám fel; de amilyen a hozzáállása a férfi-nő kérdéshez... Sírjak vagy nevessek? Ez a mondat fájt a legjobban: "Krisztinának is volt jelleme, a szónak másféle értelmében, mint ahogy mi, férfiak ismerjük ezt a szót." Egyébként is az első oldalaktól fogva minden férfidolog, férfiérzés. Jájjj...
És végül: nem tetszett a "történet" sem, vagy hogy mondjam. Nem tetszett az, ahogy a tábornok általam legalábbis erősen kifogásolt lépéseit mélyen meg-ideologizálta. Az ideológiák erkölcsileg is megkérdőjelezhetetlen álarca mögé bújtatja a legalábbis megkérdőjelezhetetlen dolgokat. (Félreértés ne essék, nem azzal van a bajom, hogy a szereplő nem úgy cselekedett, ahogy én jónak látom - akkor valószínűleg nem olvasnék könyveket -, hanem azzal, hogy nem hagyja meg az olvasónak a megkérdőjelezés jogát. És nincs rosszabb, mint a hamis ideológia, bár ezek már túl erős szavak.)
Pozitívumai is voltak persze, például a szép és mélyen irodalmi igényű nyelvezet és a szerkesztettség - de mindezek pusztán olyan mértékben, ami nem "extra", hanem a minimálsian elvárható. Úgy értem, jó dolog az autón az ablaktörlő, mégsem ájulok el attól az autótól, amelyiken van.
Ha valaki végigolvasta, szívesen vitatkozom vagy olvasok ellen- és rokon-véleményt :)

8500: most is! :)

8500: kösz, hogy mondod, majdnem elfelejtettem!

mindenki vegyen ÉS-t, az európai elsőkönyvesek mellékelete minden évben nagyon jó!

8495: A teljesség kedvéért viszont nekem is el kell mondanom, hogy előttem szimpatikus és megnyerő az a befogadói magatartás, amely az elmélyülés lehetőségét hiányolja (túl gyorsan elzúg a történet a fejed fölött, írod). Sajnos, főleg felolvasós írói-költői esteken tapasztalom ezt, már az írószakma is elfogadta, hogy a XXI. sz-i embert nem szabad 40-50 percnél hosszabb ideig terhelni irodalmi szövegekkel, mert utána már úgysem figyel, gondolják.
Pedig ez nincs így.

8497: és abban teljesen benne van az emésztő szenvedély. egyébként. bár ez off.

8495: Aha, én meg közben rájöttem, hogy ebből van a Túl a barátságon címen éppen most futó film, Lovagregény-Ledgerrel és Buborék Sráccal a főszerepben.

8489. az a baj, hogy túl sokan szavatolják azt. sok a biztonsági játékos

Annie Proulx írta, és most láttam magyarul is a könyvesboltban. Asszem Közel és távol, vagy valami ilyesmi lett a novelláskötet magyar címe. De érdemes az angolt megszerezni, mint mindig (Close Range).
8494: Én nem azt mondom, hogy indokolja meg, hanem írja meg úgy, hogy elhiggyem. Nem ugyanaz. Amúgy rossznak nem nevezném azért az írást, bőven az olvasható és érdekfeszítő határon belül van.

8492: De van, persze. Csak nem azért, mert szerző nem indokolja meg, miért van egymásba zúgva 2 pasi. Úgy van és kész :) Ha tényleg rossz, akkor annak más oka kell, hogy legyen, az sem kizárt egyébként, hogy ezzel összefüggő. Basszus, a legegyszerűbb, ha most már én is elolvasom! Szóval Brokeback Mountain? Ki írta ezt, hol lehet hozzáférni, most már én is látni akarom :)

Nem most olvasom, de szerenék konform lenni, Celine: Hosszú út az éjszakába. Ahhoz képest, hogy Vonnegut többször elragadtatottan nyilatkozik róla, számomra kicsit csalódás volt. Nem éreztem a hatalmas átütőerőt, sőt igazából még a forradalmian új nyelvezetet sem, amit a kísérő elő/utó(?)szó beharangozott. Én olvastam rosszul vagy esetleg másnak is vegyes volt? Netán eredetiben vki?
Rövid mű-téma: nem szűkségszerű szerintem, hogy amiből jó és erős film készül, az eredetiben akár hosszú, akár nagyon jó írás legyen. Antonioni Nagyítás-a egy - ha jól emlékszem - 10-nél kisebb oldalszámú Cortazar-novellából készült.

8488: jajj Hunor, könyörgök, olyan nincs, hogy egy mű egyszerűen csak rossz??? :) :)

8490: na jó, 33 oldalnak is van eleje.

"ki mit olvas éppen" --> Hamvas Béla: Silentium. Még az elején járok (amit hülyeség leírni, mert 33 A4es oldal), de eddig azt mondom, legalábbis irodalmi szempontból nagyon érdemes rászánni azt a kevés időt mindenkinek. Bár a kevés időt hosszabítja, hogy úgymond nehéz olvasmány - aki olvasta, tudja, miről beszélek. De a világa már most lenyűgöző, akár egyetért az ember vele, akár nem.
Eddig meg Jarryt olvastam, a kevésbé híres Übüket (A felszarvazott Übüt, at Übü a csúcsont és az Übü papa képes almanachjának egyetlen megírt darabját) - hát, én imádom Übüt-Jarryt, így persze élveztem, de szimpla élvezeti értékben persze egyik sincs az "első kettő" közelében :) Viszont filozófiai-színházelméleti síkon nézve még figyelemreméltóbb; mondhatni, ezekben messzebbre ment.
Aztán "szabadidőben" Jarry színházi írásai.

Na Galaktika a PK Dick novellakkal kivegezve. Nem vagyok elragadtatva.
Es attertem EP: Ki szavatol a lady biztonsagaert? c. opusara.
Haaat, nem konnyu. Es az olvaso biztonsagaert ki szavatol?

8481: Én még mindig nem vagyok meggyőzve. Az én olvasói magatartásom inkább olyan, hogy azokat az igazodási pontokat fogadom el, amiket az író maga felkínál, és nem kérdezem meg, mi miért van úgy.
Egyébként ha pl. a szerző nem azonos azzal, aki a szöveget elnarrálja, akkor még az is megeshet, hogy a narrátor maga téved vagy egyenesen hazudik, csak hogy a nyájas olvasónak ne legyen már olyan egyszerű a dolga: ilyen geciségeket én is szoktam csinálni :) :)

{{{Törölt hozzászólás!}}}