10784:
Sose szégyenkezz Tévelygő koma, nem
rád akartam pirítani, csak feltűnt,
hogy sok-sok (egyébként alapos)
recenzióban nem szokták megemlíteni a
fordítókat.
(Sem a borítót készítő
művészeket, ami szintén elég
érthetetlen, hiszen az ő munkájukkal
találkozik legelőször a leendő
olvasó, de emiatt panaszkodjanak a
borító-művészek.)
Mint hüm, hát monduk úgy, alkalmi
fordítót :) kissé érzékenyen
érint ez, mert sokan nem is tudják
elképzelni, micsoda keserves egy munka
áttenni magyarra egy bonyolultabb regényt.
Ráadásul nem is jellemző, hogy a
kiadók agyonfizetnék a fordítókat.
Mintha amolyan "szükséges
nyűg" kategóriában
mozognának az el)ismertség terén.
Az olvasó meg elolvassa a könyvet magyarul,
és azt mondja, hogy "ejnye, de jól
ír ez a Külföldi Szerző",
vagy azt, hogy "Micsoda gané egy
fordítás" (és vágja falhoz).
Ritka kivételektől eltekintve, a
fordítókat alig említik meg
dicsérően :(
Ugyanez áll a szinkronizált filmek magyar
szövegeinek készítőire is.
Pl. amióta Woody Allennél elhangzott a
legendás "Semmi cicó, slukker van
nálam" szöveg, a "semmi
cicó" beleépült a nyelvbe, de hogy
kinek köszönhető, az feledésbe
merül (Szeredás András dramaturg neve
ugrik be egy interjúból, de hogy ő
írta-e vagy más, nem tudom pontosan).