- Most már tudom, hogy a Demille „The Gold
Coast” című regényét
miért „Az alvilág alkonya”
címen jelentette meg magyar kiadója.
Nemrég ezen a címen futott egy sikeres
amerikai krimi az egyik tévéadón,
1939-es film. A filmben szeszcsempész
főnök, ügyvéd szerelem,
rivalizálás. És akkor most jön
regényünk cselekménye, sikeres
„kékvérű”
ügyvéd, és az Aranypart egyik
kastélyába beköltöző maffia
vezér szomszédsága, kapcsolata,
szerelem, rivalizálás, lelövés.
Mindez majdnem 600 oldalon. Persze a film is 104
perces.
- A szerző a könyv elején megmondja,
hogy művét a korszak „A nagy
Gatsby”-jének szánja, majd a két
könyv kezdeti sikertelenségével
igazolja saját teljesítményét.
- Tisztességesen végigolvasva a bő
lére eresztett, olykor unalmas, patronokkal (ne
lőszerre, inkább lószarra gondoljunk)
teli szöveget, a termékek
összehasonlításakor, Fitzgerald és
Demille viszonyáról egy régi vicc
jutott eszembe. Az egyszeri gyerek akkorát akart
fingani, mint az apja, addig
erőlködött, amíg a
végén összeszarta magát. Penzum.