* Szegény emberek (1854) –
levélregény, az első
kísérlet a társadalmi regény
megteremtésére, addig ismeretlen
lélekábrázolással jelentkezik az
orosz irodalomban.
* A hasonmás (1846) – kisregény, a
hős önmegismerésére fekteti a
hagsúlyt, sajátos szerkesztésmódja
újdonság jellegű.
* A gazdasszony vagy A háziasszony (1847)
– hőse a tudományban keres
menekülést az emberektől való
elkülönülés
lehetőségére. De egy szerelem
lázálma
összefüggéstelenné teszi a
történetet.
* Nyetocska Nyezvanova (1849) –
regénytöredék, extrém
hősének, egy
művészkislánynak néhány
vonása már megelőlegezi a
későbbi eszmehősök
figuráját.
* Téli jegyzetek nyári
élményekről (1862) –
útirajz az író nyugat-európai
útjáról és felhívás
arra, hogy Oroszországnak saját
útját kell járnia a
fejlődésben, a Nyugatot nem szabad
utánoznia. Hisz benne, hogy eljön a
pillanat, mikor Európa jár majd
Oroszország nyomdokában.
* Megalázottak és megszomorítottak
(1861) – regény schilleri
történettel, az Ármány és
szerelem tragédiája tér vissza a
műben. Megteremti saját
képmására nagy gonosz hőseinek
elődjét, Valkovszkij herceget.
Előkerül az egyetemes probléma
felvetése.
* Feljegyzések a holtak házából
(1860-64) – önéletrajzi mű,
fegyházi napló az író
Szibériai élményeiről, a
börtönélet nyomasztó
világának szenvtelen
ábrázolása, a
börtönpszichológia rajza.
* Feljegyzések az egérlyukból (1864)
– kishivatalnok hőse megfigyeli a
világot, ez az ember magára vállalja a
bíráskodást a világról, de
maga is része, csak lemaradt a tolakodásban.
Hatása nagy, követőkre akad Kafka,
Camus és Sartre művészetében.
* Bűn és bűnhődés (1866)
– lélektani elemekkel átszőtt
bűnügyi- és
fejlődésregény, az író
egész addigi munkásságának
gondolati és művészeti
szintézisét teremti meg e műben.
* A játékos (1866) – regény,
filozófiailag nem túl mély, de
népszerű írás,
szórakoztató jellegű
történet a szerencsejáték
világáról. Megrajzolja a
külföldön tartózkodó oroszok
költekező, gyökértelen
életmódját.
* A félkegyelmű (1868) – regény
Miskin hercegről, egy „nem e
világból származó”
emberről, a messianisztikus szemlélet
szépirodalmi kifejtése, a polifonikus
látásmód megjelenése a
regényirodalomban.
* Ördögök (1871-72) –
regény, melynek egy Európa szerte
szenzációt keltő politikai per adja a
cselekményét. Detektívsztoriból
azonban „az orosz értelmiség
tragédiájává
növekedik.” (Bakcsi, 138.old.)
* Az író naplója (1873-1881) –
szépirodalmi műveket, műfaji
kísérleteket is tartalmaz, benne: Egy
nevetséges ember álma, A szelíd
teremtés (1876). Legnépszerűbb
része önéletrajzi emlékezése
szibériai viszontagságaira.
* A kamasz (1875) – regény, egy ifjú
önvallomása, aki nem tud
különbséget tenni lényeges és
lényegtelen között. Rendkívül
sokat foglalkozik a kor időszerű politikai
eseményeivel. Hőse saját
eszméjének kívánja szentelni
magát, milliomos akar lenni, hogy megszerezze
és élvezze a hatalmat. De kudarcai után
letesz szándékáról, s
pénzét inkább elveri.
* Karamazov testvérek (1879-80) – az
író utolsó nagy regénye, melynek
története egy apagyilkosság
körül forog. Az ember fizikai, szellemi,
értelmi és erkölcsi arcát
ábrázolja a négy testvérben.
Ma eddig én soroltam föl a legtöbb
könyvcímet. Kérem a "Nagy Kék
Fuszekli"-díjat, mielőtt
öklömmel a szememet dörgölve
távozom! :P :D