Kis Erotikusok 2: 1 vasárnap épp a Csasziba
mentem a buszon. Olyan helyen álltam, hogy
világverõ panoráma nyílt az
alattam ülõ lányra. Nem is kellett
gondolatban levetkõztetni, mert amit akartam
látni és amit a helyzet megengedett, azt fel
tudtam inni a szememmel. A mellek dombjai és
kicsit lejjebb a nem mindig összezárodó
combok: ezek között vándorolt a
tekintetem metronóm módjára. A
lány arcát eltakarta a hollófekete
haja, de ez az arc ott és akkor nem tudott volna
mit hozzátenni a látványhoz, sem
elvenni belõle. Pár percre szerelmes lettem.
Ekkor a lány elõrehajolt (itt nyelnem
kellett 1 hatalmasat) és súgott valamit az
elõtte ülõ fiúnak miközben
hozzáért a nyakához. A barátja
volt. Akkor a kommunikáció mely
útját válasszam? Kerítettem egy
cetlit és ráfirkantottam:
Gyönyörû vagy! Leszálláskor
pedig az ölébe ejtettem és hátra
se nézve elhagytam a terepet.
Lehet, hogy nem píszí az õsrégi
földrajzi objektum- nõi test analógia:
Sorry. Legközelebb majd jól
písszegek.
(Örki: meglett férfiember vagy, de néha
olyan a lelked, mint 1 taknyos női
zsebkendő. :O ), az exhibicionista
jelzővel pedig csínján bánj, mert
te vagy a leggyakoribb és terjedelmesebb
hozzászóló, ami nem baj.
Lehet, hogy abbahagyom a rovatot, mert nincs
türelmem az Örki reagálásait
kerülgetni. Örki: Szeretlek, holnap este
szimpla?)