szex/pornó

csiszoloduk, mint kavicsok a vizben, ez olyan szep.
az onismeret nekem azt jelenti, hogy nem erdemes szellel szemben...

bocs, Tami "az életünket szeretem" c. mondására utaltam alább

Veve, igazságod vagyon, a legtöbbet az önismeret abban segit, hogy a már meglevőből a legjobbat hozd ki. de pl. a választásban úgy segíthet, hogy mondjuk, lehet hogy valaki alapvetően biztonságos, kandalló előtt ülős kapcsolatra vágyna - de még nem ismeri magát eléggé, nem látja magában, hogy ő erre vágyik, és hagyja magát elkápráztatni egy szellemes, csinos, ámde csélcsap embertől, majd jól megszívja. ha ismerné magát, tisztán látná, hogy mi kell neki, és aki nem olyan, mint ami neki kell, azzal nem kezd semmibe.

az az életünket talán csak a ragaszkodás volt, az elengedésre képtelen, kielégítetlen vágy, a múlt, a megszépült, közös, a valakihez tartozás szerelme - talán

ja, és a csiszolódások közül egyik sem volt az "igazi", de kellett, mint tanulópénz.
AZ A csiszolódás már más, ott tudod, hogy ha így, ha úgy, mindenképpen együtt végződik - viszont hiszek a lélekvándorlásban, és abban is, hogy van, akinek ez csak a következő vagy azutáni életében jöhet el. addig pedig járja az utat, a maga útját, mindannyiunk útját. csiszolódik.

Szóval valami olyat értek én önismereten, hogy ha az ember folyton csalódik, és folyton hasonló hibákat követ el, vagy vele folyton hasonlóan csellózik ki a sors, akkor valami mégiscsak hátha belül van. Pl. ha valaki folyton belemegy kis kalandokba, melyek aztán eluralják őt, és az előző kapcsolat felrúgásához vezetnek, az hátha egyfajta hajlam, ami az illetőben van, és nem a többi leányzóban.

Összecsiszolódás - önmagában. Hát nem tudom... Hogy - remélem, nem túlságosan - személyes legyek, én már mondtam valakinek, hogy "én nem téged szeretlek, hanem az életünket". De ez egy idő után már semmire nem volt elég, s egy percig sem bántam meg, hogy elhagytam. Minden utána következő - bár tőle független - boldogtalansággal együtt sem.
Az az érzésem, hogy bizonyos helyzeteket leszámítva, igenis lehet "egyedül" lenni, élni is. Amit nem nagyon lehet kibírni hosszabb távon, az az érzelem nélküliség.

nekem kellettek pl. az említett csiszolódások, hogy azzá váljak, aki; de van, aki már majdnem készen születik egy "örökké" kapcsolatra - talán vhogy így, bár az idealizmus bélyege kacsintgat, úgy érzem...

Tami, na de hogy ismered meg magad?
nem leginkább a kapcsolatokon kersesztül?
Csill szerintem is ott lenni kell
ez a legfaszább az egészbe

Én nem tudom igazán, mit kezdek a párválasztásnál az önismerettel. Pontosabban azzal a részével, hogy mikor fogjam be a szám, mert valszeg nincs igazam, és mikor nyissam ki, mert különben megszívom, tudok mit kezdeni, de a választásban ez vajmi keveset segít. Legfeljebb abban segít, hogy egy már meglevőből a legtöbbet kihozza az ember.
És egész jól tudom, hogy olyan embert szeretnék, aki imádni fog 30 év múlva is, és színházba is elvisz, valamint a gyerekeinket is imádni fogja, és leviszi őket a játszótérre, de ezt mondjuk húsz éve is tudtam.

van, akinek kell a tapsztalat, hogy tudja, mi/ki kell neki, van akinek nem. aki feljebb van az önismereti és értéktisztázó létrán, annak könnyebb talán; de vmi nagyon hasonlót Zsófika is mondott.
imádom ezt a pallérozást, amit művelünk!

nekem az összecsiszolódásról szól. de összecsiszolódni is csak egymást értve és szeretve lehet.

Bocs, csak dolgozom. Megpróbálok közérthető lenni. Az illető fiú. A hat év nem okozott neki problémát, mert nem jött el az igazi, addig magát rakta rendbe, nem volt depressziós, nem voltak futó vagy alkalmi kapcsolatai sem (egy próbálkozástól eltekintve). Meglepő, de igaz. Nagyon erős jellem. Ez pedig ritka, de van ilyen. Nem ámítgatta magát, mint ahogy az a szalmaláng életű kapcsolatoknál lenni szokott, hanem vhogy tisztán látott a másik nemet és önmagát illetően. Mellesleg, imádja a szabad életet, ezért sem vállalt be egyetlen lányt sem. Afféle magányos farkas típus volt, és mégsem.
Az “örökké” pedig egyszer csak eljön, és akkor nem elhatározni kell, kitartatni, hanem ott lenni, benne, mert az a legjobb, mert jó, mindennél jobb. Persze, anélkül nem megy, hogy önmagaddal és a másikkal, az általános értékekkel teljes mértékben tisztában légy.
Ennek hatalmas gáncsvetője a fogyasztói társadalom szellemisége. De hogy ez hogy is jön ide, már nem tuodm leírni…

(csak 25 év, nem mintha számítana)
For 25 years I've lived with him,
Fought with him, starved with him,
For 25 years my bed is his...
If that's not love, what is?
Ez csodaszép és imádom, ezzel együtt nem arról szól nekem, hogy ez a jó módszer, hanem hogy ők ketten annyira jó emberek, és ráadásul akkora mázlisták, hogy minden körülmény dacára egymásba szerettek.
Másrészt pedig azért ne idealizáljuk nagyapáinkat, sem az ő nagyapáikat; csak azért mert nem váltak el, ők sem voltak hűségesebbek, mint mi vagyunk. Egy szép nagy lakásban szép nagy ívben lehet kerülgetni a másikat akár 30-40 évig is.

Zsófika, én egyre inkább azt hiszem, hogy nem a megelőző kapcsolatok tapasztalata számít, hanem az önismeret. Ami persze nem független az előző kapcsolatoktól...
De az képes "jól választani", aki önmagáról sok mindent tud már.
De, hogy hol jön itt képbe a szerelem, arról fogalmam sincs. Mert hát anélkül elképzelhetetlen, de legalábbbis én nem akarom!:)
Úgyhogy, leginkább mégis: semmit sem tudok már...

(tok jokat irtatok eddig, erdekes volt visszaolvasni)

Tami, persze, hogy érthető
Bogi :) má megin :)
de beszéljünk má dzsó idézetéről
hogy kinek mit jelent

úúde csudák történtek azóta, hogy én próbálom felrakni a dógaimat

(zsófi megmondta a tutit!!)

a mai beszélgetés számomra dzsó beírásával indult / idézett a hegedűs a háztetőnből.

persze nincs recept
de ha van jó, sok, jó kis tapasztalatod
akkor igazán tudsz értékelni egy olyat, aki többet és jobbat tud neked nyújtani,és akinek te is többet és jobbat tudsz nyújtani, mint az elöző 30nak együtt
és akkor nem az elhatározás miatt, hanem az okosságod miatt nem lengsz ki
ehhez persze az is kell, hogy megkapj és adj mindent amit szeretnél a kedvesnek
és tudd, hogy mit veszíthetsz és mit nyerhetsz a kilengetőtől, anélkül, hogy belemennél

Tami: úgy van, érthető vagy.
Leo: a napsütés csodákra képes ;)

(leo, ugy latszik volt ertelme a nap-imanak,
apropo, huje verseidezet:
haldoklo letnegyszog lesz az a nap,
melyet felszogezunk az eg foldimajanak szent hasara)

Jól értem, hogy az örökké (??) - től indult el a mai beszélgetés?

Tami, érthető!! (és nézz le a pincébe lécci)

Kezdünk visszatérni a nyári formánkhoz (és topicunkhoz és wiwünkhöz) :-))))

Kicsit még folytatnám. Szóval "a halottak is élnek", de tudnunk kell őket elengedni. Meg az élőket is sokszor, mégha ebbe úgy tűnik, bele is halunk. De nem fogunk! Ha elengedjük őket, már biztos nem halunk bele.
Érthető valamennyire, amit nyökögni próbálok?

jujde egyhuron pendultok ;)

LEO!!! :-) (már beirtam egyszer, csak nem rakta fel, mert biztos mindannyian egyszerre nyomtuk meg a gombot)

az elhatározás a szükséges, de nem elégséges feltétele az "örökké"-nek :-)