14011:
Ez nekem is kedves emlékem 89.ből, amikor
először jártunk Dániában,
és az út menti
gyümölcsösök
bejáratánál őrizetlen,
becsületkasszás asztaloknál lehetett
friss gyümölcsökhöz jutni (a gazda
esténkén ment ki, bevette az asztalt meg a
pénzt, amit egy nagy uborkásüvegbe
dobáltak a vevők). Ezt
lefényképeztük, mert nem hittük
el, hogy ilyen létezhet. A házigazdánk
pedig nem értette, miért
kérdezgetjük, hogy hol a kerítés a
ház elől, mert ilyesmit arrafelé nem
építenek.
:)
Hja, de ők országosan nem is voltak
szopóágon 60-70 évig a múlt
században, hogy generációk
szocializálódjanak arra, hogy "valami
mindig nincs" -- ahogy Tabli László
mondaná. Gazdag ország, boldog (és
jószándékú) nép.
Nálunk viszont volt katonaság (sokszor jut
ez eszembe), ahol a bevonulás utáni
kiképzési időszak alatt
(katonaviselteknek: a keltetőben) azt
verték a fejünkbe, hogy "a katona
legyen élelmes, azaz lopjon el mindent, ami a
keze ügyébe kerül". Ha valaki
addig nem ismerte a társadalmi javak
eltulajdonításának kifinomult,
változatos módjait, akkor a seregben
haladó szintű tanfolyamot kapott
belőle.