14011:
Ez nekem is kedves emlékem 89.ből, amikor először jártunk Dániában, és az út menti gyümölcsösök bejáratánál őrizetlen, becsületkasszás asztaloknál lehetett friss gyümölcsökhöz jutni (a gazda esténkén ment ki, bevette az asztalt meg a pénzt, amit egy nagy uborkásüvegbe dobáltak a vevők). Ezt lefényképeztük, mert nem hittük el, hogy ilyen létezhet. A házigazdánk pedig nem értette, miért kérdezgetjük, hogy hol a kerítés a ház elől, mert ilyesmit arrafelé nem építenek.
:)
Hja, de ők országosan nem is voltak szopóágon 60-70 évig a múlt században, hogy generációk szocializálódjanak arra, hogy "valami mindig nincs" -- ahogy Tabli László mondaná. Gazdag ország, boldog (és jószándékú) nép.
Nálunk viszont volt katonaság (sokszor jut ez eszembe), ahol a bevonulás utáni kiképzési időszak alatt (katonaviselteknek: a keltetőben) azt verték a fejünkbe, hogy "a katona legyen élelmes, azaz lopjon el mindent, ami a keze ügyébe kerül". Ha valaki addig nem ismerte a társadalmi javak eltulajdonításának kifinomult, változatos módjait, akkor a seregben haladó szintű tanfolyamot kapott belőle.