- 1959-ben, az Engels (Erzsébet) téren, a
Guszev (Sas) utca betorkollásánál, a
gyep szélén volt egy kis
téglaházikó. Téglából,
cseréppel fedve, kéménnyel. Az
egész nem lehetett nagyobb 5-6
négyzetméternél. Benne egy trafik.
Ablaka az úttest felé nézett, s azon
keresztül folyt az árusítás,
és a trafikálás. Korán kezdtem
dohányozni. Kossuth-ot, 5 éves TERV-et,
zsírosabb napokon Harmóniá-t,
netalán Tulipánt-ot vásároltam. A
tulajdonos - 70 felé járó hölgy -
szívesen beszélgetett velem is. Amikor
megtudta, hogy zenélgetek, suttogva mesélt
Dohnányiról, aki akkoriban, hogy az ő
kifejezését használjam, indexen volt.
Azt már tudtam akkor is, hogy a könyveket
illetően volt ilyen, de hogy a muzsikusok
közt is ... ? Később egy fél
évig Csongor szivart szíttam, hátha
leszokom a dohányzásról. Nem
sikerült.
- Akkoriban még nem engedhettem meg magamnak a
főtt kolbászt, ezért nem is tartottam
számon a henteseket. De a Guszev utca sarkán
volt egy kis Csemege (Meinl) bolt, ahol
kitűnő kávét is főztek, s
itt vettem életemben először, az
azóta is imádott sprotnit. 400 gr-os dobozt
12 Ft-ért.