- 1959-ben, az Engels (Erzsébet) téren, a Guszev (Sas) utca betorkollásánál, a gyep szélén volt egy kis téglaházikó. Téglából, cseréppel fedve, kéménnyel. Az egész nem lehetett nagyobb 5-6 négyzetméternél. Benne egy trafik. Ablaka az úttest felé nézett, s azon keresztül folyt az árusítás, és a trafikálás. Korán kezdtem dohányozni. Kossuth-ot, 5 éves TERV-et, zsírosabb napokon Harmóniá-t, netalán Tulipánt-ot vásároltam. A tulajdonos - 70 felé járó hölgy - szívesen beszélgetett velem is. Amikor megtudta, hogy zenélgetek, suttogva mesélt Dohnányiról, aki akkoriban, hogy az ő kifejezését használjam, indexen volt. Azt már tudtam akkor is, hogy a könyveket illetően volt ilyen, de hogy a muzsikusok közt is ... ? Később egy fél évig Csongor szivart szíttam, hátha leszokom a dohányzásról. Nem sikerült.
- Akkoriban még nem engedhettem meg magamnak a főtt kolbászt, ezért nem is tartottam számon a henteseket. De a Guszev utca sarkán volt egy kis Csemege (Meinl) bolt, ahol kitűnő kávét is főztek, s itt vettem életemben először, az azóta is imádott sprotnit. 400 gr-os dobozt 12 Ft-ért.