nosztalgia

Gondoltam, én meg máshol frakciózom :-), de sehol senki.

Éve: off: válaszoltam rájuk, köszönöm.

Örkény! Leveled van (nem piros)

Párizsi kosárka a Nefelejcs utcában is termett :-)

Basszus minden egyenként ugrik be:
Szintén télen, az ajtónál belül volt ilyen fém karnis, amire nehéz, sötét és ronda szövetfüggönyöket tettek fel, huzat csükkentés céljával.

Ja és a flashbackhez: télvíz idején dús rétegekben szórtak fel (belül) a ki-bejárat környékén fűrészport, hogy a kedves vevők által behordott latyakban ne ússzon a bolt...

8021: a mai műanyag héjakkal a serpenyős dolog életveszélyes, ne kísérletezzen vele senki.

flashback:
Csemege ABC, hentespult, _bácsi_ a pultban, jó ötvenes, 20 deka párizsi, hosszú késsel a rúdból szeletelés * (a burkolat még bőrszerű, barna héj **), analóg mutatós mérleg, lehet 2 dekával több?, zsírpapír, ceruza fül mögül előkap, a hajtásra kézzel ráírva az ár, fillérekkel együtt, pl: 22,60. Kasszánál a furnérlemezekből tákolt fülkében erőteljes testalkatú néni, mindig derékra csavart kötött kardigánnal (a huzat a bolt kijárata felől bevág), áru árának leolvasása szemmel (nem lézerrel, vonalkóddal), vagy épp fejből tudása, kézzel való beütése a kövéren domborodó kasszagépbe. Fizetés csakis készpénzzel.
:)
- - -
*)
Volt olyan szokás is, hogy a héjat a szeletek alján nem vágták át, így nem lehetett őket különvenni. Ezt nagyon utáltam.
**)
A barna héjat fenthagyva, betettük a szeleteket egy serpenyőbe, picike zsírt aládobva, és a szerves héj összetartotta a szeletet, ami szépen csésze szerűen felpöndörödött, na abba beleütöttünk egy tojást és máris kész volt a kaja, amit mi "párizsi kosárkának" hívtunk lakásszerte.
:)

Hú, szarvasgomba ... erről meg párizsi nosztalgiám támad, nem a felvágott, hanem a város után :-). Mivel a franciák délben nem esznek levest, az éttermek többségében nem is főznek délben leveseket. Amikor 83-ban tanulmányúton voltam, nagyon hiányzott a leves, és egy ottani barátom keresett és talált is déli levest kínáló éttermet a Madeleine templom környékén, L'Écluse volt a neve és isteni finom szarvasgombás libamájas erőlevest ettem, meg valami nagyon vékony nyers vagy füstölt sonkafélét (délfrancia eredetű, annak a nevét nem jegyeztem meg). Mostanában már sok hasonlót árulnak itthon, de akkoriban még teljesen ismeretlen volt.

Az öcsém egy időben nyúltenyésztéssel (is) foglalkozott. A kicsi nyuszit odaadta a kezembe, simogattam (mint egy cica), aztán megkérdeztem az öcsémet - és képes leszel ezt valaha is bántani?

Az osztálytalálkozónk a Mongolian Barbecue-ban volt a minap, ott ehettem volna nyuszit meg muflont, de aztán maradtam a kacsánál.
:)

tejfölös-cukros nem, zsíros cukros, igen. Sőt! Kenyérszelet vízbe mártva, majd megcukrozva.
Na mostanában ilyesmiket (bár amiket az előbb felsoroltam sem) nem ennék már!

(Mondjuk, mi sem platina villával ettük odahaza naponta a szarvasgombával töltött őzgerincet... :) )

Nem, az volt a legolcsóbb hús. Mellesleg a vastartalma elég magas, legalábbis a 30-as években a bécsi orvosok még így tartották, mert édesanyám akkoriban kb. másfél évet töltött az oda férjhez ment tantijánál és azt javasolta a doktor bácsi, hogy sok lóhúslevest főzzön anyukámnak a tanti.

Kellér Dezső egyik jelenete jutott eszembe, amikor az ostrom idején egy ismerőse arról mesél neki (két belövés közt), hogy az ő légópincéjükben lovat ettek. Kellér elborzad, mire a másik:
- Nincs igaza, Kellérkém. A ló a legtisztább állat. A sertés belehempereg mindenféle mocsokba, a ló még a vizet se issza meg koszos vödörből.
:)

Kooka: azt nem tudtam, hogy a ló-kaják "prolikaják" voltak... azt hittem, épp ellenkezőleg, valami drága specialitások...

és a tejfölös cukros kenyér?

proli-proli:)
És a zsíroskenyér hagymával?
Sőt télen a héjában sült krumpli forró zsírba mártogatva.
:)

Örkény: sajnálom, hogy elborzasztlak, én prolilány voltam gyerekkoromban, erre tellett. A ló pedig valóban a legtisztább állat.

Különben lovat énsenem - brrr!
De ugyanilyen brrr az őz, de még a nyúl is!

:) )

Éva :) hehe, hölgyeim és uraim akart az lenni (mentegetőzöm utólag sután)

Lovat enni? Huá. Ez olyan bizarr, pedig azt mondják, tiszta állat, de valahogy nem az "ehető jószág" képzete kapcsolódik hozzá... Fut a szép ló, izmai dolgoznak, ragyog a szőre, mindenféle díjat nyer, aztán lópárizsiként végzi Kookáék asztalán...
:)

Emlékezni emlékszem! (bár az uraim nem igazán passzol:) ))

Mortadella, uraim. Emlékszünk még rá? Létezik ez még?

Na ha már hús, akkor legyen kicsit témába vágóbb ...
Lehet, hogy csak nekem új, de mostanában rákaptam a piacra járásra és felfedeztem, hogy gyerekkorom lókészítményeit lehet kapni. Akkoriban korán reggel mentünk a piacra sorbaállni, mert nem minden nap hoztak lóhúst, a szilveszteri virslivárás meg kifejezetten csoportos móka volt a szomszéd gyerekekkel. Nos, kiváncsiságból vettem egy darabka krinolint és bár legalább 40 éve nem ettem, az ember úgy látszik az ízeket nagyon megjegyzi, mert épp olyannak találtam, mint anno, bár már kissé fura volt a sok nem lóféle után.

A bátyám fia csak kereskedelmibe járt - azért ő is tudott mesélni...:(

Meg a véres legendák azoktól, akik ismernek olyanokat, akik húsfeldolgozó üzemben dolgoznak.

Hááát! :)
Én egyszer elképzeltem miből lehet az olasz szalámi (vagy inkább felvágott a neve? fene se tudja!), azóta még nem ettem!
Nadehát ez az én hülye (ilyenkor átkozott) képzeletem! :)

csirkefej
köszi
inkább egy nagy karobos buláta
vagy mókuskrémes pálcikafagyi