nosztalgia

Nálatok már megy a fűtés?
:)

8144.
jaja, sőőőőőt... én is úgy tapasztalom, hogy pont olyan kényelmes mint a cirkó... :) ) mikor hideg van, 6-8 óra alatt fel is fűti a nagyszobát, mikor meg túl meleg (olykor szauna), akkor ki kell kapcsolni. Ja igen, merthogy két fokozatú: ON - OFF. Azt szeretem a legjobban, hogy az otthonról távozáskor nagyon meg kell gondolni, hogy bekapcsold vagy ki: ha kicsit később érsz haza, mire rendesen befűtene, szauna lesz, ha meg keveset fűtött, jeges lakásba érsz haza. Szóval leginkább az ember azon képességét fejleszti, hogy jól be tudja lőnio, hogy mikorra ér haza (nem betervezett programok kilőve!!) :) )
Tiszta modernitás! :)

Azt nem tudom (téged vár a papírgyár?), de a XXI. században most volt a Zsebtévéről egy blokk. Levente Péter rulezett, de érdekes, hogy Gyabronka (Móka Miki 2.) nem adott interjút, Mikó István (Móka Marci aka Miki 3.) azt üzente, hogy nem is emlékszik arra, hogy ilyet játszott...
:)

Tudod, a szó elszáll, de az írás marad
Ha van a közeledben egy papírdarab...
Ki tudja tovább?

Fülikati, gázfűtéses cserépkályha nem számít. Nem kell bele pakolni a kalóriát nap mint nap. Kényelmes kispolgári csökevény :-))))

...nem vaj az! Margarin! (csak mert nincs benne túl sok természetes anyag gyanítom...)

8139 >> Télleg, Héra barátom kedvéért egyszer össze kéne gyűjteni, hogy mi mindent neveznek Hérának. Vaj, festék, kazán...

8137 - igen :( (( mindig reménykedtem, hogy van egy folytatás, amiben jóra fordul minden. de nem bukkantam rá eddig.

FÉG, amit a régi időkben, konspiratív okokból csak úgy emlegettek, hogy "És Gázkészülékgyár" meg "Lámpagyár"...

Hogy lentebb a fűtésről esett szó... részemről már kezdek szétfagyni...
az nosztalgiának számít, hogy nálam Héra3 (FÉG gyártmányú!!) gázfűtéses cserépkályha van?

Én meg most néztem meg a tv2n a Top Secretet.
:) ))
"Isten veled DéjaVu, remélem, még találkozunk!
De a legjobban te fogsz hiányozni, Madárijesztő!"
:) ))
(1984, omg...)

az amiben disszidálnak a csajok? az nagoyn szomorús. de én szertem ezket a könyveket, mnidegyiket.

visszafelÉ
és
olvastátok? -kérdőjellel :)

Tibor, igen :) )
És a macskát visszafel... azt olvastátok - az egy másik család kvázi, ott 2 ikerlány van, és sajna elég szomorú a vége

nálunk családi kedvenc. idézni szoktuk. de amúgy Tibor, nem? mit csinálna ha egy lovat találna a fürdőkádban?

bizonyám :) ))

anyóskonfliktus - mákostészta az abroszról, panelfeeling, pattanásos nővérnekudvarló zsombor néven?

És ki olvasta G. Szabó Judit könyveit?
- Hárman a szekrény tetején
- A macskát visszafelé simogatják
- Mari ne bomolj
- Megérjük a pénzünket

8129: KisLion
Egy igazi termokoksz mindent megér, főorvos úr!
:) )

"az ember egy kis melegségre vágyik" :) )

Én kertes házban nőttem fel, a nappaliban és a szobában Thermokoksz tip. cserlépkályhával fűtöttünk. Apám minden reggel és este a megfelelő méretű vödörrel (aminek a tetetje ferde volt, hogy jobban bele lehessen önteni a kályhába a tartalmát) kikocogott a kamrába, és behozta a megfelelő mennyiségű kokszot, lerázta a hamut az erre szolgáló fogantyúval, majd a kokszot beleöntötte a kályhába. A konyhában külön kiskályha volt, amiben nagymamám német brikettet égetett, meg persze fát. Gázfűtésről csak álmodni lehetett.
A kokszot hozzánk is a Tefu hozta a leljebb leírt módszerekkel, a különbség a koksz helye volt: nálunk telihordták a kamrát. A végére kezdték leöntögetni, és mire a teljes télire való tüzelőt behordták, már a kamraajtóban borították ki a kosaraikat. Apám szokott a tüzelőhordó embereknek rendelni egy szódásüveget a szódástól, amiért nagyon hálásak voltak, menet közben fel-fel hörpintettek egy pohárral.
Persze nekünk gyerekekbek nem nagyon volt szabad a kokszhegy tetején játszani, egyrészt mert szétgurult, másrészt meg akkoriban még nem voltak intelligensek a mosóporok.

a hátukon viselt fatábla neve " háti "

8120: még annyi a jelenethez hozzátartozott a dédnagymamáméknál, leginkább szénvásár esetében, hogy a nagyi a maga 70-80 s legvégén 92 évével ott ült a pincelejárat mellett és minden kosárból egyet letettek a lába elé, így a végén könnyű volt elszámolni. náluk a fáskamra az udvarban volt (földszintes kisvárosias ház, 8ker), így a favágás nekem mindig egyet jelentett a nagypapa mellett besurranni a kamrába és kincsakat találni a szerszámos dobozokban.
azóta húszlakásos társasház van ott, és mélygarázs:(

8123: jaja, ez hasznos, volt is, bár egy csomó szó hiányzik belőle :) pl. nálunk volt "műmenyét" (reptéri műszaki mentő készenléti szolgálatot ellátó katona), a "piros" alatt mi meg a repteret magát értettük (sose derült ki, miért hívták ott így, állítólag valami régi térképen piros vonallal jelölték a határait).

8121-Miki.
hihh! :)
És ha fentről engedték le hozzá azt a kötelet? 8)

Férfiaknak kötelező, már itt is volt szó róla:
http://mnytud.arts.klte.hu/sorozat/katszl/

8117 KÖSZÖNET A MAJKÁÈRT!!!!!!!!!!!!!!

8114 Kati,
...gondolom nehéz volt a kötéllel feltolni két emeletet a kiskosárral, ha az alsó ember akart pogácsát küldeni... :-)

8115: Tévelygő koma, ez biz szép lelet :)
Erre még én is emlékszem. Nagyiéknál mindig is cserépkályhák voltak, a régi lakásukban még szenet is használtak, később csak fát.
A felsorolásodat kiegészíteném a TÜKER vállalat nevével, a tüzelőszállítás megrendelésével, aztán: várakozás egész nap... ejnye, ki is írta ez meg? Úgy rémlik, a Dalmáth(Fényes)-Kaján-féle "Pesti panaszkönyv"-ben* volt egy "Várom a fát" c. krokantyú erről...
Aztán megjött a fa, jöttek a lehordóemberek, piszkosfekete ruhájúak, nagy darabok, kérges markúak. 1-2 a kocsin maradt, és megpakolta az ormótlan fekete vesszőkosarakat, amiknek csak egy füle volt, és a kocsi platójának szélére lökte.
A lehordó hátára szíjazva volt egy fatábla, aminek az alsó részén pár centis perem állt ki derékszögben hátrafelé. Ezzel háttal odaállt a kocsihoz, és a feje felett hátranyúlva, a kosarat a fülénél fogva, és ügyesen a hátára rántotta, úgy, hogy a kosár aljának hát felőli részét a tábla pereme tartotta, a kosár meg a tábla függőleges részének támaszkodott.
A lehordó persze előre dőlt kissé, és ebben a testtartásban, hátán a hm, legalább 20 kilós kosárral szélsebesen beinalt a házba, ahol a lakó már várta a pincében, a saját kis rekeszénél (pár lépcső le a cselédlépcső folytatásában, téglapadlós-dohos-nyirkos pincefolyosó, kopasz villanykörték, a rekesz lécajtaja Tuto lakattal, de most nyitva).
A kosár tartalmát bezúdították, és rohantak vissza újabb adagért, annak függvényében, hogy hány mázsát rendelt a kedves vevő. Utána elszámolás, kifizetés (nyugdíjas, ráncos kezek olvassák le a filléreket a kormos markokba), és kész. Volt, ahol kevesebb faxnival járt a dolog, mert a pinceablak résén lehetett leönteni a tüzelőt, de nálunk ez nem ment...
Na, és persze aztán a rendszeres alászállás a pincébe, a rosszabbik nadrágban, ócska pulóverben (meg ne fázz, fiam), fejszével, kisbaltával és a nagy zsákkal. Lent a durva tuskók kettéhasítása, aztán tovább aprítása. Nem ám a lakásban vágjuk a fát, mert abból botrány lett volna!
(Erről egy másik kroki is szólt, "Nem vágom a fát" címmel, de hiretelen nem tudom megmondani, ki írta. A lényege, hogy a lenti lakó folyton feljön és azzal vádolja az írót, hogy a lakásban vágja a fát, ő pedig hiába hivatkozik arra, hogy csak szalonnát vág a reggelihez, nem hisz neki. Ez korabeli jelenség lehetett.)
Egy időben még gyertyával világítottunk odalent, később laposelemes, bádoglemezes, kihajtható drótfüles (gombra akasztható) zseblámpával. Aztán megtömtük a zsákot, felvittük, fordultunk még párszor, fent bepakoltuk a fát egy nagy faládába, és aztán kezdődhetett a begyújtás művészete...
Aztán egy szép napon elbontották a kályhákat és gázkonvektor került a szobákba.
:)
- - -
*
Dán Dalmát [Dalmáth Ferenc, eredeti nevén: Fényes István] és Kaján Tibor (grafikus) közös munkája, 1966-ból.
Keményfedeles, nem túl vastag könyv, remek humoreszkekkel, karcolatokkal, karikatúrákkal a korabeli pesti dolgokról.

Ozoli:
neked is figyelmedbe ajánlom a linkek "sűrítésére" a
http://www.href.hu
weboldalt.
Beírod a linket, csinál belőle tök rövidet (ugyanoda fog mutatni), és azt nem töri el a wiw.