- Lassan itt az új fűtési szezon. Jól esik visszaemlékezni a fűtés nyűgére, gyönyörűségére. A nyűg a fűtőanyag a beszerzéstől az elégetésig. A gyönyörűség az egyre újabb, könnyebb fűtések élvezésben volt. Szándékosan nem beszélek a lángokról, amibe szívesen bámult az ember, mert azt azóta is keressük, ha módunk van rá.
- Csak szavak, amik hirtelen eszembe jutnak. Fafűtéses cserépkályha, vaskályhák végtelen sorozata, fűrészporos kályha, gázkályha, kokszkályha, vegyes tüzelésű cserépkályha (2 szobára, fűtés az előszobából), hőtárolós villanykályha, parabola tükrös hősugárzó, sparhelt, csikótűzhely, burzsujka (a legkisebb méretű öntöttvas kályhácska) hosszú kályhacsővel, kemence, kemence tűzhely, olajkályha, Héra égős cserépkályha (a szobámban most is az van, már több mint 20 éve).
- Azt hiszem, h 1957-ben indult az Ezermester c. havilap, akkor még A/5 méretben. Télen, a tartalmának legalább felét a fűtéssel, beszerzéssel, tárolással, eszközökkel foglalkozó cikkek jelentették. Soha nem felejtem el az e témában gyakran publikáló Antoni Sándor perforált szeneslapátját, amit azért lyuggatott ki, h a szénpor kihulljon rajta, s csak a fűtésre alkalmas darabos szenet kelljen fölvinni a pincéből. Természetesen a keletkezett szénpor eltüzelésének is megvolt a legkülönfélébb technológiája a benedvesítéstől a klf keverékekig, nem beszélve a házilagos brikettgyártásról. Apropó, ki emlékszik még a német brikettre?
- A Thököly út páros oldalán, csaknem a Dózsa György útnál, talán még ma is megvan egy hentesüzlet. Ez egykor arról volt híres, hogy minden elképzelhető főtt és sült árút készített. Több hatalmas tepsiben volt kitéve az anyag, s bizonyára alulról kapott valami fűtést, hogy fogyasztásra alkalmas hőfokon maradjon. (A sütés-főzés valahol hátul, a raktárban történt.) - Az egész látvány olyan volt, mint egy terülj asztalkám.