- Lassan itt az új fűtési szezon.
Jól esik visszaemlékezni a fűtés
nyűgére,
gyönyörűségére. A nyűg
a fűtőanyag a beszerzéstől az
elégetésig. A
gyönyörűség az egyre újabb,
könnyebb fűtések élvezésben
volt. Szándékosan nem beszélek a
lángokról, amibe szívesen bámult
az ember, mert azt azóta is keressük, ha
módunk van rá.
- Csak szavak, amik hirtelen eszembe jutnak.
Fafűtéses cserépkályha,
vaskályhák végtelen sorozata,
fűrészporos kályha,
gázkályha, kokszkályha, vegyes
tüzelésű cserépkályha (2
szobára, fűtés az
előszobából),
hőtárolós villanykályha, parabola
tükrös hősugárzó, sparhelt,
csikótűzhely, burzsujka (a legkisebb
méretű öntöttvas
kályhácska) hosszú
kályhacsővel, kemence, kemence
tűzhely, olajkályha, Héra
égős cserépkályha (a
szobámban most is az van, már több mint
20 éve).
- Azt hiszem, h 1957-ben indult az Ezermester c.
havilap, akkor még A/5 méretben. Télen,
a tartalmának legalább felét a
fűtéssel, beszerzéssel,
tárolással, eszközökkel
foglalkozó cikkek jelentették. Soha nem
felejtem el az e témában gyakran
publikáló Antoni Sándor perforált
szeneslapátját, amit azért lyuggatott
ki, h a szénpor kihulljon rajta, s csak a
fűtésre alkalmas darabos szenet kelljen
fölvinni a pincéből.
Természetesen a keletkezett szénpor
eltüzelésének is megvolt a
legkülönfélébb
technológiája a
benedvesítéstől a klf
keverékekig, nem beszélve a házilagos
brikettgyártásról. Apropó, ki
emlékszik még a német brikettre?
- A Thököly út páros oldalán,
csaknem a Dózsa György útnál,
talán még ma is megvan egy hentesüzlet.
Ez egykor arról volt híres, hogy minden
elképzelhető főtt és sült
árút készített. Több hatalmas
tepsiben volt kitéve az anyag, s bizonyára
alulról kapott valami fűtést, hogy
fogyasztásra alkalmas hőfokon maradjon. (A
sütés-főzés valahol hátul, a
raktárban történt.) - Az egész
látvány olyan volt, mint egy terülj
asztalkám.