nosztalgia

9947: szóval ha jól értem, más semmi sem...? :D

9945: Már nem. Már nem újságot. Már nem olvasok. Már nem...

Nincs remény :P
Csokis kandírozott narancshéj
Vastagabb héju narancsot lehetőleg szépen, kb. negyedelve a héját, lehámozunk [nem csak úgy nekimenni, mint tót az anyjának... :-)))) ].
Ezeket a gerezdeket a szokásos módon, befőttesüvegben, naponta 2-3x váltott hideg vízben, kb. 3 napig kiáztatjuk. Aztán vékony csíkokra felvágjuk (úgy 5-6 mm-esre), és sűrű cukorszirupban háromnegyed órát főzzük. 4 nagy narancs héjához 6-7 dl vízhez kb. fél kiló cukrot adtam. Aztán szűrőkanállal kiszedjük, és tálcán fél - egy napig szikkasztjuk. Ezután bevonócsokit gőz felett felolvasztunk, és ezeket a narancshéjcsíkokat egyenként belemártjuk. Az egyik vége (ahol fogjuk) maradjon csoki nélkül, így nagyon mutatós lesz. A csokis csíkokat sütőpapírral bélelt tálcára tesszük, és megvárjuk, míg megszilárdul a csokibevonat.

Hogy megint fordítsunk kicsit a témán: ma az jutott eszembe, hogy ti is még mindig hátulról kezditek az újságot olvasni? Mert én még mindig. Vagy már nem is olvastok újságot, mert beálltatok az internetes újságok olvasói körébe?

9941: Lemaradtam róla,de visszakeresem. Addih marad az August. :)

9942: 2 forintér már a Május 1 moziba is bementünk.
Az első sorban azért nagyon világos van, igaz ez a szempont egy kicsit később jön elő. :)

9941: Ildikó! Dolgozzuk le azt a sok sütit. Mi a Csasziba jártunk úszni. Ha hamar odaértünk, pl. reggel 8 előtt, akkor 1.50 forintért tudtunk bemenni. 2 forintér már a Május 1 moziba is bementünk. Máshol, pl a Bem, az Alkotás, a Diadal moziba 1.50 volt a legolcsóbb jegy. Anyámtól egyszer kaptam pofont életemben, amikor adott egy tizest, hogy menjek el moziba és én a legdrágább jegyet vettem a Május 1-be, az erkély első sorába. Az Állami Áruház cimű Latabár filmet néztem meg. Otthon kérte vissza a visszajáró pénzt ami - sokadika lévén - a másnapi reggelire kellett volna. Igaza volt, máig szégyellem.

Mennyi édesszájú férfi ... és mindez nosztalgiába burkolva [vigyorog] Nekünk kislánykoromban saját cukrászunk volt (apukám egyik barátja, 50 fillérért kaptuk a mignont és 70-ért a krémest, vagy fordítva? de asszem, nem)
Andris: a csokis narancshéj készítését a "Kulináris" topikban karácsony táján hosszan taglalták az ifjú hölgyek.

9939: Nemtudom, hogy ez nosztalgia-e, de az Augusztnak van egy nagyon kellemes cukija Farkasréten az 59-es végvállomásánál. Azután felhivnám az édesszájuak figyelmét a Böszörményi úto a Szamos cukrászdájára Itt is jó lenni és enni. Végül a kedvencem mostanában a rózsakertben lévő Bécsi cuki, amire nyugodtan mondhatom, hogy Buda Gerbaudja. Nagyjából a közönség is ugyanaz, rúristák nálkül (Nem vagyok túrista ellenes!!!)

9928: Az Augustban a Kossuth Lajos utcában ma is nagyon finom a fagylalt,és a sütik is azok. Sőt,lehet kapni csokoládés narancshéjat,gyerekkorom egyik kedvenc édességét.Akkor még édesanyám csinálta,megszárította a narncs héját- már amikor kapni lehetett- és szirupban áztatta. Sőt,akkor divat volt házi bort csinálni. Persze,rengeteg cukorral.:) Jó kis pacsuli volt,de szerettem. :)
Nekem a kedvenc fagyisom a Weiszfeld volt a Népszínház utca és a Víg utca sarkán. Általában csak csokoládé,vanilia és puncs volt a választék,az utóbbi tele mazsolával.Nyáron hosszú sorok álltak,és Weiszfeld néni -miközben mérte a fagylaltot- soha nem felejtett el mosolyogni.
A krémest a vasárnapi ebédhez a Rákóczi útról a Hauer cukrászdából hoztuk -egy simát ,egy franciát családtagonként .) - vagy a Rózsa cukrász dából a Rákóczi téren.Bizonyítványosztáskor édesanyám elvitt sütit enni-"Annyit ehetsz ,kisfiam,amennyi beléd fér! :) -,de én maradtam a sarokháznál.Az volt számomra a csúcs! :)

9937: tudom és a galérián nagyon kellemesen lehet ücsörögni

9936: Kedves Kálmán! Működik még az étellift az Istvánban. Kisfiam nagy kedvence volt valamikor! üdv: mb3t

9935: szerencsére az istván még van, de mennyire. most olvastam máshol, hogy megint bezárt a dunapark. kár érte

9928: Mi is mindig az Istvánnál vettük a névnapi bulikhoz a finomabbnál finomabb aprósüteményeket (ez is nosztalgiatéma, hogy régen munkaidőben - na jó a vége felé - köszöntöttük a kollegákat). Összefut a számban a nyál.

9929: kisposta a krisztina köruton a kalef mellett. a miniatürben a torma csak később volt. ilyen öreg lennék? én a valentini ferire emlékszem

9932: a kislány meg a zongorán áll. :)

9928: Ha már Miniatür,akkor Torma Rudi a zongoránál... :)

holmi Micikék :)

Ha már fagylalt, akkor semmiképp sem a régi tölcséres, ami azonnal kilyukadt és csöpögött. Emlékeztek, hogy alulról kellett szopogatni, hogy ne csurogjon ki az egész? - úgy is mint életre nevelés :)
szóval fagylalt kehelyben, bóbitás kisasszony teszi az ember elé.
Azért az érdekes, hogy minden jelenlévő férfiú emlékszik holmi Micikék nevére én meg egy fagylaltos néni nevét sem tudnám felidézni :P
Jóska azért én vigyáznék azzal a kanállal :)

9928: Kisposta a Párizsi u-ban?

9920: általában igaz ez a gyenge fagyi választék, de pl. a fény utcában az augusztnál, meg az október 6. utcában az istv ánnál, szegeden a virágban és még nagyon sok helyen adtak magukra és volt vfálaszték. megjegyzem, hogy számomra csak a csoki fagyi létezik. de annak a vendéglátásnak volt valami bája. még léteztek a régi pincérek és a kávés kisasszonyok. szeretettel emlékezek például a miniatürben a manyi nénire, vagy a micikére, akit még a kispostába is követtünk. és valaki korábban irta, hogy egy hely lenyúlós. akkoriban nem nagyon volt lenyúlós hely. ha megtették elveszitették a vendégeiket.

9913: A pikáns részleteket (kutyás hölgy a szomszédban) a kex/porhó topikban és az irodalom topikban részletezném!

9923: Es most mar tudod, hogy hogy jon ki a gomboc? Nekem van autentikus fagyis kanalam, azota ertem a rejtett mechanizmust.

9922: Eszményi volt :)

persze, nem kellenek az olyan megjegyzések, hogy én valójában a gyerekszülést hárítottam ezzel a fagylaltos kanál dologgal:)

A nővérem, amikor gimnazista volt, nyaranta a Palatinuszon fagyit árult. Nekem, persze, ingyen. Igazából nem is a fagyi érdekelt, hanem a fagyis kanál. Azt értettem, hogy kerül bele a fagyi, de hogy jön ki? Mert a fagyis láthatóan nem rázta ki...

9920: :)
Egy lány vagyok csupán a sok közül,
Ki vidékrôl a városba kerül.
Bár úgy döntöttem, itt is maradok,
Én akkor is vidéki lány vagyok.
Az öltözékem nem túl divatos,
De azt mondják, hogy jól áll és csinos.
Ilyenkor zavaromba' fülig pirulok,
Hát istenem, vidéki lány vagyok.
Már megszoktam, hogy nagy a forgalom,
Hogy mások állnak saját lábamon,
S hogy a tájékozódás nehéz dolog,
De én ügyes vidéki lány vagyok.
Egy lány vagyok csupán a sok közül,
Ki vidékrôl a városba kerül.
Bár úgy döntöttem, itt is maradok,
Én akkor is vidéki lány vagyok.
A szerelemrôl annyit már tudok,
A fiúk itt is ugyanolyanok,
S hogy a párválasztás nem könnyľ dolog,
De én ügyes vidéki lány vagyok.
Egy régi dalban óva intenek,
És azt kérdezik: vajon mit hiszek?
Még nem tudom, de annyit mondhatok:
A vétkeimért gyónni nem fogok.

A vidék még nem kizáró tényező, Egerben az Ódry cukrászdában isteni fagyik voltak.

9919: én vidéki kislány voltam (pirulás), nálunk csak kétféle volt, bár néha előfordult citromos is, de az is csak egy évben egyszer. Különben is: nem is szeretem a fagyit :P Amikorra én eljutottam az Ipar utca - Mester utca sarkára nem emlékszem, hogy volt-e egyáltlalán valami fagyizó. Persze a Varga cukrászda a Ráday utcában volt - hogy helyi ízeket adjunk a topiknak.

9917: Kétféle???????? Az Ipar utca - Mester utca sarkán legalább tízféle volt mindig, és ha tudtam, elblicceltem a buszon a gyerekjegyet, hogy vehessek egy gombócot. :)