nosztalgia

10546: ez tényleg érdekes, hogy hogyan lesz az ember a történelem részeses. És azóta is tartozol a könyvtárnak a kottával? (ejnye, bejnye)

10545: Az országúton le lehetett állitani a szovjet teherautókat és ott tankoltunk a diesel autóba. Ez persze a 80-as évek vége felé volt.

- Felfüggesztem az Édesség Bolt feltérképező barangolásomat, mert a CCCP kapcsán eszembe jutott az 1956. október 23.-i élményem, s gyorsam leírom, nehogy elfelejtsem.
- 23-a egy keddi nap volt, s már délelőtt hallottam, hogy valami DISZ rendezvény lesz az iskolával, s mivel a Rákóczi Gimi - ahova jártam - Budán volt, én pedig Pesten laktam, örültem, hogy volt egy jó kifogásom a rendezvény elkerülésére. Már régóta vágyakoztam a szovjet Gorkij Könyvtár különálló zenei részlegét megnézni a Fasorban. Mindig olyan hívogatóan integetett egy szép kert fái közül. Ezen a délutánon ismerkedtem meg a hellyel. Szép, kényelmes zenei részleg volt, mindenféle zenékkel, hiszen a gyűjtőköre szerint vagy a zene volt szovjet, vagy az előadó volt az. (Erről a szovjet jelzőről is érdemes lesz egyszer lezavarni egy misét.) Már éppen befejeztem egy Glazunov vonósnégyes kottájának kölcsönzését, amikor hullámzón felerősödő, - elhalkuló moraj szűrődött be az oda légvonalban legföljebb 100 m-nyire lévő Sztálin szobor felől. Jóformán csak ketten voltunk a fiatalember könyvtárossal a fasori villában. Összenéztünk. Valami kötelező kivonulás volt nálunk is Budán - mondtam neki. De hogy minek ordibálnak ezek ilyen lelkesen? Kimentem az utcára, és attól fogva már a történelem tanúja lettem. A tömeg éppen a Sztálin szobrot igyekezett lerángatni.
- Sodródtam ide, oda, de féltem apám szigorától, és 8-ra hazamentem. A Glazunov partitúra viszont eltűnt, s ezt csak otthon vettem észre.

A volt Szovjetuniorol nekem az jut eszembe amikor a sashalmi laktanyábol nagyon olcson vettuk a kaviárt meg a szines TV-t.:-))

10543: Erről eszembe jut, hogy egy kollegám a 70-es években szintén Leningrádon át utazott Helsinkibe (szintén anyagi megfontolásból). Akkoriban ugyebár nem lehetett csak úgy beutazni a Szovjetunióba. Kollegám megérdeklődte, hogy tranzitálni viszont lehet engedély nélkül és hogy senki se molesztálhassa, kért a konzulátustól egy "nem-vízumot", vagyis egy hivatalos levelet arról, hogy nem kell átutazó vízum.
Leningrád nekem mindig is nagyon kedves volt, de nyáron eddig én két helyen fáztam; az egyik Anglia, a másik Leningrád. Az 1977-es Barátság Fesztiválon gyapjúszövetből volt (augusztusban) a szoknyánk és a blézerünk és emlékszem, hogy egyik alkalommal a ballonkabátot is felvettem (bár nem volt szabályos).

10541: bátran kivágtad magad. Mi a 80-as évek elején utaztunk vonattal Leningrádból Helsinkibe (így volt olcsó a skandináv körút -háromévenként). Már Leningrád is nagoyn jó votl, mert barátaink barátai beloptak minket egy diákszállóra és ott csöveztünk két éjszakát. A vonaton nagyjából mi négyen voltunk az utasok és a finn határon kb. egy órát ...tattak minket a határőrök. Egyikünk jól, másikunk kicsit, ketten nulla szinten tudtak oroszul - máig sem tudm mit akartak, mert minden papír rendben volt. szerintem csak fitogtattak.

10541: Azért az nagyon jó érzés volt, hogy az EU országokban ha meg akarunk állni, akkor a határőr, vagy tudom én kicsoda unottan int, hogy ne tartsuk fel a sort a határon.

Minket Vilnius és Riga között a vonatról akartak valamikor 92 táján leszállítani a határőrök, mert ragaszkodtak volna a vízumhoz, ami nekem nem volt, hiszen nem is kellett. Mindez éjszaka, hálókocsiban (pizsamában). Kolleganőm ijedtében teljesen elfelejtett oroszul, én viszont rám egyáltalán nem jellemző módon nagyon határozott voltam, és közöltem a határőrrel, már pedig nem szállunk le, mert Rigában vár minket a Nemzeti Bank elnökhelyettese (mondjuk, csak főosztályvezető volt az illető, de a határozottság hatott).

10539: ebből látszik, hogy mégiscsak a szocializmus a fejlettebb társadalmi rendszer, mert már előbb feltalálta az ablakot, mint a Microsoft :) - de csitt, mert offtopic.

10537: Most elég megnyitnod a Windows-t és már utazhatsz is :)

10536: számomra inkább szomorú, szánalmas. Emlékszem a heves szívdobogásra a határőrök közeledtével. De még emlékezetesebb az, amikor az NDK-n át utaztunk talán Dániába (késő 70-es évek) és Berlinben állt a vonat fél órát és a vagon mindkét oldalán 2 méterenként NDK-s határőrők álltak farkaskutyákkal. Nagyon féltem, pedig fent ültem a vonaton.

10536: Hát... így visszagondolva egy kicsit. De ha már itt tartunk, nekem még ablakot is kellett kérnem az utazáshoz.

10535: Nektek több helyetek volt eldugni. Én egyszer a szemeskávéba dugtam a cseh koronát. Nem röhelyes ennyi év távlatából?

10534: persze. Én néha szoktam "nosztalgiázni" a gyerekeknek, hogy a három évenkénti nyugati utazásokkor hogyan próbáltuk lerejteni több-kevesebb sikerrel a kis 100 márkát, vagy dollárt, amit valakitől illegálisan vettünk.

10533: Mi meg ott vettük meg az ajándék okat, amire nem akartunk Lengyelországban költeni. Apropos. Emlékeztek még a valuta lapra? Az előbb találtam meg a lomjaim között.

10531: én meg filmplakátokat nézni és néha venni

Én oda fotokiállítást nézni jártam.

Az Andrássy útnak azon a szakaszán, vagyis inkább kicsit odébb, a Nagymező sarkán engem inkább a Lengyel Kultúra boltja vonzott, jó hanglemezeket és kedves apró ajándék tárgyakat is lehetett kapni.

- Folytatva az Édességboltokat számba vevő sétát az Andrássy úton, a karácsonyi üzletkör tájékán felvillanyozott fákról eszembe jut a verebek hiánya. Egykor annyi veréb volt itt is, hogy a koraesti órákban nem lehetett az ágak alatt közlekedni, mert aki így tett, biztos, hogy kapott egy-egy kéretlen verébpöttyöt. Ez a mozgalom egészen addig tartott, amíg a friss lószartól megittasodott csulinépség, nyilván az állati rangsornak megfelelően rendeződve elvackolódott. Ebben a tülekedő, verekedő, mindenképp izgalmi állapotban természetes volt az egyedenként percenkénti ürítés, ami aztán megritkult. Mire az Opera előtti tisztásra ért az ember, már nem is irigykedett a zenekedvelőkre, akik a Földalatti villamos és a zenepalota főbejárata közti járdán grasszálhattak, fittyet hányva a zab, a ló és a veréb által determinált örök természeti körforgásnak.

Mi történt itt? Befagyott a topic?

10527: Ok, elfogadom, de én még valami kapitalista Mauthner és Fiai cégre emlékeztem, amelyre természetesen asszociált a "szabad ég alatti szállás" szleng kifejezése. Köszönöm!

10525: Tévelygő! Tévedsz. A Mautner Sándor a Vetőmag Vállalat alapitója, a Mautner Szálló névadója.

10508: Kooka, nagyon köszönöm.

10522: Mert kiderült, hogy Mauthner Sándor nemcsak munkásmozgalmi hős volt, hanem egyenesen Szent László leszármazottja. [örül a viccének]

hát,hát,
nekem volt ilyenem, de ez aztán nem tanított se gazdálkodni, sem a pénzzel való helyes bánásmódra nem nevelt...
inkább vicces meg jó kis ábrák voltak rajta...

http://origo.hu/uzletinegyed/hirek/hazaihirek/20060311vidam.html

10521: Számomra a legviccesebb utcanév változtatás, mint amikor a fűmagos Muthner Szent Lászlóra magyarositott.

- Persze a Vígszínház is visszakapta a Víg nevet, pedig Illés Béla nem változtatott a Vígszínházi csata című regénye címén.
- BonBon ügyben tovább kellett haladni az Andrássy úton. De milyen dühítő volt ez a kerülgetés, amikor még a járdán parkolhattak az autók. Legalább 30 autó állt az utamba, mire elértem a Hajós utca kereszteződése utáni, de még a Művész kávéház előtti édességboltot. Viszonylag az elsők közt szűntették meg, vlszleg kis forgalma miatt.

A Guszev utca azóta visszakapta a háború előtti Sas utca nevet.

- A legközelebbi BonBon a Bajcsy Zsilinszky út, és az Andrássy összefutásánál lévő Sportbolt mellett volt. [Természetesen most nem számíthatunk, a múltkor már kitárgyalt J.A. utcai árkádok alattira,]