Azért azt tudni kell, hogy az i.wiw 2006
februárja óta (akkor vette meg
egymilliárd forintért a T-Online) egy
kereskedelmi weboldal, amelyet a
reklámbevételért üzemeltetnek. Nem
jópofiból. Pénzt kérni a
használatáért túlzás lenne,
ezért beérik a jórészt a
felhasználók adataira épülő
hirdetések bevételeivel.
Ez teljesen érthető és logikus
kereskedelmi magatartás, a hírportálok
és más nagy webhelyek is
reklámokból élnek. Ebben nincs semmi
rossz.
Arra viszont, ahogy írod is, a
felhasználók nem kötelezhetők,
hogy ezt eltűrjék. A webhelynek, mint
bárkinek joga van hirdetni, a
felhasználónak joga van ez ellen
védekezni -- de _aktívan_ ezt csak a
saját gépén teheti meg, ahol ő az
úr.
Passzív védekezésként pedig az
adatlapon közölt információk
megnyirbálásával lehet
próbálkozni. Jusson eszedbe, hogy a wiw
targetált hirdetésekkel dolgozik, azaz a
felhasználók által saját
magukról megadott adatok alapján igyekszik a
hirdetők reklámjai közül
válogatni minél megfelelőbbet.
Tehát ha kellően szűkszavú vagy,
máris megúszhatsz pár reklámot.
Különösen áll ez az egyik új
"szolgáltatásra", ami a
tolakodás és a miközödhozzá
határán egyensúlyozva, arra biztatja a
felhasználókat, hogy adják meg az
ismerőseikkel való viszonyuk
mibenlétét (kolléga, lakótárs
stb.). Árulkodó, hogy ezt nem szabad
szöveggel, hanem űrlaposan lehet megtenni
-- tehát a rendszer adja a kategóriákat
és a bepipálás alapján máris
csoportosíthatja a felhasználókat. A
kapcsolattípusok alapján pedig már
könnyebben feltárhatók az esetleges
azonos érdeklődési körök --
és az illető meg fogja kapni ugyanazokat a
reklámokat, amiket az adott ismerőse is.
(Mindez persze csak feltételezés, amelyet
kiokoskodik az egyszerű felhasználó a
monitora előtt :) Lehet, hogy ez nem így
van, de nagyon sanszos, hogy igen. Bölcs ember
nem megy bele önként ilyen csapdákba,
nem köti vadidegen és
ellenőrizhetetlen i.wiweseknek, kereskedelmi
cégeknek az orrára a bizalmas adatait
és így megspórolhat időt,
pénzt, bosszúságot és
reklámokat is akár.)