"....."Itt is a pénz beszél, a
bevétel a legfontosabb. Pont itt, a kapitalizmus
szülőföldjén lenne ez
másképp? Itt azonban, aki befektet, tudja,
hogy időbe telik és pénzbe kerül,
amíg az üzlete beindul, és egyiket sem
sajnálja. Törekednek a minőségre,
nem a legolcsóbbat, hanem a
legmegfelelőbbet veszik meg. Egészen
más a szemlélet, és nemcsak a
vállalkozók hozzáállása
más, a hatóságok sem utaznak ránk.
Gyakran jön valaki ellenőrizni, de soha nem
éreztem, hogy azért jött, hogy
bekaszálja a pénzt, hogy direkt
keresné, hogy miért büntethetne meg,
pedig itt is léteznek büntetések. Ha az
ellenőr azt látja, hogy minden rendben van,
nem kezd el hibát keresni. Itt nem csekken, hanem
csillagokban mérik a konyhai
előírások betartását. A
konyha tisztaságát csillagokban fejezik ki.
Egy hivatalos matricát kapsz, és azt
köteles vagy jól látható helyre
tenni. Nekünk most öt csillagunk van, ez a
legjobb minősítés. Az
előrelépés is némileg
másképp történik, mint otthon.
Segíthetnek a jó kapcsolatok, de Londonban a
teljesítmény és a tapasztalat az, ami
igazán számít. Nem árt, ha az
ember végigjárja a ranglétrát
és rutint szerez. Egyébkent nem
számít, hogy ki vagy, hogy szét vagy
tetoválva, vagy éppen Lexusszal jársz,
netalán biciklizel, csak az számít,
amit tudsz. Otthon csak a kapcsolataim, barátaim
révén szereztem munkát. Meg sem
hirdették az állásokat, amelyeket
betöltöttem. Itt a kapcsolatokon kevesebb
múlik. Behívnak, főzöl, ha
jó vagy, felvesznek. Ez a legtöbb helyen
így megy.”
Csaba sem konyhafőnökként kezdett.
Fél éve volt a konyhán, amikor elment
az addigi konyhafőnök, és a
vezetőség őt tette meg a régi
helyére. Örül, hogy hagyják
dolgozni. Ő állítja össze a
menüt, háromhavonta cseréli az
étlapot, kiélheti a
kreativitását." -
http://hvg.hu/vilag/20120802_magyarok_londonban_sorozat_2