A sztereotípia az emberek személyes
szükséglete a környezet mentális
struktúrálásához. Ezeket
könnyű egymástól eltanulni,
elsajátítani, hiszen életünk
során már megszoktuk, hogy embereket,
eseményeket, dolgokat kategorizálnunk kell a
gyakran kényszerű gyors
döntéshozáshoz és a hatékony
információkezeléshez.
Környezetünk hatalmas mennyiségű
információáradatával ugyanakkor
úgy tudunk megbirkózni, ha az
információkból kiemeljük a
legjellemzőbb tulajdonságokat,
sajátosságokat
(személyiségvonások, fizikai
tulajdonságok, társadalmi szerepek,
sajátos viselkedésformák), és
csoportosítjuk őket. A
sztereotípiák társadalmi csoportoknak
vagy rétegeknek tulajdonított
jellemzőket foglalnak magukba, melyek
társadalmilag elfogadott hiedelemrendszereket
alkotnak; a sztereotípia maga pedig
szociális kategóriák mentális
reprezentációja. A
sztereotipizálás során a
társadalmi csoportokra vonatkozó
hiedelmeinket, azaz sztereotipikus tudásunkat
használjuk a csoportok vagy a csoportok egyes
tagjainak megítéléséhez.
A köznyelv sztereotípia és
előítélet között nem tesz
különbséget, holott az
előítélet alatt elsősorban
negatív attitűdöt értünk,
azaz az előítélet egy célcsoport
felé tanúsított negatív
érzelmi válasz. (forrás: ELTE TTK)