"Kedves nők, hát akkor most
megmagyarázom, hogy hogy is megy ez.
A férfiak szeretnek mindig más nővel
kefélni.
Ezt persze nem értitek, mint ahogy azt sem, hogy
mi a jó a fociban, a gyors autókban, a
fegyverekben, a számítógépes
játékokban, a verekedésben, és
még sok minden másban. Mégis
elfogadjátok, hogy ilyenek ők, a
férfiak, ezeket az érthetetlen dolgokat
szeretik, és megmagyarázhatatlan
okokból nem vásárolnak negyven topot
maguknak, nem kenik magukat
liposzómás-propoliszos kiwi és jojoba
kivonatot tartalmazó krémekkel, amik
garantáltan fiatalítanak csak 15
rugóért, amíg az akció tart,
és nem képesek hat órán át
bárgyú arckifejezéssel egy
újszülött fölött
görnyedni, és azt ismételgetni, hogy
"ütyürü-pütyürü, de
édi, eszem a csipád".
De ezt az egyet, a félrelépést nem
értitek meg, nem fogadjátok el.
Okot kerestek. Pedig az ok annyira
kézenfekvő: "mert szeretem
csinálni". "De miért nem
velem?"- kérdi mindig a nő.
"Azért, bazdmeg" - hangzik a
türelmes válasz - "mert 4 éve csak
téged keféllek, és már KIBASZOTTUL
UNOM." Az értetlen tekintetre
általában jön a kétségbeesett
analógia-keresés, és
általában szerencsétlen, de
szemléletes példák kerülnek
elő:"Figyelj, a székelykáposzta a
kedvenc ételed. Most képzeld el, hogy 3
éven keresztül CSAK azt eszed, miközben
az utcán járva látod az
éttermekben az embereket, amint
változatosabbnál változatosabb
ételeket esznek. Hiába szereted, kell a
változatosság."
Innentől sínen van a beszélgetés,
ugyanis erre jön a szabvány válasz:
"Ne hasonlítsd a kapcsolatunkat a
székelykáposztához, ez teljesen
más."
És itt jön a lényeg: "NEKED
más. NEKEM nem.PONT.De nincs pont, nem
menekül az ember olyan
könnyen."Hát akkor változtassunk,
a legújabb Kozmopoliten Hogyan tartsuk meg a
pasit 15 lépésben című
remekművében láttam negyvenhét
kitűnő ötletet a szexuális
élet felpezsdítésére,
például öltözzünk
rendőrnek, vagy menjünk ki a szabadba, mert
az olyan izgi."Erre lemondóan
magyarázná az emberünk,
kétségbeesetten kapaszkodva az
analógiájához, hogy "figyelj,
drágám, 3 év után nem ott áll
a helyzet, hogy tejföllel egyem-e a
székelykáposztát, vagy esetleg
evőpálcikával, mert most már
borjú bécsit akarok ebédre, de
kibaszottul".
És azért reménytelen a helyzet, mert a
nő nem akarja megérteni.
Jön a további kérdés:
"Akkor miért vagy velem?"
"Azért," - sóhajtja a férfi -
"mert SZERETLEK. Tiszta szívemből
szeretlek,és ez nem függ össze azzal,
hogy szeretem-e a focit, vagy a gyors
autókat,vagy hogy megkefélek-e más
nőt. Szeretlek, ahogy vagy, és miattad,
és csakis miattad tartóztattam meg magam 3
évig, megtagadva a
véremet,visszautasítva a
lehetőségeimet, amelyek tomboló
ösztönöket és keserű
hiányérzetet hagytak maguk után,
és az is nagyon rosszul esik, hogy senki nem
köszöni meg, mert nálatok az az alap,
hogy valaki hűséges.
Hát nálunk nem.Ki kell
ábrándítsalak: a hűséges
férfi olyan, mint a nád, amit folyamatosan
meghajlít egy erő: az
önmegtartóztatás ereje. És ez az
erő idővel fárad,3,5 vagy 20 év
múlva, de elfárad.És ha már
elég öreg az embered, és már
képtelen félrekefélni, akkor
elmondhatod: király voltam, féken tartottam
ennyi időn át, vagyok valaki,mert egy ember
egy egész életen keresztül
megnyomorította a saját lelkét
értem."
"Hát akkor fojtsd el a vágyad!"
"Mondom, drágám, ezt teszem évek
óta, és elfáradtam."
"De én vissza tudom fojtani!"
"Ez annyit jelent, hogy vagy gyengébb benned
az ilyen irányú vágy, (ha van
egyáltalán,) vagy iszonyú erős az
akaratod, és megegyezhetnénk az
utóbbiban,hogy örülhess magadnak, de az
az igazság, hogy azonos szitukban
másképp viselkedünk, a
vérünk, az ösztöneink és a
lehetőségeink miatt.
Én is szabhatnék kritériumokat: ne
vásárolj ruhákat, ne kenj magadra
kenceficéket, ne járj fodrászhoz
és kozmetikushoz. Nézd, én sem
csinálok
ilyesmit, akkor te is álld meg. És ne gyere
nekem azzal a dumával, hogy
neked erre igényed van. Nekem meg másra van
igényem, amit te nem akarsz."
- folyt.köv-