Az álszent
A bölcs ereiben százévek ereje
csörgedez,
vére ido"sebb testénél;
múlttól kapott ajándék .
Hogy feleiben, s önnön magában mit
ébreszt ez,
nem lüktet érte szív, s szintúgy
nem duzzad halánték.
Tiszta szándék vezeti kezét,
formája szavait,
falathoz issza borát, s mit prédikál is
nemes,
s ki érett rá, látja, s érti
gondolatait,
érti, hogy nincs jó és rossz, s
épp így hibás vagy helyes.
S jo" a "szent"...
...ki a bölcsesség oltárához
önmagát vezette,
s hogy bele felejtkezett-e, hogy leleplezett-e,
az Igazságnak bírái előtt
már mit sem számít.
Ha szentsége foncsora nem ero"s, nem markol
s tart,
nem töro"dik vele Ég, mily messze
még a túlsó part,
mi látszat, mit láttat, ido"vel
csupán foszló lepel,
mi a tisztaság csuhájára hamis
árnyat lehel,
de mit sem változtat már, ha
bárkája majd révhez ér,
igaz valójában ítéltetik meg
o" mindenér’.
Hát tanuljanak tőled, de te ne taníts
másokat,
ne vezessen meg az, hogy a külvilág
miként fogad,
s ha nem vágyod többé e
szentséget, majd látod már:
bölcs lettél, mikor
újszülöttként elo"ször
felsírtál.