Álmaink elragadnak
s elrepítenek mint felhők,
melyek arcunkra sírnak
vagy szórhatnak ránk jégesőt.
A fellegek szétszélednek,
az ábrándok fejbe vernek
- a szemszédítő magasból.
Amin állsz az a valóság,
ne hagyd, hogy buta bohóság
elcsábítson e talajról.
Vagy léggömbök az álmok
talán?
Árnyjátékok az idő falán?
Téged tréfál meg az emlékezet
vagy a te játékod a képzelet?
Álmok nélkül száraz az élet,
kiégett sivatag a léted.
A szürke célokat minek elérni,
ha tőle nem lehet újat remélni?
A megfáradt munkás célba ritkán
talál,
s a képzelgő ifjú gyakran
mellétrafál.
Azok az álmok talán megvalósulhatnak,
ahol a valóságot raktad le alapnak.
2003-05-14-26