Vers mindenkinek

Zeneszerzők a porondon (9)
Egy a kakas, sok a tyúk
Hogy mi a baj pontosan?
Ha lassú vagy vagy picit rút
Kot Kodály jó hangosan!

Széllel bélelt
Kabát
A fény karcolja szemem
Vetkőztet a pimasz
Előjáték gyanánt
Bőrömön
A frigid tavasz
Jégcsapkörme szánt
Míg a csalfa
Églepedőn
A nappal hentereg

?????

bu

De hogy megnyugtassalak, kedves manótündér, ez egy olyan érzés-szerű dolog, amikor az ember él valahogy.

137o6.
Tudom. :)

Nálam van. Az a vers is, amelyikből ez lett, de az sem jelent semmit, csak szórakoztató volt egy nagy hosszú kesergésből egy aprót csinálni. :)
Mert az álomfejtő topik címe olyan könnyen elmosódik szemeim előtt. :) ))

Ó, bocs' az előzőm még Nóra-13695

najóóó... de holkeressem a +oldást... cakhodéénisé'csem :)

az érékesebb azt mondja, hogy még mindig rossz a billentyűzetem, az elég sok.
de az értékesebb tényleg nem mond sokat. :) ))

te tőzsdecápa!
te kölnihaszonleső!
:) ))
az még, hogy érékesebb, nem sokat mond. :)

a megfejtés, kedves Morka, egy másik vers. :)

értékesebb vagy az álmoknál, jó volt az alkupozíciód, elkeltél :) )

Mostmár sokkba. :) ))

Sokba kerültem. :) ))

(látom-látom:) ))

megfejtés: semminek érzed magad (?)
az álmaid voltak az értékeid (?)

fázós álom

(Álomfelejtő)
Minden álmomat
elcseréltem magamra -
semmim nem maradt.

Ó, ez a tavasz
mit nem tesz velem?!
Hol vagy hát, merre
szédült szerelem?
Vagy csak a hormonok
gyújtogatják szívem?
Minden buktatóba
újra beleesem.
Tüzeket felszítok,
s én is felgyulladok,
s abban reménykedem,
könnyen elfuthatok?
Pedig ha már egyszer
karma közé kapott,
a már vaddá vált vágy
zsákmányként nem hagy ott.

huuuuu!

Zeneszerzők a porondon (8)
Nehéz kimondottan
A medve elől menekülni
Hogy vele találkozzam
Hát megpróbálom Erkel ülni...

leneleetantónénim nekem teccleccke...:) pá

Namost, ami következik, az Dzsó hibája,
gondoltam, lehetne csinálni egy tanítás-sorozatot, félviccesen,
de inkább hagyjuk,
mindenesetre, ezt ide pakolom, a beleélés nem hiányzott
- csak minden más. :) ))
Tanítás
Megroggyanunk.
Fáradt falak figyelik
minden mozdulatunk,
és csak várják,
hogy elteljen az idő
s utánunk csinálják:
vak szemekkel
és szép lassan gyengülő
izmokkal ereszd el
magad, szépen
feküdj a földre nekik -
örök emlékképpen.

Hm...:) )

Szerepek tú
Te rajtam kéred számon
És én tőled várom
Játszd úgy hogy akard
Játszd a szabadot
Hogy elhiggyem
Hogy amit én írok neked
Az te vagy
És micsoda felemelő riadalom
Ha mindkettőnk szabad
Te is Én is
Hogy el és egymást ne várjuk
Csak találjuk
A folyton érő pillanatot
S lám a kötelék
El mégsem szakad

Éhező gyomornak
Az első falat
Hitetlen fogak
De a fájdalom már
Hálaáldozat
Fáradt fülnek
A csend első perce
Riadó szünet
De a semmi hátterén
Már közeleg a zene
Ázott madárnak
Az első napsugár
Bont színes szárnyakat
Ártatlan lánynak
A vágyott
Vágyban úszó szeme
Már nem rab
De szent áldozat öle
Öröme
Őrült vágtámon
Valamit leltem én
Nem tudom szavát
De próbálgatom
Talán te értenéd

Dzso, a zeneszerzôseid megalapoztàk a napom. Muszorgszkij az elso helyezet...
igaz, hogy nyàron a sör a jo,
s télen szeretek teàt inni,
de ha ez egy döntés-helyzet,
kedvenc italom a kaPuccini
bocs.

A mű mindig remeg
Ha jól ráijesztünk
Az erdő meg kerek
Hogy úgy van kedvünk
Az igazi nem fél
Inkább egész
Talán mer ész
Nincs a fejembe
Azért mondom
Nem lennék helyedbe
Semmi gondom
Mert mint tudvalevő
A tudatlanság áldásos
Lassú tenger bálnát mos
És a következő sorokra
Nézek csak morogva
Miért ne?
Itt nincs vége...
De egyelőre
A lepedőre
Magam vetem
Ki mint ágyát szokta
Jó kis hetem
Kulcsa a zárban kopna
De nekem 8
Csak egy polc
Néz vissza
A 7 nyitva
Marad.

nem mondom hogy remekmű
de legalább relatív rövid
hihihihi