Vers mindenkinek

csodálatos zsofy!
ez anniyra jó, hogy beidézel egy ismeretlent, pontpontponttal
kitömve a hiányzó sorokat, így használhatjuk a szabadságunk és
a kreativitásunk
ismeretlen szerző ismeretlen gondolatai helyére betehetjük
a sajátainkat, sőt ide be is írhatjuk a kiegészítést, hogy az
ne maradjon ismeretlen.
17432.
Folyómeder, tófenék, kiszáradt medredet
vizzel telekérted,
égi fellegek parancsodra ártatlan adóznak
már-már szenvedélyesen
Igen, te akartad! te akartad, hogy tófolyó legyél
és benned hal legyen, szemestűl, pikkelyestűl!
Könnyű neked, nem neked kell megenni azt a szúrós
kárászt! Ő csak bekapja a horgot,
valaki kiboncolja, nagymami meg megfőzi..
Tengernyi halszemen lépkedek, csúszik
de jó, mert jó szem a halszem
Folyómeder, tófenék szeretlek, s
csodálom terhedet:
hogy bírsz felelőséget vállalni
nevelt gyermekeidért?

Mélység:
Folyómeder, tófenék, kincseidet elcserélted
milliónyi halszemért...
(...)
Össze nem függő gondolatok tengere,
Vén folyók eutrofizálódó ősmedre,
Fekete szelek...
Jégcsákány angolnák,
Éhező felhők!
Bekebelezik a tájat, s felkorbácsolják az emberi vágyat,
míg az összerogy!
Folyómeder, tófenék, mit adtál e milliónyi
halálért?!
(ismeretlen szerző)

Magadba zárkózol,
s nem menekülsz, csak ülsz
csigaházad árnyékán,
s belülre nézve ringatózol
kovácsolt magányod hajlékán.

17426.
Nagyon tutisáááág! :) ))

Cecil lép: mars
Ella rém spicc
Lipcse RAM cél
Ilma lép, reccs
arc-csép: illem
cicamell prés
cipel, csal, mér
léc, pracli sem
Pécsi Marcell
méla spriccel
(thx. Nezd! :)

Mit keresel
Mondd
És mit találsz
Néha a paplan alatt van minden
Néha a csillagokban
Vagy alattuk ő és te
Néha a csókban
A símogatásban
Az érintések végeláthatatlan
Sorozatában és választékában
Az ígéretekben
A feloldandó gátlásokban...
De igazából legtöbbször
Mégiscsak a paplan alatt van...

hihh! :) ))
Nnna! Az enyémmel semmi ilyet nem lehet!
(De jó az így is:) )

majd' elfeledtem a szerzőtársam ideírni:
http://szotar.sztaki.hu/docs/anagramma/

mélázó sors-szál
lármás oszló ész
rózsás álom élsz
számos álló rész
Mész-áros László

17403, 401..na látod, hogy te se gondoltad komolyan amiket kitaláltál,
viszont az szar, hogy gúnyolódtál, de nekem mindegy. most nehogy megint rosszul legyél ! spísz !

Dal
Először aludtam veled
micsoda húsod van neked
forró a szád gödrös az állad
bőrödnek vadító szaga
halálomig kívánlak
Másodszor aludtam veled
meghallgattam az életed
ki szeretett és ki utált
nem lehetett könnyű neked
reggelig be nem állt a szád
Harmadszor aludtam veled
no dehát ki hallott ilyet
folyton csak tenni-venni
fordítsd felém a feneked
hagyj egy kicsit pihenni.
Ladányi Mihály

Tegnap végre írtam egy verset nem-onlájn! Íme:
Számvetés
--------------
Ajvé, a bors-likőrből nem innék már többet!
Élet titkát így is-úgy is megtanultam,
s mire megyek vele? ég a szájpadlásom,
lüktet szemem, fülem zúg, mintha kútba hulltan...
Rózsaszín verandán hűl a szilvalekvár...
Fázom; a lemenő napban arcom citerázik:
szomorú a dallam - se zondora, se kürt.
Vibrato a lelkem, néha ki-be jár itt.
Mert mitől is menne?... Mert mitől jön vissza?...
Egyszerű: az érdem egyszer itt... vagy máshol...
Fügefát szúrok a szívem közepébe
(míg az "ú.n." ÉLET figurákat másol
reám - nekem - közém - végül is mindegy már...
végül is megértem, én sem vagyok állat!
végül is olyan jó, mikor az értelem
fügefáim közé, szívem fölé szárad...)

Hegyek-völgyek között élünk
Hogy mi végre élünk e földön?
Biz’ ez nagy titok. És ok
van rengeteg – mi halaszthatja
feleletünk, melyet időnként
meglelünk, s olykor meg is pihenünk
egy-egy csúcson – percnyi ponton –
de mindig újat keresünk.
S nincs megállás, csak egy
váltás gondolat, és máris
újabb csúcson függ szemünk,
s reményre készül életünk.
Csúcsok között völgyek,
árnyat adó tölgyek várnak,
s nehézség és bánat,
mi utadba állhat, s hátad
görnyedhet előre, ha csak
ritkán jössz ki belőle.
De völgyek nélkül nincsenek
hegycsúcsok. S ha felértél végre,
az elhagyott tájra visszanézve,
már nem fázítnak fantomok;
- milyen jó, hogy túlvagyok -
mondod, s máris kutatod
merész célját tetterődnek,
ösvényét új hegytetőnek

ilyenek a pasik
harcolnak kefélnek okoskodnak
kefélnek harcolnak okoskodnak
okoskodnak harcolnak kefélnek
okoskodnak kefélnek harcolnak
harcolnak okoskodnak kefélnek
kefélnek okoskodnak harcolnak

17418-:) ))
Szia Dénes!

ujjgyakorlatok
tűsaroknyi birtokomon
paráznagazdálkodom
szőlő közt a dudva
nő e
avagy kurva
mondja meg ha dugja
ágasfán fenn köcsög
ha mázas ha repedt
hintázhatsz feszt
én biz aládcsücsülök

köszönöm veva
nem azért írok hogy/mert valaki figyeljen
még csak azért sem hogy báárki ügyeljen
szavamra
ujjgyakorlatban lelem kedvem
jókedvünk telén
pajkosságom betűző helyén
- ha néha a ló benéz is az ablakon -
állítom hogy nem egotrip az abrakom
van fogamra valo gazdag rokon
értelmű teremtmény (igaz odébb mint karnyújtársni)
kivel köszörülöm a csorbát inkább mint ásni
lendülnék vagy lesném hogy: más, ni hogy hibáz...
a szenvedély mivel levetem
és elgyújtom magam kereveten
kitörhetetlenül robbanékony
ami pufog itt néha az ha fáradt is de hatékony
szellemtés

Hahó Hó!
Úgyis semmi értelme
- kritikára nem figyel
csak a szavakat vakarja,
csupán azon jár agya:
le's, meg fel!

szeretve kedves mindnyájatoktól elnézést kérve
bátran neki lendülnék elemző firtatásomnak prózában
akik érdekelve lehetnek úgy is mind itt vannak. kösz.
Ákos verselését igyekszem a magam sallangmentes módján
poentír és karikatúr nélkül szívvel billentyűvel meghatározni.
amit igazán hiányolok fiatal tehetségtelenségétől
az nem is annyira a közhelyszótárat megszégyenítő dilettáns betűkupac
amit verseléseként ismerünk vélni
hanem a spontanitás hiánya
körmölése izzadságszagú agymunka, amit magyarázataival igyekszik bennfentesíteni
- nem véve észre hogy egy igazi írás magáért szól -
Ő pedig aki magáért szól, egy okoskodó - érlelt gondolatok hiányában -csillagjegy sztereotípiákkal dobállódzó fiatalember
ennyi

helyesen:
bála gel ráma
mev rét az ah

bála leg ráma
mev rét az ah

lefordíthatatlan megfordítható szó játék
haza tér ve
ma már leg a láb
( pussycat I )

:) ))
Szegény Bóbita! :) ))

és akkor most valami vers nektek mástól
Tolvaj Zoltán: A tündér metamorfózisa
Bóbita bóbita táncol.
Filcboa csüng a nyakában.
Tanga dagasztja szemérmét.
Krómkarikák ajakában.
Bóbita bóbita szexi.
Ujjaival fuvolázik.
Körben az ördögök ülnek -
zsebhokizó paparazzik.
Bóbita bóbita narkós.
Dús aceton-szagot áraszt.
Bárkivel elmegy a cuccért.
Megteszi, bármit ajánlasz.
Bóbita bóbita bűnbán.
Húslila térde a rácson.
Fázva rodáz a Blahánál.
Gazdag idén a Karácsony.
Bóbita bóbita kámfor.
Zajtalanul jön a mentő.
Mária szív a volánnál.
Bóbita pulzusa megnő.
Bóbita bóbita bólint.
Nincs, amivé ne fajulna.
Felnyög a túli szerájból -
Bóbita bóbita hulla.

Zsófy! 17405.
Azt tudod, h ennek a remek versnek van egy nem kevésbé remek megzenésítése a Misztráltól?
(Ha ismered, mosolyodj el magadban, ha nem találkoztál még vele, keresd meg, és aztán mosolyogj!)

Somlyó György: Psalmus Eroticus
A szüzen fogant, s szüzen kínhalált halt
fájdalmas IStenfiának e siralomvölgyében
mi mást is hihettek az örümükben megfélemlítettek,
mikor siralmas napjaik után az éjben,
rájuk tört ez az érthetetlen éden,
midőn a sátán lovagol gerincük
megbokrosodott paripáján,
S ki gyönyört hall szügyében hegyével a férfi nyilának,
s csak annál szilajabb létre támad,
vajon bűn szörnye az asszonyi állat...
(sajnos a folytatást már nem tudom teljesen pontosan fejből... bocsánat...de azt hiszem az Egyetlen verseink c. (199valahanyas kiadás) kötetben benne van...)

ejjóvót!!!!!

naláttya :)
más
örömgödörbe ha esnék
akkor is dúlnék-fúlnék
hogy ki rakta utamba
hogy engedne roppant dolgomra

Ez nagyon tetszik... :)
Ha nem haragszik meg rám senki, csak neked leírom a kedvenc versemet:
Parti Nagy Lajos: na szép
az ember egyre jobban lemenne önmagába
na szép, ez igazán na szép,
ott belül egyre jobban vajda jános és
nagyon hideg nyirokba lóg a lába és az arca nagyon szanaszét
ot belül roppant kicsikék az összes angyal
szárnyuk helyén gyereklapát
mintha csak a pincébe szénért menne freuddal
és egymás kezét szorítanák

pssszz még mindíg.....akkor olvass...pl ezt
Reményik Sándor: Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra
kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy,
mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen
menekvés!
S akkor - magától - megnyílik az
ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul
ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe
véled,
S olyan közel jön, szépen
mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss
gyümölcs terem.
Ez a magától ez a kegyelem.