"Megmelegítem vacsorámat,
pokrócba csavarom mára már a
szót,
leülök közétek csendesen,
halkra veszem a rádiót.
Lomos hétköznapom kikapcsolom,
székembe mászik a lassú éj,
ujjam fut a széles gombokon,
a csend sovány, a vágy kövér.
Pillanatról pillanatra űzve
pislogok egy kurta nap felett
pepecselve olvasom betűzve,
mit szabad, s mi az mi nem lehet.
Hunyorítva bámulom e kertet,
ültetett vadrózsáitok szirmait,
s látom mint okítja egyre perbe
szállva
sok tanító tanoncait.
A hajnal lassan elsündörög
mögöttem,
álom-bojtját épp megcirógatom,
majd meggyónom a vetve csonka
ágynak"
Leo