---) Marci
BOCSÁNAT!
Ködlámpázni indult O’Sziporka
Kálmán
Őszi hangulatba’ sok barátja
vár mán.
Tolvajt hallgatni ment mind az összes
rabló,
Nyikorgott alattuk a fölvikszelt padló.
Időben elindult - siet a jó öreg -,
Zsebében a mobil, meg egy jó
szemöveg,
De nem az ókula szólalt meg a zsebben,
Hanem a telecska volt a ludas ebben.
Pity, pity, pity! - merre jársz? Ejtsél
útba lelkem!
Vettem egy üveg bort, megihatnánk ketten.
Így csipogott Pipi, bele a fülébe.
(Pipi az ő párja, szerelem
ügyébe’.)
Na jól van, aszongya, van még egy fél
óra,
Ez éppen elég lesz egy kis borra,
szóra.
Útba ejtelek én, hisz úgyis
hiányzol,
Öntözhetünk bátran, most
éppen virágzol.
Így történt, hogy a hős,
O’Sziporka Kálmán,
Miként a méhecske a virágra
szállván,
Nektárt szivogatni ő sohase restell,
Olyformán az öreg palackos bort tesztel.
Jól esett az első, tán még egy
belefér,
Ezt még megihatjuk, oszt mehet a szekér.
(Imígyen indulnak mind a görbe esték -
Az őrző angyalok hősünk
léptét lesték.)
Most se történt másként, elkezdett
görbülni
- Apolló dühöngött Vénusz
kezd örülni.
Nem lesz ebből Tolvaj, Pipizés lesz
itten,
Jól összeveszett a két római
isten.
Harmadik bor után kezd esni az eső,
Kálmánkám, maraggyá’, mert
még nedves lesző’!
Megárt a cukrodnak, hogyha jól
megázol,
Elolvadsz az utcán, s a troli legázol.
O’Sziporka Kálmán hallgatott a
szóra,
El is folyt az idő - mindjárt kilenc
óra.
Hagyjuk el a verset, jöjjön a szerelem,
Egy hét múlva is lesz őszi verses
elem.
Mostan pedig Vénusz, áldozunk teneked
...