Vers mindenkinek

ez Qva jó, hallókám!!!!

ha sziszifusz tol, és hegyekkel
fejed beverten leskedel
fogsorod messzire ha röpül
nappörkölt szádba ha gömbölyül
szedd össze könnyeid
kibomlott füzérét, mielőtt
rátaposna a jó bakó
ne károgj, amíg minden
viszony(lag) elfogadható

:) )))

kicsit leányos voltam mindéég

"könnyeim kibomlott füzérben"
:) )

elsősorban Dusmáta

ez egy vers lesz mint máskor, máshol
rajta stílusjegyekkel
kiugró extraszisztolés hegyekkel
álltam ellen fejem beverten
persze nem számít már
csak hogy küzdeni mertem
az úton szívvel
utcákon tereken ostorlámpa ível
rám csap a fény
szándékom foltját
reményem voltját
visszaadtam ahogy kaptam
fájt sokszor a felszínen és mélyen
ahogy fájni tud elvesztett fogsor
Nap pörkölő hevében
könnyeim kibomlott füzérben
csordultak túl a horizonton
szavaim ontom mert igértem
ez vers lesz arról hogy máshol hogy éltem
üveggolyóval haladva mesét mesélve
ma... vétlen hazafelé tartva végre
menyország ördög és jó bakóm
varjak hívnak szállni az égre
tündöklő szemedben elfogadhatón

pszihológusom mondta rólam annak idején
hogy imádom a jól fésült gondolataim
mer' nem vagyok természetes
neki küldeném másodsorban a javított kiadást
remélve hogy a végén Popperes frizurám lesz

cím nélkül
ez egy vers lesz mint máskor
rajta stílusjegyek
meg extraszisztolés hegyek
a tagadástól mit fejembe verek
az számít csupán hogy küzdeni merek
szív az úton
utcák és terek
szándékom tiszta csak az megy vissza
amit kapok
és az bizony fáj sokszor
ahogy égetnek napok meg-
ahogy fájni tud egy elvesztett fogsor
vagy láb
mértékegységként úgysem adom alább
mert igy nem értelmezhető egy üveggolyó
másnak mint haladásnak
otthonom felé
ittlétem telén
dermesztő tüzzel
üzen az erőm
mennyek...
vagy varjak
hívnak
magasba szállni
történjen bármi
úgysem ismer
ős

H.A.nak
ÖRÖK BEFOGADÁS
Ha nem lettél volna
én sem lettem volna
Ha nem lettem volna
Te se lettél volna
Ha nem lettünk volna
Valami lett volna
Valami
De nem az igazi
Mondták az őrök
Kapuban állva
Fogadj be kérlek
Be vagyok zárva
Bár lennék árva
Bár lennék gyermek
Ölükbe vesznek
Régi szerelmek
Egykori kertek
Mélyen elnyelnek
Régi barátok
Sietve jönnek
Mentsetek meg, ó
Mentsetek meg
Cseppfolyós jelennel
Töltsetek meg

:)

Ha a bánat benned brékel
Csússz le róla gatyafékkel
Ne csalj! Mosolyt
Ne lopj! Arcot
Dobd el sziklád -
Görögj tovább
Égettszagú lélekkel az
Izzás egyre galagonyább

Bánatdallam-dúdoló
Csak a bánat dúdol bennem
- szomorú a dallam.
Oltalmazó karjaimban
ringatom magam.
Nem vagy velem, hogy megölelj,
mosolyt csalj szemembe,
s kedves arcod érintését,
odalopd kezembe.
Szikla-nehéz hangulatom
eldobnám már végre,
hogyha nem volnál lelkembe
örökre beégve

:) )

Aztán a rózsaszál
rájött: nem másé,
magamagáé
“eladom magam”
könnyes a hajam
így jobban kellek
nesztek, ha mertek
jött is egy falú-
si ábrázatú,
rugós bicsakkal
telibe nyeste, s a
rózsa teste már
a restifényben
pompázott este
egy decens-fázós
sörösüvegbe’

Ühümm!:) ) ------ Amott valaki versétől megíródott bennem még egy ma estére (sztán megyek aludni!)
---------------------------------------
Az utolsó rózsaszál
Sírni már nem tudok, elfogytak könnyeim.
Utolsó gyöngye rózsaszirmán pihen,
parkok fázós bokrán, egy elárvult virág
reggel még könyörgött, hogy magammal vigyem.
Otthagytam, hisz másé.
Csak szomorúan néztem,
ahogy dacolva pompázott
a hideg őszi fényben.

nem... hát rövid u-val szándékoztam eredetileg írni, de tod, a költői nyelvhasználat!...
egyébként: amolyan vidékiesen elnyűtt arcról van itt szó, amilyet csak a jó kis csehiordaspusztai (vagy ehhez hasonló) restikben láthatsz :) ))

hihh:)

milyenmilyen...
az rímelt :) )

Csak arra nem tudtam rájönni,
milyen az, amikor valaki arca falús?
8)

köszi all :)

hát Éva, vannak verseid,
Marci neked megaztán... :)

:) )

Resti vers
Érdektelen értéktelen soraim
hullnak eléd mer mesét
sem mond senki mer hol a rim
hol terpeszti szerteszét
eszét a béna bátor balga tag
reggel este a restiben
ott ülünk némán hallgatag
míg rántottát csinál tepsiben
és vágja a hagymát sebtiben
persze mer itt a rim letér
pályájáról meg csupa szél
simítja testét a ledér
nőknek mind a csupasz él
nade ez már oly hideg
akárha resti akárha hús
mint tarkón lüktető ideg
az arcod néha oly falús

Esti vers
Érdektelen, értéktelen soraim
hullnak eléd, már mesét
sem mondok, hisz nincs már indok,
amiért szabadna tűzzel játszanom,
kintről csak a szél hangját hallgatom,
de választ nem hoz felém, csupán a ledér
fák kiabálják a fázós őszi szélnek:
- Állj meg! Vagy legalább hideg
könnyeidet ne sírd ránk! Már
rég leloptad rólunk rongyos ruhánk!
Didergő idő köszönt rám az este,
bár az ég gyönyörűre festve
újra megtalál talán valamikor,
arcomon mégis kínos még a vigyor.

se szó se beszéd
egy pár szó
párzó beszéd
beszédesen szét-
szanaszerte
szeneszét
szórt szavak
se össze se szét:
rá s bele
ma még!

Egy pár
Egy pár szó
Egy pár beszéd
Egy párbeszéd
Egy pár szóbeszéd
Egyszer szerteszét
Egyszer te szét
Egyszer én össze.
2004. március

Putty-putty
Enhonom megcsinál
Az ördög felcsinál
Isten meg becsinál,
Jaj, gyertek, angyalok
Sóhajtsatok nagyot
Nagy a szar, nagy a kár
Betorzult a gitár
Főnök, csak még egy rundot
Égbe az undergrundot!

'Testem az ördög hárfája
sej-haj pengessen halálra":-))))))

Ez kurvára ígyvan, bazmeg.