Tea
Gőzölgő, jázmin illatú
pillanatokat,
cserélek csendes egymásba fonódó
gondolatokra
Mint valami megszállott
bélyeggyűjtő,
aki ritka de becses szerzeményeivel
nyűgözi le a hasonló
őrülteket...
Nincs mit tenni,
mindannyian a pillanatok koldusaiként
éljük napjaink szürke folyamát,
és boldogan adjuk át magunkat
a zene és fanyar csersavak fura,
időtlen aromáinak
A savanyú citromot messze kerülve
feltárulnak a valódi ízek
és gyakorta egy darab kandis-cukor még
édesebbé
varázsolja a létünk aranylón
kevergő,
forró és sejtelmes zamatait.
Én a Te-át szeretem,
Te miért is ne érezhetnél hasonló
dolgokat?
A világ ilyen és ilyen is marad
Miért fosztanánk meg magunkat tőle?