Rémálom vagy valóság
Hiányzott az oldalszám az utolsó
oldalon
eljöttek a gépek és letépték
az alkarom,
véresen lifegett, én izzadtan
ordítok,
fáj még egy csöppet, hát bele
rondítok
az ágyba, s bár tiszta
pizsamába'' feküdtem
le, úgy is kelek, mint egy gyerek,
kócosan, álmosan és báván,
kerek
szemekkel bámulok, s gyorsan
visszaájulok, mert az álom már
valóság,
karom helyén kampókéz, fémes
undokság,
kócolnám a kedves haját, de
beleakad,
s szőke skalpja csúszósan odatapad
a lepedőre, hol pőre bőre nyomot
hagyott
csatakos éjszakánk hűvös
emléke fagyott
patakként csörgedez a múltba
hullunk bele, mint kavics a kútba,
zuhan, ordít, csapódik s örvényt
kavar
s végül elfekszünk csendesen
mint fagyos estéken a lágy őszi avar.