Vers mindenkinek

gyorforditas, de azt hiszem sikerült. sziasztok

a korlaton a terasz szelen
nem en vagyok a mokus
aki vegig sikitja
az erkelyt
nem en vagyok
nem en vagyok a preri kutya
aki koroz a kertek alatt
nem vagyok
I am not a blackbird
To be singing in your patio
I am not a blackbird
I am not a squirrel
To be squeaking by the side of the patio
I am not a squirrel
Yaqui nepdal

Ty, köszi

csodaszep

En nem en vagyok.
En az vagyok, aki mellettem all, anelkül, hogy latnam,
akit gyakran meglatogatok, es gyakran elfelejtek.
Aki nyugodtan hallgat, ha beszelek,
kedvesen megbocsajt, ha gyülölök,
aki vandorol, ahol en nem vagyok,
es aki megmarad, ha meghalok.
(Juan Ramón Jiménez)

Sosem szakadok el tőle örökre.
Pedig szeretnék.
Eldugni a tojást a kertben
Hogy örökre keressék
Majd megúnják
Sosem szakadok el tőle örökre.
Mindenki aki jön roszabb lesz nála
Ő meg csak egyre szebb és jobb lesz az emlékezetemben
Amit itt írok, remélem hülyeség
Remélem nem így lesz
Én maradok tisztelettel
Ő meg rendes feleség
Lesz örökre
És boldog lesz egy férjjel
Boldog, hisz a hülyeség rímel a feleséggel
Én meg nem alszom éjjel
Mert sosem szakadok el tőle örökre.
Joggal számíthatnék némi közönyre
Elegem van ebből
És túl sok már a szeretetből
Túl nagy a teher, a nyomás
Elbúcsúztunk, kezdődhet az agymosás
Joggal számíthatnék némi közönyre
De ő itt maradt bennem
Mert sosem szakadok el tőle örökre

Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik,
hogy valahol már találkoztunk.
Mintha régen testvérek lettünk volna.
Méginkább, mintha ikrek lettünk volna.
S ezért a találkozás csak viszontlátás.
Amikor pedig az ember barátjától elszakad,
tudja, hogy ez a távozás csak látszat.
Valahol együtt marad vele úgy,
ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.

sok mogyoro fer mely melyedesekbe
melyebb borod leplet forditom melyebb nezesekre
erzekelesem erzeseit kerem
mutasd hogy nagyon
sok mokus kutat
es talal ha hagyom...

Selymes és nedves
sötétzöld puha moha
kémlel fel az esti holdba.
Elakad a lélegzete
azaz a fotoszintézise,
noha magas az esti lég
méztartalma,
mégsem bódul az avarba.
A kabóca egy értő liánnal
összefonódva
együtt üvölti világgá:
mély a fa odva.

csodalatos hogy a csodak milyen egyszeruek
egy szin, egy helyszin, egy ido
ben
kinn a bonyolult es van meg valami...
de mostanra eleg ennyi tolem

finom meleg szinu barsonyos
bordo, mely telitett,
akar egy erdei ejszaka.

az üveghegyen is túl
ott a kurtafarkú kismalac az úr,
pengő dzsó csak beosztott lehet
aki egész nap ássa a gödröket
inkább a városba térj vissza
ki lesz, aki helyetted a sarkban a becherovkát issza?

A meséknek én is hiszek
De mégis, ha hallom, bedilizek
Nekem nincs más választásom
Egész nap a gödröt ásom
A földnek amit tegnap ástam
Hogy munkámnak értelmét lássam
A föld amit ma kitermelek
Nem ugyanaz mit holnap betemetek
Rátóti sziszifusz egész nap túr
Ott valahol messze
Az ibolyán túl...

az ibolyán túl,
over the rainbow,
az üveghegyen túl,
a hóvirágos réten
holdvilágos éjen,
nem a város sűrűjében,
hanem onnan nagyonis messze
ott még hisznek a mesékben

Mi van az ibolyán túl?
Rügyes kezű asszonyokon túl?
A bújóság vágya, síró vágya
Adj egy kis pénzt!
Ételre kell-emes időtöltést kínálok
Az életbe bajt cibálok
Kinek nincs gondja, csinál magának
Álmodj hát
Jó éjszakát a világnak...

radírpók mindent kiradíroz
mer' egy ilyen állat
a lapon talált engem is
megrántom a kitörölt vállat.

ha valaki ilyen hosszú hallgatás után először megszólal, nem muszáj rímelni

ööööö
hello
ez így rímelt?

:) ))))

ha eddig nem hívta,
akkor mostmár kár is!

Máris!

Méris?

Nem egyszerű eset: a kártyában csal ám,
az életben habzsol, ugrándozik;
kedvenc növénye van: tüskésen a kaktusz...
(Dzsó! Te meg érd már el a Zolit! (halottat, ugye?))

Vérvörös könny csorog börtönöd falán
Saját magad elbotolsz ha nem fogod szaván
A szerelmes ígéretet. És akkor talán
Az árokba esel, és megcsíp a csalán...

csók mindenkinek, Nekeresdre költözöm
semmi gáz/nem is fáj/tényleg
ott majd sütni fog a nap és a nefelejcsek a kertben
éppen olyan kékek
(mint - nem mondok mégsem hasonlatot erre,
sorry, meggondoltam magam)
gondolok rád még/de nem tehetek róla/de igazán csak néha
új nevem is lesz: Rozmaring
vállamon, mellemen csalánból szőve az ing
most tél van és csend és hó és halál
ott majd sütni fog a nap
Nekeresd, nefelejcs, Rozmaring, csalán

es ez kurvara nem vers mindenkinek
franc tuggya mee ide irtam
mindenesetre nekem szol

Verelmes Szers
mi ez a kivagyisag...?
kerdezgetem...
hova a feneked es...
hogyan olelgetem
mikor a feneked
Elet es Irodalom
es nem verekedes
a Szerelem
vagy mi
ami itten
ellaposodott
mint egy tanyer
nyalo nyelve
zete, zete, zik zik
hol a tunder-leptu kikukucska?
takaronk alol kocos reggelen...
hol az elso csok
fogmosas elott
es mielott magamat meglelem
hol az utanam markolas?
hol a vagyodo szusszanat?
hol van ami egy percre leult?
es hol ami vegleg elmaradt...?
en itt vagyok
aszt annyi

ekezetek nelkul
xarba szokkent az ido
fiatalok maganosok
gyertek elo
var ma ratok
valami
valami eheto
elheto
eltemetheto
valami xar
(de nem?)

kösz dzso, ezzel az indulóval indulok ma neki

Élet
Van értelme a tyúxarosnak
a nehéznek a valónak
únt vagy vidám egyre megy
bölcsességed szinte hegy
Nehéz az
Nehéz az
Van értelme ha van a Marson
Adni jó, csak sokáig hasson
Bevágó, ha fontos,
Telen, ha már mindegy,
Nehéz az
Nehéz az
Ezzel kell, hogy a világot felrázzam
SZép.
Tenéked magyarázzam?