Kanapé a pusztában

ezt tényleg te irtad? ötös!

nnf stílusában. a nagy kékség jegyében. és azért, hogy hamar elérjük az ötszázat és visszatérhessen minden a normális kerékvágásba. a legjobb színházi ajánlók a www.wiw.hu/hu/goto500_kek.php címen.
Egressy Zoltán: Kék, kék, kék (Bárka Színház)
CSÁKVÁRI GÉZA
Problémás fazonok sejtelmes múlttal – röviden így jellemezhető Egressy Zoltán Kék, kék, kék című darabjának figurái. A rendező, Lukáts Andor még rátesz egy lapáttal, előszeretettel kutatja a karakterek szavai és cselekedetei mögött rejlő titkokat. A premierrel kapcsolatosan írja: “A bajbajutott, deformált, hibás ember érdekel. Az az ember, akinek sebe, sérülése egész életét meghatározza.”
A Fillér Lajos vezette Filadelfia cirkuszban pedig sok ilyen van. A társulat nem csupán együtt dolgozik, hanem együtt is él. A színpadon látható sátor az otthonuk is egyben, szinte minden egyes szegletében “tanyázik” valaki. A szoros együttélés következtében kapcsolatok szövődnek és esnek szét. A párbeszédeket főleg az indulatok táplálják, egy ártatlan félreértés mély, távoli múltba nyúló sebeket tép fel. A társulatot egy levél rázza fel mindennapi zajos életéből: meghívják őket a World Circus (WC) nevű nemzetközi cirkuszszövetségbe. Ha létrehoznának egy nézhető produkciót, jól járnának, mivel a tagság sok pénzzel is jár.
Rögtön a segítségükre siet a vállalkozó kinézetű Bittner, a szervezet korrupt magyar tagja. A helyzetet még bonyolítja, hogy a betegeskedő Fil fiatalabb fiának, Bláznak szeretné később átadni a vezetést, amivel az idősebb fiú, Prézli nem ért egyet.
Tűzszünetet kötnek, összeszedik magukat egy félórás előadás erejéig. Nem árulok el nagy titkot: természetesen borzasztó nagy égés a vége. A WC-sek elzárkóznak a tagfelvételtől, fejvesztve menekülnek a helyszínről. A társaságot a “tragédia” nem nagyon rázza meg, csupán annyira, hogy még erőteljesebb, fájdalmas veszekedésekkel fűszerezve zajlik tovább az életük. A látványos és kézzelfogható dráma az ezredfordulón elmarad: az átmenet zűrzavaros korát éljük. A régi világ már elmúlt, de az új még nem jött el. De azt a Filadelfia cirkusz már biztosan nem éri meg.
Egressy Zoltán: Kék, kék, kék
Rendező: Lukáts Andor
Szereplők: Csuja Imre (Fil), Csoma Judit (Tera), Varga Gabriella (Eperke), Vasvári Emese (Cacala), Tóth Attila (Bláz), Scherer Péter (Prézli), Szikszai Rémusz (Indigó), Kardos Róbert (Totó), Pogány Judit (Tantusz), Gados Béla (Bittner)

Na ugye :)
a mázsapötinek válogattam :) ))

Desz, ez tényleg megér egynéhány jogsértést:) Hihetetlen...

Nu gyermekeim a következőkkel tán sértem a szerzői és szomszédos jogokat, ám megéri :)
CSERNA-SZABÓ ANDRÁS:
Apám hasa
Szakácsné-pörkölt
1924 augusztusának második napján Bródy Sándor a pesti Korzón sétált a jó apám hasával, s ahogy az már lenni szokott, nőkről s azokhoz tartozó házszámokról
diskuráltak. Mindketten gojzervarrott cipőt viseltek, sétapálcáik ütemesen csattogtak az utcakövön, szélcsend volt, ragyogó rántotta a napkorong.
Sanyi bácsi halkan felemlített egy szőkét, akinek a bal bokáján csillag alakú anyajegy honol, apám hasa pedig ámulva hallgatta, akár bálnák a tengerfenék végtelen némaságát. Azután a has lendült beszédbe, s hevesen gesztikulálva egy Balzac-arcú, budai kisasszonyról értekezett, aki a gyönyör legmagasabb pillanataiban éppen úgy vonyít, mint falusi eb a teliholdra. Szó került még egy
bizonyos kalaposlányról, akinek a csókja olyan, mintha gombostűvel szúrnának a férfiszív legközepibe, azután egy zuglói hentes feleségéről, aki a csontból a velőt egyetlen szempillantás leforgása alatt, egy szuszra szippantja ki,
valamint három csacska színitanodás lányról, akikben ugyan nincsen semmi különleges, fiatalságuk mégis felfrissíti a lelket, akár a mentalevél.
De ekkor Sanyi bácsi hirtelen megtorpant, tekintetét és sétapálcáját a szilvakék ég felé emelte, orrlikai kikerekedtek, s hevesen szimatolni kezdett a levegőbe. Példátlan eset, mondta végül. A vénséges Dunának, nem fér hozzá kétség, pörköltszaga van. Apám hasa is megszagolta a leget, s konstatálta, Bródy úrnak bizony igaza van.
Felettébb különös, állapították meg egyszerre, majd folytatták a sétát.
A társalgás folyamában a nők után természetesen az étkek következtek. A szív és a has rokonsága. A szerelem és a falat közössége. És persze a pörkölt mindenhatósága.
Bródy úr hosszan dicsőítette a pörkölt pompás intézményét, illatát, egyszerűségét és nagyszerűségét, gőzölgésének fizikáját és metafizikáját, arcát, tekintetét, sűrűségének ideális voltát.
Mégpedig éppen e szavakkal:
- Ez a mi fő ételünk, akik e nemzeti államban élünk, akár mint a hős Árpád, akár mint a parittyás Dávid ivadékai. Jó, erős, paprikás pörkölt - for ever! Az összes pártok ebben a hitben egyesülnek. Ebben nincs vélemény-, ízlés- és
érdekkülönbség. A pörköltben hisz Bánffy is, Hock is, és én nagyon félek, hogy Apponyiból nem lett még több, mint ami, csak azért történt, mert nem hitt elég erősen és őszintén a pörköltben, az igaziban. Íme, Andrássy Gyula csak előkelően volt nevelve, és épp most hallom az egykori szakácsról - aki most chef a margitszigeti vendéglőben -, hogy a gróf minden étel között legtöbbre becsülte a pörköltet. Nemzeti karakterünknek, éghajlati viszonyainknak legjobban te felelsz meg, pörkölt. De valóban légy is megpörkölve, ne legyél hóka, sápadt, világos. Égő barnának kell lenned, és ne legyen alattad a lé rövid, de hosszú se, híg se. És ha csontos bornyúhúsból készülsz, leved erősbítésére szolgáljon egy kevés, igen apróra vágott, úgyszólván fasírozott marhahús, ha lehet, kemény és színes felsál.
Mondta-mondta az agg literátor, apám hasának a szót át nem engedve, bár a beszély vége felé már érezte, kissé túlmagyarázta a dolgot, s jobb volna újra a nőkre terelni a témát.
De barátom, szólt ekkor megint Sanyi bácsi, engem a legcsúnyább szakácsné még mindég jobban érdekel, mint a finom falat. A napkorong hirtelen befejezte a ragyogást, s a korzói népnek most már úgy tűnt, inkább zóna borsos tokányra hasonlít, mint tojásrántottára.
Ej-ej, gondolta magában apám hasa, nincs ez rendben így. Nem helyes, ha a férfi a szívért lemond a hasról, de az sem, ha a falat kedvéért a szerelmet hanyagolja. Mind a kettőt akarni kell. Együttesen és folyton.
E percben határozta el Mesterem, hogy barátjának olyan étket készíttet, mely végleg kiveri fejéből azt a balga ideát, miszerint nő és étek között választani illik.
Apám hasa hetekig járta a fővárosi vendéglőket, hogy a kellő húsra ráleljen.
Három pár gojzervarrott cipőt koptatott el a sok gyaloglásban, s bizony a végén már a vízhólyagok úgy verték fel lábfejét, mint a borosta a borissza matróz állát. De nem adta fel, a magas égről a barátság csillaga öntött belé újabb erőket, akárhányszor csak múlani kezdett harci kedve. Volt a Kéhliben, a Gundelben, a Siposban, a Gellértben s még száznyolc helyen, de a tökéletes húst nem lelé.
Voltak szép darabok, ez tagadhatatlan, de apám hasa avatott szeme mindegyikben talált valami aprócska hibát. Az egyik kissé mócsingos volt, a másik túl sovány, akadt, amelyikkel viszont pontosan az volt a baj, hogy erősen zsíros,
néhány puhának bizonyult, de felmerült a problémák között a rágósság veszélye is.
De nincs az a veszett ügy, melynek fejére végül a szívósság ne tudná felhelyezni a siker koronáját, így aztán a 113. helyen apám hasa mégis megpillantotta, amit annyira keresett. Pontosan olyan volt, ahogy álmaiban képzelte. Zsíros, de erős. Bőre vastag, de puha. Tekintete pajkos, lépte örömtől suhanó, arca kedves. Egy kültelki kis fogadó konyháján megtalálta azt a szakácsnét, akit annyira keresett. A tűzhely előtt állt, és nyurga fakanalával
orjalevest kavart vidáman. Apám hasa odalépett hozzá a buja gőzbe, baljával megfogta a nő vastag kacsóját, jobbját tömör csülkére simította.
Asszonyom, kezdte, egy pörköltről lenne szó... Nem gond, búgta vissza a szakácsné, mintha zsenge, tavaszi galamb lett volna előző életében. A has kissé megharapta az asszonyi fülcimpát, s a pihés hallószervbe suttogta:
De magából készülne. A Bródy művész úrnak... Mindent az irodalomért, susogta szerelmesen az asszony, s pár pillanat múlva már az előkészítő asztal tetején hemperegtek, hangos nyögések, intim sóhajok, izzadság- és örömszag, valamint fokhagymaillat közepette. Ilyet még egyik kézilány sem látott, az orjalevesről nem is beszélve. A szerelemmel megédesített hús konyhakésszé varázsolásáról ehelyütt mégse essék szó. (Ne szóljunk a döfésről, a test fűrésszel való osztásáról, a vérfürdőről, a húsbárd suhogásáról, a testtől elszakított fejről, ami lehuppant az asztalról, s baljósan végiggurult a konyhapadlón, ne szóljunk a márványkocsonyává meredt szemekről se, a csontok kopogásáról, a macskának
dobott belekről. Ezekről egy szó se essék.)
Csak a disznózsírban pirított makói vöröshagymáról, a reá szórt kalocsai paprikáról, a kockára vágott hús belehullásáról, a pörkölődésről, a belefőzött szentesi zöldpaprikáról, a kevés zúzott fokhagymáról, a csipet borsról s a még csipetebb friss petrezselyemről és majoránnáról. A pörkölt hálás jószág, magyarázta a kültelki kuktáknak apám hasa. Az ember megadja néki a kezdő lökést, azzal elvan a fedő alatt magában. Megfőzi magát.
Azzal lefedte a lábost, kis sámlira telepedett, s előadta nézeteit a konyhai nemzetnek. Mind gyilkosok vagyunk, magyarázta a kézilányoknak és kuktáknak. Az étel története öléssel kezdődik, s kéjbe torkollik. Ölnünk kell, nincs más
választásunk. Ez a sorsunk, gyilkossá kell válnunk, ha enni akarunk. Márpedig enni akarunk, ebben vita nincs. A böllérkést pedig az ízlelőbimbók adják a kézbe.
S mikor apám hasa barátja elé tette a szakácsnéból készült pompás, gőzölgő pörköltet, Sanyi bácsi ránc szorította szeméből egy könnycsöpp az étekbe pottyant. Bal szemének sarkából préselődött elő, lassan végigszánkázott a
száraz arc egy vékony csatornáján, majd megkezdte halálos zuhanását. Az író szemével követte a csöpp hullását, s mindent egyszerre látott meg benne. Együtt látta a gyilkost, az áldozatot. Együtt a férfit és a nőt. Az ételt és a szerelmet. Pestet és Budát. Ölést és kéjt. Vért és aranyt. Szívet és észt. Keményet és puhát. Húst és csontot. Élethalált.
Igen, merengett Bródy úr, mikor a könnycsöpp a pörköltbe csobbant. Igen, nincs is más értelme az életnek, csakis a zaft. Ételben, nőben egyaránt.

[Ez a pályázati kezdeményezés tegnap a vallás-topik szülte. Az épp online topikosoknak az alábbi konkrét kiírást elküldtem, 5ből 1 közömbös volt, 4 lekesen támogatta. A felajánláshoz még 10 euró érkezett. Lássuk, teccik-e nektek is!:-]
Kinek van valami jó ötlete, hogyan tudnánk alkalmas (előrevivő és nem sajnálkozó-búsongó) módon reagálni a szept 11 jelentette kihívásokra?
Valami szellemes és/vagy kizökkentő és/vagy világmegváltó és/vagy kedves projektre gondolok. Lehet művészeti, gazdasági, politikai, stb. témájú kezdeményezés. Nem feltétlenül kell rövid távon gondolkozni, vagy 2002. szept 11ig való megvalósításra, vagy szept 11gyel való közvetlen-didaktikus kapcsolatra törekedni. Az ötlet potencialitása legyen díjazva, ne a észletezettsége vagy megvalósíthatósága: ez utóbbiakat majd közösen megoldjuk.
Első díjként felajánlok egy korsó Strongbow-t (finom nagybritánn/ír almasör; vagy -bor?), és emlékbe a korsót, felirattal dicsőítve a projekt-kezdeményezés győzelmét, plusz 10 euró amazon.com-on levásárolható virtuális könyvutalványt (a postaköltséget a díjazott fizeti:-). Ehhez a felajánláshoz lehet nyilvánosan csatlakozni, bárkinek a wiw tagjai közül, személyenként max. 10 euróval és/vagy egy korsó sörrel (esetleg egy Tóra-Biblia-Korán trióval), szeptember 10ig. Továbbá, legalább az első díjas projekt-kezdeményezést megvalósítjuk (akár sokezer munkaórával és pár millió euróból), kommunikáljuk, stb. A pályázat keretében beérkező projekt-kezdeményezésekre és megvalósuló projektekre a copyleft szabályai (http://www.gnu.org/copyleft/copyleft.html) érvényesek. Első díjat akkor osztunk ki, ha legalább öt projekt-kezdeményezés érkezik (egy pályázó csak egyet adhasson be), és legalább öt felajánlás a díjhoz.
Határidő: szept 4. Eredményhirdetés: szept11, első csapódáskor. Közben az egyes projekt-kezdeményezésekhez bárki fűzhet majd továbbfejlesztési javaslatokat. És ha olyan jellegű egy-egy kezdeményezés, 11ig akár meg is valósíthatjuk, még eredményhirdetés előtt.
Javaslom, hogy a gépház úgy fejezze ki a pályázat támogatását, hogy ,,Közös projektek,, címen most nyit egy topikot, egyelőre ,,#1: szept11,, alcímmel, első hozzászólásként bekopizva ezt a pályázati felhívást. A topiknak első és szept 11ig egyetlen témája a pályázat lebonyolítása (projektek, vélemények, továbbfejlesztések, adminisztráció, ilyesmi) legyen. A topikra egyébként mindenféleképpen szükség van, mivel mind a gépház, mind a közgyűlés szerint (lásd: Kangyal-jegyzőkönyv) szükség van a közös projektek működőképes intézményeinek kialakítására. A szept11 pályázat ebből a szempontból egy kísérletnek minősül, hogy nem igazán optimális körülmények között, csak úgy lelkesedésből tudunk-e valamilyen formában együtt dolgozni.
Hogy ne fulladjon az egesz valami gyászindulóba, zsűrinek javaslom a Vallás topikból az élet markánsan különböző értelméről megnyilvánuló tagjait, mint Bogi, Borsi, Bors, Demény, Csányi, Ficsora, Jankója, Jávorka, Nógrádi, Szeszlér, Zoli, (mohamedán véletlenül nem került elő?,) ha legalább öten vállalják aug23ig (ha nem, akkor a pályázat elvetélt ötlet volt). Csak a sűri nem pályázhat, meg én.
Értékelési szabályok. Projekt-kezdeményezésnek számítson egy hozzászólás, ha az
alábbi 3 feltételnek eleget tesz: 1. a ,,Közös projektek,, topikban 2002. szept4én éjfélig megjelenik 2. első sorában kizárólag a ,,#1,, kifejezés szerepel, melyet egy üres sor követ, és 3. szóközökkel együtt összesen nem több, mint 1800 leütést tartalmaz (ez kb. 1 oldal). Az ezen feltételek bármelyikének eleget nem tevő hozzászólást a zsűri nem kezelheti projekt-kezdeményezésként. A zsűritagoknak 100 pontot kell egyénileg elosztaniuk az egyes projekt-kezdeményezések között olyan módon, hogy egy zsűritagtól azonos pontszámokat nem kaphatnak a projektek. Az egyes projektek által kapott legkisebb és legnagyobb pontszámokat kidobjuk, a maradékot összeadjuk. A legtöbb pontszámot kapó projekt nyer (kivéve, ha az egyes legtöbb pontot kapó projektek pontszámai a magasabb pontszám 10%ánál nem esnek messzebb egymástól, amely esetben a zsűri megosztott első díjat oszt ki). A zsűri tagjai a projektekről egymással csak nyilvánosan, a ,,Közös projektek,, topikban kommunikálhatnak. A zsűri tagjait a többi wiwesnek nyilvánosan érdemes befolyásolnia:-) A pontszámokat a zsűritagok nekem küldik el szept 10ig, majd 11én, eredményhirdetés után kötelezően nyilvánosságra hozzák.
Biztos vagyok abban, hogy rengeteg kreativitás és érzelem szorult belénk, már-
nem-olyan-kicsi-városnyi homo sapiens sapiensbe.
De képesek vagyunk-e arra is, h miközben dühösen állunk a kapujában, el is kérjük a medvétől a porszívóját??=:-)

qp: kiraly a szosszenet, egyet van ertve.

Dorka! Azt nem tudom kifene, de az Incognito kert nyitóestjén ez biztosan ment a vörös fények közepette.

Ha erre jarna Szeszler Vera, szoljatok neki, hogy uljon ra a delete gombra a levelesladajaban, kulonben nem kap tobb levelet. Ez az aprocska teny az objektiv valosag integrans reszet kepezi (akkor is ha nem erdekel teged). Koszi.

A Kanapéra cut&paste kiraktam egy írást a hívőkről meg a többiekről. 1991ben vagy 92ben írtam, amikor a poszmodern (vö.: poszméh:-) uralkodott, és amikor a ,,tiszta hang,, vmi politikai szlogen v reklám volt. Úgy érzem, van relevanciája a hívés-tudás-valóság vitátokkal, meg akár a szeptember 11-i évfordulóval kapocs. Még ha ez nem is az énmost, hanem az évtizettel korábbi qp:-) terméke is, és csakis ezzel a kiegészítéssel vállalható.
,, ,, ,, ,, ,, ,, ,, ,, ,, ,, ,,
Kié a tiszta hang?
A hívőkről fogok írni. Nem a vallásos emberekről, hanem a hívőkről. A kettőt ott különböztetem meg egymástól, hogy míg a vallásos ember Istenhez képest határozódik meg, a hívő az Igazsághoz képest.
Igazság alatt írásomban az emberek között leginkább elterjedt jelentését értem: az Igazság a valóság tökéletes leírása.
Köztudomású, hogy az embereknek két csoportjuk létezik: azok, akik felosztják az embereket két csoportra, és azok, akik nem. Nosza, e cikk olvasásának idejére osszuk fel az embereket két csoportra. A vízválasztó, mint már sejthető, legyen az Igazsághoz való viszony.
Tegyük fel a kérdést magunknak: Létezik az Igazság? Erre a kérdésre lehetséges (de nem feltétlenül szükséges) válaszolni. Nevezzük HÍVŐKnek azokat az embereket, akik pozitívan válaszolnak a kérdésre (tehát az Igazság létezik). A hívők csoportjába tartozó emberek csoportját pedig nevezzük TÖBBIEKnek. Ebbe a csoportba tartoznak tehát azok, akik elutasítóan válaszolnak a kérdésre, de azok is, akik számára - bármilyen filozófiai meggondolásokból - például nincs értelme a kérdésre válaszolni.
Vegyük észre, hogy a hívőknek az így definiált csoportjába vallásos embereken kívül beletartoznak például a pozitivista tudósok, vagy a marxisták is.
Ahhoz, hogy az ember hívő legyen, meghatározásunk szerint nem szükséges, hogy az Igazság már tudott, vagy valaha is elérhetőnek tartott legyen. Létezzen, elég ennyi. Viszont a hívőnek legalább az Igazság alapjaival tisztában kell lennie. Egy halandó ugyanis, aki azt gondolja, hogy létezik az Igazság, de elméletei minőségileg eltérhetnek tőle, nem az Igazság létezéséről, hanem csupán az Igazság LEHETŐSÉGÉNEK létezéséről beszélhet, így nem nevezhetjük hívőnek.
Miután használandó fogalmainkat tisztáztuk, tanulmányozzunk egyetlen hívőt: vegyük mondjuk egy marxista vagy - ennek valószínű hiányában - egy Istenhívő barátunkat.
Milyen rendezett és otthonos számukra a világ! Mindennek megvan a maga helye. Vannak az ő - és hittársai - elméletei, amik alapvetően rendben vannak és jók, és vannak más elméletek, amelyek eredendően rosszak. A világ lényegét már megértette, és ahogy az idő halad, megtérésétől kezdve, egyre közelebb és közelebb kerül a valósághoz, az áhított Igazsághoz.
Figyeljük meg, hogy ő nemcsak hiszi, hogy a valóságot ismeri meg: TÉNYLEG a valóság az, amit közelít.
Gondoljunk csak bele! Egy, a többiek csoportjába tartozó ember úgy gondolhatja, hogy sok embernek sokféle igazsága lehet, egy hívőnek is megvan a maga igazsága, ami semmivel sem kitüntetettebb, mint mondjuk egy másik vallás követőjéé. Azonban ez az ember téved. Nem lát tovább saját liberalizmusánál. Hiszen egy hívő számára egész egyszerűen NINCS ÉRTELME úgy tekinteni saját gondolatrendszerét, mint egyet a lehetséges gondolatrendszerek közül. Így aztán értelmetlen lenne azt állítani: ő csak gondolja, hogy a valóság felé közelít. Tényleg ezt teszi.
Ha a többiek ,,kívülről nézik,, a hívőt, mondhatják, hogy az övé csak egy vélemény, ha viszont ,,belülről nézik,,, akkor annak a nyelvi fordulatnak, hogy ,,belülről nézni,,, nincs értelme. Hiszen ,,belülről,, a hívő gondolatrendszere nem más, mint a világ valóságos működése. A világ az egyetlen Igazságon alapul, világos, áttekinthető szerkezettel, ahol mindennek és mindenkinek megvan a maga jól meghatározott helye. A világ objektíve működik valahogy, és pontosan ő és hittársai azok, akik a legközelebb járnak a valósághoz.
Tisztelem a hívőket. Barátaim vannak közöttük. Hatalomra kerülve azonban félelmetesek. Miért?
A bírálatok túlnyomó része azt állítja, hogy azt állítja, hogy a hívőknek Igazságtudatuk van, és ez okozza a bajokat. Tévedés. A bajokat az okozza, hogy a hívőknek TÉNYLEG igazuk van. Az előző gondolatmenetből világos, hogy a hívőknek van igazuk, ha más, eltérő Igazságban hívőkkel alapvető kérdésekről vitatkoznak - hiszen övék a valódi, egyetlen Igazság. Még inkább nyilvánvalóan nekik van igazuk, ha a többiekkel vitatkoznak. Tegyük fel, hogy én a többiekhez tartozom, és egy hívővel vitatkozom. Kinek van igaza? Csak neki lehet igaza, mert neki VAN igaza.
A hívő Igazsága egy erkölcsöt is meghatároz: kijelöli a jót és a rosszat. Én tévelygek, még nem tértem meg, még nem éreztem meg az Igazság ízét, rossz vagyok. Kettőnk közül nem én birtoklom a szilárd alapon nyugvó mércét, erkölcsöt. Nekem nincs alapom megítélni őt, ő joggal ítél el engem. Engem felháboríthatna tolakodása, de nem háborít fel: neki erkölcsi kötelessége jót cselekedni. Márpedig egy tévelygő lélek megtérítése, hogy kinyíljon az Igazságra - lehet ennél jobb valami erkölcsileg? És bármilyen kérdésben nem erkölcsi kötelessége engem, aki már az elején is eltévesztette az irányt, felvilágosítani és meggyőzni? És ha nem ismerem fel a nyilvánvaló érdekeimet, akár kényszeríteni a jóra?
Ha pedig a világ nem akar úgy működni, ahogyan kell neki, a hatalom birtokában annál rosszabb a világnak.
Az tehát, hogy a hívők zaklatják a többieket, természetes. Következik az Igazság létéből. Aki ezzel tisztában van, soha nem fog megijedni a hívőktől. Csak félni fog tőlük.
A többiek választhatnak: küzdhetnek a saját területükön a hívők térnyerése ellen; szavazhatnak, ha választásokra kerül sor; és ha a ,,kurzus,, túlságosan megerősödik, elmehetnek az országból. Talán az sem ártana, ha a témával hivatásszerűen foglalkozók számbavennék teendőiket.
De vigyázzanak! Soha ne feledjék, kié A tiszta hang.
,, ,, ,, ,, ,, ,, ,, ,, ,, ,, ,,

Modorka! Dejszen ez pinkmartini, vagy mifene... neszpa?

Zso no vo pa travaje, zson no vo pa dezole...
Yves, neked biztos ez is meg van, neszpa?

megvan :)

Az alant említett Javanaise és Black Trombone szerzője, de talán ismerősebb a Je t'aime c. opus, ami arról híres, hogy kefélnek benne... Asszem, nincs klipje. :) )

Biza közelg! :)
Genszb urat, meg kell valljam, nem ismerék...

Hajjaj, remekül! Szól a Genszbúr (Genszb úr?) és közelg a vikkend!

hogy vagyon, Kedves Uram, ma? :)

Le is töltöttem; király!!! Chanson topic? Vagy elég egy alcímváltoztatás: "ahol Gainsbourg ezreket készít ki"... :) )

Ettől a chansontól meg én készülök ki:
Serge Gainsbourg: Black trombone
Black trombone
Monotone
Le trombone
C'est joli
Tourbillonne
Gramophone
Et baîllonne
Mon ennui
Black trombone
Monotone
Autochtone
De la nuit
Dieu pardonne
La mignonne
Qui fredonne
Dans mon lit
Black trombone
Monotone
Elle se donne
ŕ demi
Nue, frissone
Déraisonne
M'empoisonne
M'envahit
Black trombone
Monotone
C'est l'automne
De ma vie
Plus personne
Ne m'étonne
J'abandonne
C'est fini

Varga Daniel: ki lettem moderalva, ugyhogy megint: te nem a matematikus, alacsony, valaha hosszu haju, copfos, eltes, cs unix gepterem lako vagy? En fizikus, cs unix gepterem lako.

Igy nem.

Na es igy?

Siman ment.

Na most tudom produkalni a dupla post bugot, vagy sem?

Na most tudom produkalni a dupla post bugot, vagy sem?

Mono-lóg-ó. Karinthy után szabadon: A vekkert nem ugyanaz az ember húzza fel este, mint akinek reggel csörög. Ez vonatkozik a tegnap esti beírásomra is. (önirónia on)

Pusztába kiáltott kanapé. Ez valami analitikus héja? Háborog a monológ. Kinek beszéljek? Minek beszélek? Szétszakít a bennem levő féreg. Nem kell az érzelem.

hm. már kezdem azt remelni, hogy lassan értek franciául.

Ettől a chansontól kikészülök:
Serge Gainsbourg: La Javanaise
J'avoue
J'en ai
Bavé
Pas vous
Mon amour
Avant
D'avoir
Eu vent
De vous
Mon amour
Ne vous déplaise
En dansant la Javanaise
Nous nous aimions
Le temps d'une chanson
A votre
Avis
Qu'avons-
Nous vu
De l'amour
De vous
A moi
Vous m'a-
Vez eu
Mon amour
Ne vous déplaise
En dansant la Javanaise
Nous nous aimions
Le temps d'une chanson
Hélas
Avril
En vain
Me voue
A l'amour
J'avais
Envie
De voir
En vous
Cet amour
Ne vous déplaise
En dansant la Javanaise
Nous nous aimions
Le temps d'une chanson
La vie
Ne vaut
D'ętre
Vécue
Sans Amour
Mais c'est
Vous qui
L'avez
Voulu
Mon amour
Ne vous déplaise
En dansant la Javanaise
Nous nous aimions
Le temps d'une chanson

Nekem meg egyszer se sikerult :(