Kanapé a pusztában

Bandi bácsi kétkazettás rádiómagnót és rizsescsokit hozott Bécsből.

Na kicsit letertunk a jo kis kerekvagasrol...
Tehat: ☻☺☻

Isten veled, jó kanapé,
Erőm most a munkanapé...

En biztos vagyok benne!

asszem?

Original:
http://index.hu/velvet/v-tars/v-szex/gszektor/

A ''G'' szektorban
Mesterházy Lili
2002. szeptember 14., szombat
A fémburkolatú folyosón két ezüst szkafanderes férfi baktatott. Dickinson kicsit húzta a lábát, Gräfenberg néhány lépéssel elotte haladt. A ''G'' szektor felé tartottak.
A szektort 62 évvel ezelott nevezték el róla, Gräfenbergrol, ''G'' szektornak. Igaz, nem volt nehéz a választás, mivel éppen az ''F'' szektor és a ''H'' szektor közé esett, de ezt kevesen firtatták. Szerették az öreg tudóst. Az egész bázis istenként tisztelte, Dickinson meg csak hümmögött. Annak idején együtt dolgoztak, egy kis, lepattant laborban, hetekre összezárva. Száraz, kunkorodó pizza-szeletek hevertek szanaszét, a falakon Alberto Vargas poszterek remegtek a légkondicionáló nagy örömére. Egy szexológus és egy szülész-nogyógyász; összefogtak és hadat üzentek a noi frigiditás ellen. És aztán, 1944-ben, Gräfenberg rátapintott a lényegre. Azon a napon harsogva nevettek, könnyük is kicsordult, Dickinson még egy spárgát is megeresztett. Végre megtalálták, amit mindenki meg akart találni, de senki sem hitte, hogy létezik. Aztán az újságírók hada, a fotósok, amikor Gräfenberg már csak csendesen mosolygott. Dickinson mára gusztustalan vénember lett, bozontos, fehér szemöldöke alól dühös pillantásokat lövellt a világ
A ''G'' szektorhoz értek. Ez szigorúan titkos terület volt, ok ketten léphettek be egyedül. Az azonosító-kódok beütése után gyakorlott mozdulatokkal tették fel a sisakokat. Az ezüstpanel halk surrogással szétnyílt. Bent, a vakító fényben orjíto lassúsággal mozgott, hullámzott a ''G'' szektor lelke, egy hatalmas, piskótaszeru, mélyrózsaszín szivacs. Nem vett róluk tudomást. Gräfenberg voltaképpen örült ennek. Dickinson odacsoszogott, egészen közel az üvegfalhoz. Arra gondolt, milyen régóta vágyik arra, hogy szétzúzza az utolsó akadályt, ami elválasztotta a piskótától. Aztán eszébe jutott, hogy a fal törhetetlen üveg és az efféle belso ellentmondások végképp felboszítették. Gyere, intett Gräfenberg, menjünk, az ellenorzés rendben ment. Dickinson nem mozdult. Nem tudott elmenni. Ez régi dolog volt nála. Amióta a bázis noi lakói minden különleges erofeszítés nélkül lubickoltak a boldogságban, o valahogy leblokkolt. Az volt a legbosszantóbb, amikor egy-egy no megértoen azt suttogta: nyugi drágám, megvárlak. Ilyenkor
Gräfenberg lépett mellé. Megfogta a kesztyus öklöt, és kiegyenesítette az öreg ujjakat, egyenként. Aztán lassan átölelte a sisakja mögött szaporán pislogó Dickinsont. Így álltak egy darabig, Dickinson karja bénán lógott a teste mellett. Mélységes zavarban volt, mert ahogy ráborult, Gräfenberg válla rázkódott a vállán. Ki hitte volna. Míg gépiesen Gräfenberg hátát veregette, Dickinson a rózsaszín piskótát bámulta. Istenem. A szkafanderek imbolyogva szétváltak. Elindultak kifelé, hátra se néztek.
------------------
Itt a vege fuss el vele, lehet, hogy a sorok vege lemaradt, de ez a karakteres bongeszom hibaja, bocs Lili :) ))

Hindrexfi, ilyen névvel...

mindenki plaid együttest halgatjon! ütök (különben (ilyen olyan annyanév)). feloszlott a ráckert.

Sous le ciel de Paris
S''envole une chanson
Hum Hum
Elle est née d''aujourd''hui
Dans le coeur d''un garçon
Sous le ciel de Paris
Marchent des amoureux
Hum Hum
Leur bonheur se construit
Sur un air fait pour eux

Eh bien, ça marche toujours! Mais il fallait le bien trouver. J''en suis absolument content. Alors, je m''en vais! Adieu.

hendrix??

♠♣♦☻☺◙☻♣♦

Hindrex ilyen nevvel...

ilyen névvel! ezen nem is csodálkozom

The land of the el-elejtett szappan. Ilyen nevvel ezen nem is csodalkozom. Oh say, can you see?

Sorminta, vagy mi?

Na leszorult a kanapé is. Mi van kikopott a szövet?

Röhögolyó
Népszabadság, 1999. szept. 30
Bächer Iván
..............................................
Ezt a finom desszertet nagyobb zsúrokra érdemes tartogatni.
Elkészítése egyszerű, s bár kicsinyt időigényes, és az összes hozzávaló beszerzése sem éppen olcsó mulatság, de mind a fáradságot, mind a költséget ellensúlyozza a végén bekövetkezendő élvezet.
A röhögolyóhoz ledarálunk 30 deka háztartási kekszet vagy veszünk kekszport készen, itt-ott hébe-korba kapni.
Ehhez hozzáadunk ugyanennyi, tehát 30 deka porcukrot. Ez lesz az alap, ezt lehet és kell aztán a fantázia és a rendelkezésre álló adalékanyagok függvényében tovább építeni.
A konvencionális változat esetében hozzáadunk 20 deka apróra szelt dióbelet, de magára adó, komoly háziasszony, olyan, mint amilyentől én például e receptet is oroztam, inkább ugyanennyi, enkézzel – tehát finoman és érzéssel – megpörkölt igazi mogyorót darál bele.
Ezután következhet a mazsola, lehetőleg összemetélve, és lehetőleg többféle fajta is, majd ugyanígy aprítva a kandírozott szőlő, szilva, barack, füge, narancshéj, alma, cseresznye, megy, akármi, ami van, fontos, hogy kandírozott legyen.
Ezután jöhet a vaj, hét deka, és ugyanennyi evőkanál felforralt tejecske.
Szükséges hozzá még egy maréknyi kókuszreszelék, aprított étcsoki, akár egy tábla is, és végül, ami az egésznek megadja a tartását: a rum.
Annyit kell hozzáadni, amennyit fölvesz. Két decit fölvesz biztosan. Ha nem venne föl annyit, akkor rá kell beszélni. Föl kell vele vetetni. Ha valami rum mégis maradna, azt fölvehetjük közvetlenül magunk. Ha a massza folyós lenne, tegyük a jégre.
Végül cukros kézzel formázzunk belőle csinos golyócskákat.
Ha kedvünk tartja, beleügyeskedhetünk mindegyikbe egy-egy szem rumos meggyet is, és föltétlenül hempergessük meg kakaós kristálycukorba a végén.
Az így elkészült csemegét aztán – ha azt akarjuk, hogy hatása maradéktalanul érvényesüljön – egy takaros büféasztalra helyezzük, egy nagy ibrik hagymás krumplisaláta, egy gazdag húsostál, tormás sonkás tekercs, rántott és sült csirke, és bőséges savanyúk társaságába.
Aztán kicsit odébb lépve, csak figyelnünk kell, amint a gyanútlan vendég becserkészi az asztalt, tányért és eszcájgot kerít, mindezzel a kezében, gondterhelt arccal áll az asztal előtt, spekulál, mérlegel, sorrendet állít össze fejében, aztán tányérjára szed két szelet húst, egy rántott csirkeszárnyat és három golyócskát, köríti az egészet némi franciasalátával, aztán tétován néz hol tányérjára, hol az asztalra.
Aztán hirtelen fölragyog az arca, fejében láthatóan fölfénylett a fölismerés: zaftokra van még szükség, száraz a hús csupaszon.
Elébb egy emberes adag csípős mustárt mellékel a golyókhoz, majd odacsöppent egy csöpp ketchupot is, de nem sajnál tányérjáról egy kevés pikáns sajtmártást sem, és ha talál valami méregerős chiliszószt, Erős Pistát, Bugac vérét, tabascót, azt tesz a golyókra föltétlenül, alaposan megsózza és borsozza az egészet, nagyvonalún egy jókora kovászos uborkát is elhelyez a tányérra még, aztán beleszúr villájával az egyik golyóba, beletunkolja a mustárba, ketchupba, szószba, szájához emeli, bekapja egyben, és szinte ugyanazzal a tempóval még hozzáharap a roppanó kovászos uborkából is, oly jóízűn, hogy a döbbenettől nyitva maradt szájon a kapros lé kifröccsen, és aztán lassan végigcsorog a leesett állon is.
:)

sajnos hogy

<p align="center"><img src="http://static.stileproject.com/rnd/fp/convicted666.jpg" align="center" alt="csakamo-finanne" width="134" height="162" border="1">

adám, nem tudom kivárni; do not take it personally.
jó palacsintázást!

ún. leadott energia.
most el kell rohanom két órára, de aztán

Ez olyan mintha átruháznád valakinek az erődet?

vese velővel, abba építem bele és tálalom, majd meglátjuk kinek

...jó hely lehet ez atopicnév. Nem tudja valaki merre keressem? Vagy ez már az? Megérkeztem? Életem révbe ért?

Itten vagy még Zsófika? Én is utánad érdeklőttem.... :) ...bi-bi-bíííííííííííí....

és mi lesz a melléktermékkel/hulladékkal? hogy hasznosítod?

persze, mumikálással

akkorjó, remélem tegnapi agyméret problémák megoldódtak hamar