93217: egy a Szódában elfogyasztott
házmester meg egy viceházmester ilyet tud
tenni?
éjjel arra ébredtem, hogy a csajom az
ágyban álmában egy ceruzával
ír a fejemre egy tracklistet (nagyon kellemes
volt, olyan kurkászós, azt is belírta a
hajamba, hogy Richard Dorfmeister - tök
érdekes volt, hogy a kaparászást tudtam
desifírozni, azaz szem nélkül is el
tudtam olvasni, mit ír épp a fejemre), majd
hirtelen felébred, és konstatálja, hogy
mit tesz, sikkant egyet, eldobja a ceruzát
és visszaalszik.
na most sokat agyaltam azon, hogy ezt most
álmodom vagy tényleg megtörtént.
fel is ébredtem, és próbáltam
rájönni. aztán visszaaludtam, és
az előző álmomban
történteket próbáltam
rekonstruálni, hogy álmodtam-e azokat a
dolgokat vagy sem. meg is kérdeztem Ilust, erre
kiderült álmomban, hogy a dolgokat nem
álmodtam, hanem tényleg úgy voltak. ez
már kezdett túl sok lenni.
aztán meg azt álmodtam, hogy valamilyen
fontos területre beválasztottak a
kormányba. nem miniszternek, hanem valami
gazdasági terület főnökének.
be is mutatkoztam sorban a kormánytagoknak,
és elmondtam, hogy mit kéne máshogy
csinálni. a lényege az volt, hogy ha
belekezdünk valamibe, várjuk ki
türelmesen az eredményét, ne az legyen,
hogy egyből módosítunk, mert nem
érezni a hatását. a
környezetvédelemre és a
külügyre ez egyaránt igaz. mindenki
bőszen helyeselt. aztán volt valami nagy
ünnep, szeparált lelátókkal, ahol
a Gyurcsány a Mádllal kellett volna
megjelenjen, Mádlnak ki is volt
készítve egy tolószék. de ő
elment a folyópartra sétálni,
ezért én kísértem fel egy 83
éves bácsit helyette, álmomban Becker
Györgynek hívták a bácsit.
aztán mindenki Paks irányába fordult,
és elmormolt egy imát. utána viszont
már az Operettszínházban voltunk (nem
az igaziban, hanem annál sokkal nagyobban), ahol
én konferáltam fel a dolgokat, majd Ruttkai
Éva adott elő egy nagyon sikeres kis
opuszt, énekelve.
majd sétáltam - talán Huszár
Orsival, de ez nem biztos - valahol, amikor egy csapat
kisgyerek jött szembe, az egyik kisfiú
odafutott hozzám, és panaszkodott. erre
én elkísértem őket a
táborba, ahol voltak, és megvigasztaltam,
meg elmondtam neki, hogy ne aggódjon amiatt, hogy
a nagyobb fiúk több dolgot tudnak, mint
ő, majd ha kicsit nagyobb lesz, ő is
többet fog tudni, sőt ha odafigyel, sokkal
többet, mint a mostani 2 évvel
idősebbek. sikerült megnyugtatnom a
kissrácot, boldog volt. megkérdeztem, hogy
hol lakik, és valami amerikai egyetemet mondott
(Yanker?).
meg valamikor apámmal is találkoztam.
meg még biztos kihagytam egy csomó
dolgot.
reggel - ébredés után - azért
megkérdeztem Ilust, hogy hol a ceruzája. az
ágy lábánál volt. ez kicsit
gyanúsnak tűnt, megkértem, hogy
írjon valamit a fejemre, és
képzeljétek, pont olyan érzés
volt, mint álmomban.