93291: hát, nem tudom, nekem a legsúlyosabb
ilyen időszak az fél évig tartott, de
úgy, hogy konkrétan mindennap
történt valami, már rettegtem a
telefontól, ha csörgött, hogy most
éppen mi lesz. A nagyanyám nagyon beteg
volt, aztán nyáron megkaptam a papírt
egy csütörtökön, hogy felvettek az
egyetemre, és másnap meghalt. És akkor
úgy éreztem, hogy megvárta, hogy
sínre kerüljön az életem (ami ugye
nem kicsit volt zűrös a
megelőző 10 évben), és akkor
utána tényleg meredeken ívelt
felfelé, persze voltak rosszabb időszakok
(leginkább anyagilag), de akkor tudtam, hogy ez
most átmeneti, és a felfelé
haladást nem gátolja. De a fél év
végén már egyszerűen fogalmam nem
volt, mit csináljak, csak az az egy lebegett a
szemem előtt, hogy muszáj, hogy
felvegyenek, és muszáj, hogy kibírja,
egyszer csak vége lesz a rémálomnak.
És lőn.