Egy barátnőm óvodás korában
sokszor álmodott lebegő, színes
gömbökkel, és mindig sírt
utánuk, mikor felébredt.
Viszont, amit már Juan álma után is el
akartam mesélni: velem meg az van, hogy nem
álmodok. Nagyon érdekes, olyan, mint
kikacsolt tévét nézni, és reggel
is eszembe jut ugyanez, olyan, mintha arra
emlékeznék, hogy álmodhattam is volna,
de nem álmodtam. Nagyon vacak, de nagyon
érdekes.