imádokélni

Boldi belezavarodott önnön gondolatainak tekervényeskedéseibe. hehe :-)))

mármint hogy éppen most NEM álmodik, és hogy az előbbi NEM volt valóság, de gecibonyolult.

aztán rájött, hogy álmában a boszorkány, ééérted, a P.K-né volt a rima és nem ő, MMú, aztán meg amikor végre fölismerte a Józsit, meg a pengét a Józsi kezében, akkor azt hitte, hogy nem, nem, ez nem lehet a valóság, ez biztos csak álom, és innentől kezdve aztán már SEMMI nem tudta meggyőzni róla, hogy éppen most álmodik, és hogy az előbbi volt a valóság, a P.K-né meg a partfis.
- Sanyi!

A dörömbölés megismétlődött, M.Mú felriadt álmából. Felitatta a helyes kis nyáltócsát és azon tünődött, miért is rimázta le ez a boszorkány archetípus álmában. Az ajtóban pedig igenis Sz. J. állt. Na.

MMú arca megfeszült, mint amikor áltsuliban Sanyi, a srác ment el mellette, és figyelemre se méltatta, igaz, MMú sem tett semmit a csábítás érdekében.
"vajon mi lehet a célja ezzel a nyanyának?"- töprengett.

'. persze nem Pilinckáné volt az, neeeem, neem is az Sz. J. , hanem az özvegy Pilinc K-né, aki éppen mosta föl a lépcsőfordulót, és a partfis nyele serényen ütögette az ajtót.
- imádok fölmosni! - közölte a rima MMúval, amikor az kikukkantott.

Az ajtó felé menet megbotlott a piros, turkálóban vett barokksarkú topánban, amelynek jobb fele egyébként Jolán névre hallgatott. A macska feljajdult. 'Vök már! morogta hangosan, és halkan hozzátette: Cseszd meg, kisnyugdíjas!

M.Mú elkínzott arccal nézett fel.- Már megint az alsó szomszéd özvegy Pilinckáné lesz az. A qa életbe, hányszor kéri még vissza a három csipet sóját? Felhúzta zsiráfos mamuszát és kiejtette kezéből az agyongyűrt Kretén képregényt amibe Hermész Triszmegisztosz volt rejtve.

és az ajtón megint felhangzott az a dörömbölés.... azok a hangok .... dummm.. dummmm....

- Jó - utánad jönni Szofikám - reggelt kívánok!

De ő aszonta: Isten engem úgy segéljen! Nem kell nekem az az 500 rongy ojró. Nekem csak az az egy kell. A többit adjuk a szegényeknek, édceseknek, vagy akik most divatban vannak szenvedők azoknak. Kezitcsókolom.

aki aznap nyert 1 ojrót valamelyik hörpintőben, az éppen a 100-dik nyertes volt, ezért még nyert 500000 ojrót is, azon az egyen felül.

de hiába, a hírek lebilincselő volta miatt nem foglalkozott vele M.Mú, mert épp arról beszéltek a rádióban, hogy

Ekkor dörömbölt valaki az ajtón.

a macska leszedte az érmét a topánról, és betette a perselybe a többi közé. gumiegérre gy?jtött, így jól jött neki hogy MMú imádott rágóba lépni.

...sőt, a nagyszobában az előző lakó, Blickferlieblingblummel Eulália néni által ott hagyott óriás méretű kakukkosóra is azonmód elütötte szép mély gonghangon a 10 óra 33 percet.

bekapcsolt a szobai hifi rádiója, amit még három napja állított be, hogy épp ebben az időpontban kapcsoljon be minden nap, ébresztő gyanánt. Csak hát úgy felejtette, ahogy az már lenni szokott, így minden nap rendszeresen megszólalt azóta is. Jelen esetben azonban ez szerencsének is minősíthető, mert így izibe' meghallgathatta a legfissebb híreket...

M.Mú betette maga mögött az ajtót, lerúgta cipőjét, a macskát találta el vele. Belevetette magát a nagy kék-narancs pöttyös babzsák puff közepébe, előcibálta zsebéből a diktafonyt és elkezdte visszatekerni. - Jó lett az anyag. Olyan jó életes! - vigyorgott. A kismagnó kattant, és abban a pillanatban...

... de ez csak a rendõrségi pszichológus jelentésében állott ilyen tudományosan megfogalmazva. ott helyben csak annyi történt, hogy a fiatalkorú Sz. J., zsebében a pengét szorongatva kirontott a hörpintõbõl, és a csípõ izé cipõ után vetette magát. persze a topánt sehol sem ragasztotta a gumi a betonra, ígyhát lenmagot sem válogatott senki.

a ritka és értékes érme valamint a gumedli találkozása a koszos hörpintő linóleumaljzatán boldog összeolvadást eredményezett. Lepkeszárny effektusnak bizonyult azonban e furcsa szerelem...

tévedés ne essék. nem arról volt szó, hogy Emmú direkt ellopta volna. csak sajna előzőleg belelépett egy még puha rágógumiba, és...

Ám ne rohanjunk ennyire előre! MMú ellibegett Sz.J. asztala előtt, aki tekintetével a bölcsészlány ringatozó csípőjét követte. Az ajtó becsapódására tért magához bambaságából: hirtelen odapillantott, ahol az ojrós hevert. Nem volt ott!!!

ezért így szólt magakelletõ szemtelenséggel: "ha nem bámulná így a cipõm, biztos nem léptem volna az ojrára."
Sz. József ekkor föltekintett. késõbb, a õrsön, több órás kínvallatás után, melynek során egy íróasztal mellett kellett ülnie egy rendõrszázados társaságában, mikor már megpuhult, bevallotta: "ahogy benéztem annak a ravasz bulának a szemébe, egybõl kipattant a zsebembe a bökõ."

Csak mint a lapockájához diszkréten odahelyezett rejtői penge.

M.Mú felháborodott a rosszhiszeműségen, amely szinte kézzel tapintható lett a levegőben.

- milyen olyróról beszél? - kérdezett vissza nagy ártatlan és táskás szemekkel a másik...

Sz. J :
( mereven a piros topánt nézi, a feszültség tapintható a hangjában, még sosem nyert semmit sem a félkarú rablón, sem az életben )
- disztingválást kérem, lépne arrább az ojrómról...

még szerencse, hogy barokksarok és nem tű-, mert a jukas olyróst nem fogaggyák el seholse.

Emmú pisilésből, khm, pardon, toalettjét megigazítva lejtett épp vissza asztalához, s amint elhaladt J. mellett, kopott-piros barokksarkú topánjával éppen rátippentett az említett pénzdarabra.

...Amint a sörhab elkezdte csípni József szemét, épp abban a pillanatban nyomott gombot, minek következtében három citrom lett a végeredmény, s kipottyant, mint szellem a gépből egy 1 eurós.