imádokélni

Juan, már útban van feléd az akciócsoport. Most még leállhatsz.

Bogikám, csűrtük-csavartuk egy darabig. Máshogy is alakulhatott volna... Így citromos lónyál lett a vége.

(rendben, majd úgy intézem, hogy balesetnek tűnjön.)

nahát, egy kicsit nem figyelek ide és máris véget vettek a sztorinak :)

Te fizetsz, Juan.

(oké, de én mikor kapom meg a pénzem?)

A bulvársajtónak beadták, amit be kellett, özv. Pilinckáné kapott egy cserép muskátlit és egy Sztár magazin előfizetést, hogy sipákolja el a sztorit. Ezzel vége, hepiend, SZ.J. és MMú továbbandalogtak a rózsaszín epresrágógumiízű naplementében.

eccer egy ravasz bulának született egy lánya. hát az milyen nagy ravasz bula vót! de aztán õ is megöregedett.

még többet a ravasz bulákról kérlekkérlek

(psszt,neleplezzle)

(kerálvagy, kalmbold)

- a fater mindig monta. fiam, járj a görbe úton, aholis idd le magad a sárga földig, kerüld ezeket a ravasz bulákat, csak az ojró kell nekik, csupa nyugati importcikk, boszorkányok azok, van akinek 50(!) darab cipõje van otthon stócban, koncentrálj az ékszerekre. rubint, smaragd, arany, stb. a fater pizzafutárként dolgozott, õ volt a legjobb, bárhová be tudott jutni, ki már annál kevésbé. ottrohad a csillagba. - Józsi elcsendesedett. MMú szelíden átkarolta a férfi bivalyerõs vállait.
- az én papám is pizzafutár.
ez volt kettejük szerelmi vallomása. alkonyodott. még elszívtak egy-két cigarettát, majd beállították a vekkert 10.33-ra. a macska csöndesen gumiegerezett.

- Olyrózsás a kedvem máma - szólalt meg hirtelenjében a zenegépen Kese Lali nótája...

- szegény megboldogult édesapám meg keverte a píszt az infantilizmussal. annak az ügynek is én tettem pontot a végibe. meg pengét. IDE AZZAL AKIBASZOTTKURVA OJRÓVAL!

- na jóvan ravasz bula, ne cicózzunk tovább, acca ide azta ojrót, amit azzala repett sarkaddal csórikártál el előlem! - tett pontot a kavarodás végére az Sz.J.
- nem tudok dönteni. közted és az ojró között. - védekezett a lány.
- szegény megboldogult édesanyám sem tudott dönteni, és amikor döntött, akkor már dönteni kellett, és persze a lassabb reflexű pasas mellé állt.
azér télleg látszott Sz.J.-n, hogy most nem tréfál.

- Nem szeretem az olyan embereket, akik csótányokat írtak - vélekedett MMú.

Talán próbáljuk el még1x, szólt Zabosi Aurél kaszkadőr és mellékesen csótányírtó kisiparos.

- Vazzeg, leszúrtam - mondta MMú. - Most mi legyen?

De nem találom! De igen! De nem! De igen! De nem!
Kés bele. ÁÁÁÁ. Piffpuff, csittcsatt, dirrdurr.

akarom mondani szom orrú.
- Oké, oké - mondta MMú - mindent rendbe fogok hozni - szepegett, miközben egyik hugggggyos lábáról a másikra állt. - Megszerzem azt az ojrót.
- Indulás azonnal!

Mindez a másodperc egytizede alatt zajlott le. És ne felejtsük el azt, aki a penge nyelét fogta. (lásd kezdő bejegyzés, bulvárlap címoldal) Egy szomorú esetleg homorú szamuráj.

- De milyen egy Teremtő már az ilyen! Felmegyek a miniszterhez, a vallásügyihez, hogy helyezzék őt ekszleksz! Úgyis útba fog esni Smaragdváros felé.

- imádtam élni... - rebegte MMú hugyszagúan.

így visszhangoztak rég halott nagyanyja szavai MMú fülében. óóó, bár igaz lenne, hogy csak ennyit kell tennie, hogy megmeneküljön! Sanyi, a macska lelkiismeretében a kegyelem és a gumiegér utáni sóvárgás vívtak csatát. feltörjem a perselyem? dehisz folyton bánt. kell nekem a gumiegér, vagy sem? igaz, egy pattanás nem adna nekem tejecskét.
(hát ezért vette gondjaiba)

- Menj végig a sárga kövekkel szegélyezett úton, piros cipellőben, Smaragdváros felé. Útközben rá kell, hogy lelj az olyrósra, különben készülhetsz egy újabb reinkarnációra. Kicsi pattanás leszel egy topmodell orrán, ha nem találod meg.

MMú szeme, szája és egyéb testnyílásai tágra nyíltak, minek következtében bepisilt. A Halál lángszavú pallosa fényárban tündökölt ajtajában.
Igen, adom, mondta. Hol keressem? A piros cipődön, dörögte a csuklyás lény.
De ott nincs... A macska felnyávogott. Mint 8. reinkarnációs utazó, pontosan tudta, mi vár az emberlényre, akit gondjaiba vett.

szólt előszőr, majd így folytatta:
- a Teremtő azért teremtette az élőket, hogy meghaljanak, mert a Teremtő az élők halálából táplálkozik. ezért az evolúció során a halál képessége, amit a Teremtő adományozott önnön céljainak érdekében az élőknek, végtelenül kifinomult, mintegy művészi szintre emelkedett. így a Teremtő magasztos céljait szolgáljuk, ha megpróbálunk kifinomult halált és ezzel a halálképesség továbbevolúcionálását elérni. ezért szent cél, hogy minnél elegánsabban, összetettebben öljünk, az egyéniség, a magány, az elveszettség, a végtelen fájdalom érzését mélységes mélységekbe és soha nem látott magasságokba emelve. MMú, kérem az ojróst.

- Jó reggelt kívánok!

...visszaemlékezett arra az időre, amikor még Isildur kardja volt...

És akkor a penge...