(javítok: nem úgy értem, hogy
engem.)
Minden ment a maga rendje és módja szerint,
és elérkezett a 2009-es év
januárja. Ekkor egy bizonyos címem megjelent
a postás és egy ajánlott
küldeményt hozott. A küldemény egy
felszólítás volt, mely a címzettet
egy euro elmaradt megfizetésére
szólította fel 15 napon belül,
természetesen a 2004 májusa óta
esedékes kamatokkal, valamint a
postaköltséggel együtt. A címzett
- bizonyos Ursula von Parad - kikerekedett szemekkel
nézett, mintha egy mangafilmből toppant
volna elő.
- Nofenebazmeg! - csúszott ki a száján,
és eszébe jutott, hogy talán
érdemesebb lett volna anno kifizetni az
összeget Hans Schnapsnak, akinek tartozott ezzel
a komoly összeggel. Kissebb szorítást
érzett a szívénél, amikor a
levélnek azon részéhez ért, hogy
amennyiben az összeget hiánytalanul ki nem
fizeti a megadott határidőn belül,
végrehajtási eljárás indul meg
ellene.