imádokélni

bárcsak volna legalább egy hamam ebben a szanatóriumban... gondolta Rüstü

kint a hegyek mögött lázas színekbe bukott a havasi alkony. a szellõ kicsit fölerõsödött, a havasi gyopárok meg-megremegtek. távoli harangkongás örvénylett a lusta felhõk hitehagyott gomolyagjai alatt. Rüstü kint állt a szanatórium kapujában. elnézett a völgy felé, a fák kóbor neszezése suhogó ostorként csapott a férfi elgyengült szívének meztelen lüktetésébe. sóhajtott, de csak a kõkapu hideg és tarajos falának málladozó tövében vacogó fürjfiókák tudták, hogy ez a mostani sóhajtás sosem múlik majd el, örökre itt fog kísérteni, itt, a távoli hegyek csúcsai felé könyörgõ felnémet fennsík kies levegõjének kósza labirintusában.

sõt, Schneidert slágerszerzésre ihlette.

szerencsére igen kellemes, kedves hangja volt, így némileg elviselhető maradt a mániákus éneklés.

- Schneider, üljön ide mellém a kerevetre. - M. Koka hangja remegett, arca a szokásosnál is sápadtabb volt. - vigyázzon Rüstüvel, konspirál a kosaraival.

ez M. Charochie szobájából hallatszott, naponta legalább 10-szer jött rá a roham. a többi lakó már több mint 4 napja nem látta õt, akkor zárkózott be a szobájába hasonló trillázások közepette.

lalallaláá, lalallaláá, de szép az élet!
lalallaláá, lalallaláá, de jó, hogy élek!

imáádok élni, imááádok élni, imádok nyári estén csillagokra nééézni

összeütköztek. ennek következtében a törökök nem jutottak ki az EB-re, és így itt sem nyerhetett Rüstü: http://index.hu/sport/focieb2004/dogoskapus

de ekkor baleset történt, Schneider elfeledkezett az intelmekről és

Rüstü beavatta Schneidert a havasi gyopárfonás művészetébe, aki boldogan tapasztalta, keze újabb és újabb mesterségek megtanulására képes. Idának készítette a kosarakat. És egyet Madame Kokának.

( Schneider B. Idára gondolt eközben, fiatal korrepetálandójára.)

"gyere babám a budoárba, ... orgonába."

A szövege valahogy így hangzott:

Schneider egy kis nótát dúdolgatott, miközben szemüvegét törülgette.

Szemében csak akkor izott fel a tűz, amikor egy-egy ritka pillanatban az almateamintás (?) kaftán selymét lassan átsimította tenyerével. Olyankor órákig tartott a perc.

Rüstü nem volt szerelmes. Lemondott róla. 23 évvel azelőtt. A hölgy neve Yasmine volt.

hogy is lett volna szerelmes? itt a szanatóriumon kívűl nem találkozott senki emberfiával. akik körülvették, megértő ápolók és őhozzá hasonlóan vezeklő lények voltak csupán.

Rüstü valójában nem volt szmérmes, és szerelmes sem.
Imádta a testét, szerette mutogatni, szerette nézegetni, de mindezt csak akkor ha kilójánál volt. Mostanában volt rajta egy pár kiló felesleg (végülis nem sok 5-6 killa), de ő nagyon utálta. Ezért állt ellen a modellkedésnek.

Schneider szerzett egy takarót M. Kokának. Rüstü másnap nem találta az almateamintás kaftánját.

egy kapusnak eme tudomány egyáltalán nem haszontalan, például kamatoztatni lehet, ha nincs háló felrakva.

és havasi gyopárokból font vesszőt.

A szemével gurgulázott, a szájával citerázott.

Rüstü két bűvészmutatványt is tanult pár nap alatt Randolphe-tól, a szanatórium melletti lángossütő fiatalembertől.

Úgy bizony. És a kitűnő és elgondolkodtató beszélgetések - mással vagy önmagával- is meghozták a maguk gyümölcsét. Legfőképp pedig a csend.

a friss varázshegyi levegő csodákra képes.

Madame Koka írni kezdett és festegett hajnalonta. Rüstüt kérte fel modellnek, ám a szemérmes török nem vállalta.

Tudta például, hogy egy gyöngysor túlmutat önmagán, nem csupán egy gyöngysor, hanem több annál. (Még ha báránygané biztosan nem is.)

bébi jól volt. A friss hegyi levegőtől kitisztult az agya, a vérkeringése felgyorsult és végzetes tüdőbetegsége is enyhülni látszott.

Rüstünek lassan fogyott az ideje. Még két hete volt, hogy fel alá révedezzen, bebugyolálva a teáig. Ezt ő pontosan tudta. Bár sokan komplett bolondosnak nézték, és időnként még ő is elhitte magáról, pontosan tisztában volt minden részlettel.