imádokélni

én meg azt tanultam, hogy pl. "sic". persze erről is minél többen nyilatkoztak, anál több jelentését sikerült megismernem.

Boldi előző életében kombinátor volt?

te boldi, projiciálja. itt tanultam, a wiwen.

ja télleg hogy nem Verlaine, eztet elbuktam.
de a könyvemen persze lehet dolgozni. egy öreg, szenilis kombájnosról fog szólni, aki projektálja a gyermekkorát és látens pedofíl hajlamait. a történet tragédiával végződik, mert a kombájn letarolja a temetőt. ez a rész kicsit sztefenkinges lesz.
de azt javaslom, más epizódokat dolgozz ki belőle Bio, ne pont a leírt utánit, a profik sem sorban haladnak, úgy sokkal húzósabb lesz.

jau

és jó a vágy?

az utóbbi. (azaz nem bolgár, hanem norvég.)

bolgár? v. orstavik? amúgy egyiket sem

miért, olvastad?

szuper, éjjel több időm lesz, hála neked .
én viszont nem lövöm le a vágyad!!!!!!!!!

de miért? megspóroltam neked egy csomó időt, nem kell továbbolvasnod a könyvet.
én épp a Vágy c. könyv olvasásában vagyok elmerülve.

igen pikáns!!!!!!! dög vagy hogy megírtad :)

(de leírom: a kertész a gyilkos, aki összefogott a lord lányával - akinek az igazi apja a néhai sofőr.)

felénél vagyok: eddig igen, bár néha lelassul.
más könyvei ehhez képest elég kiegyensúlyozottak lettek, fura ez a félig misztikus-scifi-fantázia stílus a család történetek előtt (még nem érzem, hogy mint 1. könyve: "nice try" vagy több?), de kiváncsi vagyok a végkifejletre, de le ne írd!

és, tetszik?

Aranyos a lesz a könyved B. lehet folytatni? :-)

juan, grimuszozom ezerrel

jaja, Rilke.

rauckee?
:)

segítek: a költő szuperhőshöz hasonló névvel rendelkezik, a versben nem nem péket lesnek a gyerekek, hanem azt, amit a pék csinál. (bár lehet, hogy van olyan fordítás is, amiben Péklesők a cím, ezt nem tudom.)
tűrőruditmindenkinek!

szerintem nem Verlaine, és nem pék.
a "Kijevben Moszkvicsokat fosztogatnak" tipikus esete.

sajnos most nincs nálam a verseskötet, nem tudom bepötyögni, de bepötyögném mert überzsitva. gyerekekrõl, gyerekcsinálásról, gyerekeknek meghozott áldozatról szól. helyette itt egy Virginia Wolf-éhoz nagyon hasonló szöveg, csak a végén árulom el, mi is valójában:
"Az öreg farmer nagyon szerette a két kisfiút. Már nehezen lépett, a ház nyikorgó falépcsõjének hûvös korlátját kellett erõsen markolnia, ha az emeletre készülõdött - mostanában egyre többször, reggelente, mikor Joey és Andrew még javában durmoltak a puha, meleg vánkos alatt; Joey hat éves volt, nála két évvel volt fiatalabb az öccse. Rod óvatosan benyitott a gyerekek hálószobájának ajtaján, két kis szõke buksi, két szuszogó, emelkedõ-süllyedõ paplan. Nem jutott eszébe semmi a saját gyerekkorából, valahol nagyon régen történt minden, még ez a ház sem állt, Rod a saját kezével húzta föl egyszál egyedül, a nap, igen, a nap tûzött munka közben, a sugarak égették a bõrét, mint most megromlott szemeit a forró könnyek. Visszafordult a lépcsõ felé, de egy kisifiúval találta szembe magát, alig nyolc éves lehetett, nyurga, szõke gyermek.
- Szervusz, fiam. - köszönt neki Rod, bár nem ismerte a fiút, legalábbis nem emlékezett, hogy valaha is látta volna már."
(részlet most készülõ könyvembõl)

no én kikapcs, jóéjt! És a mindenféle betegeknek jobbulásokat!

Szívesen. (az imádj anya lenni c. projekt keretében! :)

Köszönöm Bogi.

hát akkor pötyögd be szépen :)

most Verlaine Péklesõkjét akartam ide bekopizni de nem találtam.

ja, emlékeztetőül: ezt még Bio 2058-as beírásához szerettem volna hozzáfűzni.

"Jaj, hanem hát dehogyis akarta volna ő, hogy James csak egy nappal is idősebb legyen, vagy Cam, dehogy. Kettejüket örökké ilyennek szerette volna, amilyenek most: maradjanak a pajkosság démonai, az öröm angyalai, ne kelljen látnia, hogyan lesznek felnőttség felé tartó, hosszú lábú szörnyek... Ó miért, tette rá állát James fejére, miért nőnek fel olyan hamar? Miért jön el az iskola? De jó lett volna, ha mindig van egy karonülő picinye. Akkor volt a legboldogabb, mindig, ha e csöppségeket dajkálhatta. Akkor aztán mondhatták róla, hogy zsarnok, uralkodnivágyó, erőszakos; csak mondják, bánja is ő! Könnyedén belecsókolt fiacskája hajába, és arra gondolt, hogy James soha nem lesz ilyen boldog többé... Gyermekei boldogabbak most, mint valaha is lesznek. Cam egy tízpennys teáskészletnek napokig tud örülni. Ő meg: hallja lábuk dobaját, jókedvük kacaját a magasból, ha felébrednek. Jönnek lökdösődve a lépcsőn. Tárul hevesen az ajtó, ott is vannak, frissek, akár a rózsák, szemük tárva, oly derűsek, mintha ez a bevonulás napra nap az ebédlőbe, ez népünnepély lenne; s így tovább, egyik dolog a másik után, napestig, igen, estig, mikor aztán fölmegy a szobácskáikba, sorra, és ágyukban olyanok, mint a fészekbe búvó madarak, cseresznyefákon, vagy málnabokrokon, s egyre mesélnek még, csivitelnek jelentéktelen apróságokról - mit hallotak; mit leltek a kertben. Mindnek megvan a maga apró kincse... Ő lemegy akkor, kérdezi férjét: Miért kell felnőniük, elveszítve mindezt? Sose lesznek már ilyen boldogok. ... Hanem azután így szól magában, kardjának élét az élet felé villantva: ostobaság. Nagyon is boldogok lesznek. És itt van ő, töprengéseivel, ahogy az életet megint kicsit baljóslatúnak érzi, közben össze akarja házasítani Paullal Mintát; ... házasodni kell, igen, hogy gyermekeink lehessenek."
(Virginia Woolf: A világítótorony)

gyakorold a sztoicizmust :) )
na, most! beírom neked a szöveget / csak hozok egy túrórudit.