55532: életem legnagyobb fogása a Balatonon
volt. az egyik srác családjának volt
egy nyaralója (Alsóbélatelep
rémlik, de nem esküdnék meg rá),
és ott voltunk egy csomóan. egyik nap
jön az ötlet, hogy pecázzunk, amit meg
fogunk, azt este megsütjük. igen ám, de
hárman voltunk (meg egy csomó sör),
viszont csak két bot. erre csináltunk egyet
nekem is, ami egy méretes és vastag
husángból, damilból, kavicsból
(ólom helyett), egy úszóból (ami
lejött róla, így később egy
kis gally helyettesítette) és egy
horogból állt. kimentünk délben,
és 8-ig hevertünk, söröztünk,
dumáltunk, nem is igen figyeltünk a
kapásra. mellettünk volt egy német
nő (aki kb. 150 kilós volt) profi cuccal,
külön székkel, aminek a
karfájába be lehet rakni a botot.
átdobta majdnem az északi partra a botot.
ott ült délután, és neki semmi nem
jött össze. mivel én nem tudtam
messzire bedobni, a part mellett kellett rapsicolnom.
egyszer csak kapás volt, rohanok el a
parttól a bottal (orsótekerés helyett
ugye), és egy egész méretes
halacskát rángattam ki, aki szegény a
partmenti köveken kapott egy-két
maflást. egy csomóan oda is jöttek a
strandról, a csodájára jártak a
dolognak, mert nemigen hitt senki abban, hogy ezzel a
"felszereléssel" halat lehet fogni.
ez volt az a pont, amikor a német nő
mérgesen összepakolt és hazament.
hárman fogtunk 11 halat, este megettük.