Ritka madarak?
Batman, a Pókember és szuperhős
kollégájuk az orosz
illetőségű Kétéltű
ember - mindannyian újvilági héroszok,
akiknek állatemberi léte a sanyarú
gyermekkor következménye. A
Denevérember kisfiúként szülei
meggyilkolását nézte végig,
akárcsak segítőtársa, a
vörösbegy jellemvonásaival
azonosuló Robin (Mindörökké
Batman, Batman és Robin), a Pókembert
idős rokonai nevelték fel, az
iskolában a többi tinédzser
gúnyolódásának állandó
céltáblája volt, a
Kétéltű embert korai éveiben
titokzatos tüdőbaj támadta meg,
tudós papája, hogy az életét
megmentse, egy cápa kopoltyúját
operálta a fiába.
A héroszok életében a totemállat
valamiféle
szülőpótlékként jelenik meg,
azonosulásuk egy állatfajtával annak
deklarálása, hogy az elvesztett emberi
kötődések helyett egy új,
szerető családra leltek; befogadta,
elfogadta őket egy másik
közösség, amelyhez tartozhatnak.
Ahogyan a nyiladozó értelmű gyermek
mintának, rosszabb esetben
ellenpéldának tekinti szülei
tulajdonságait, a szuperhősök is
azonosulnak az őseiket jelképező, a
biztonságot, védelmet szimbolizáló
totemállatokkal, átveszik annak
imponáló kvalitásait, ezzel a
többi ember fölé, (állat)isteni
rangra emelkednek. Félelemmel vegyes
csodálattal,
istenként/ördögként tekint
rájuk az az emberiség, melynek
szeretetéért és
elismeréséért
önfeláldozásukkal,
segítőszándékukkal szállnak
harcba.
Állati rokonságukat, a sötét
foltot a múltban azonban egyikük sem
képes felvállalni, származásukat
titokban tartva kettős életet élnek: a
Pókember New York felhőkarcolói
közé feszíti ki hálóját,
hogy emberi életeket menthessen,
munkaidőben azonban félénk
fotóriporter, a Denevérember mielőtt
leszámol az ellennel Gotham Cityben, és
befejezi röptét, szórakozott milliomos,
a Kétéltű ember pedig jámbor
gyöngyhalász, a tengerparti kis
közösség mégis „tengeri
ördögként” tekint rá.
A héroszok tudathasadásos
egyéniségek, személyükben
tökéletesen reprezentálják azt a
skizoid, lelkünk mélyére
száműzött, ambivalens érzelmi
állapotot, amely a civilizált embert az
állatvilághoz fűzi.