imádokélni

113924: _segít_, és nem helyettesít : ) Csak ennyit mondtam volt végig igen hosszan.

113923: de semmit nem tudunk a régi szemmel nézni, a ruha, amit 10 éve hordtál, most hogy néz ki szubjektíve? És nehéz megítélni, hogy mennyiben játszik közre a szemléletváltozásodban csak az építészetóra, és mennyiben az azóta látott többi épület (nyújorkban és itthon), a nosztalgia, az eltelt idő stb. Nem mondom, hogy nem játszott közre az óra, sőt, minden bizonnyal igen. Csak nehéz megítélni, hogy még mi minden más. És nyilván sokkal árnyaltabban látod a dolgokat, hogy többet tudsz róluk, ez nem kérdés, de csak ismételni tudom magam: nem a te két különböző időben átélt élményed minőségi különbségét kérdőjelezem meg, hanem azt mondom, hogy éppen azért lehet ilyen határozott véleményed, mert láttad is ezeket a dolgokat, nem csak olvastál róluk. Ha csak olvastál volna, valószínűleg eszedbe se jutna most ez, de példaként tuti nem hoztad volna fel. Volt egy (több) fizikai tapasztalatod vele, ezért most pontosan tudod idézni, és markánsan látod a változást.

Hat, nem mennek bele a tudos es a festo ertekenek az osszehasonlitasaba, akarhanyadranguak is legyenek. Es a festot sem tartom talpraesettebbnek, sot, ugyanugy lehet vilagtol elrugaszkodott, befele fordult, elhetetlen.
Szerintem az elet nem attol szep, vagy erdekes, vagy izgalmas, hogy mi tortenik velunk, hanem attol, hogy hogyan eljuk meg. Bennunk mi tortenik kozben. Es ebben segit az olvasas.

113920: Igen, elotte is masok befolyasoltak. De szerintem nagyobb esztetikai elmeny azota, miota ismerem a reszelteit. (Persze kerdes, mit ertesz esztetikai elmeny alatt) Egy modern epulet komplex jelenseg, es nem lehet ranezesre megitelni. Ettol fuggetlenul borzalmas erzes volt megtapasztalni, hogy valami, amit utaltam, egyszeruen attol, hogy jobban megismertem, megtetszett. Mintha addig lett volna bennem egy iranytu, ami kozben elveszett. Es nem tudom regi szemmel nezni, ha akarom, se.

Meg hogy lehet hogy jobb egy fasza asztalosnak lenni, akinek a munkája mondjuk 200 év múlva ott fog állni a Parlamentben, mint egy roppant olvasott, huszadrangú tudósnak. Az olvasottság nem mindig konvertálható, sőt, egy bizonyos mennyiségen túl sztem visszafelé halad a konvertálhatósága (és így nyilván egy bizonyos ideig meg felfelé).

113919: nem vitatom én azt : ) de van-e különbség tisztán fiziológiailag a között, hogy öt könyvet olvasol, vagy tízet? És ha igen, mire mész vele? Szóval értem itt azt, hogy ha már képzelet, mondjuk szted egy tudósnak nagyobb a képzelete, mint egy szürrealista festőnek? Nyilván az előbbi jóval többet olvasott. de ha meg se tudja fogni az ecsetet, nem sokra megy vele : ) én csak azt mondom, hogy hiába a mérhetetlen elméleti tudás, ha azzal az ember nem tud mit kezdeni, akár mert élhetetlen, akár mert nincs ideje. És többet érhet kevesebb tudás, ha az ember tud vele mit kezdeni. De a semmilyen tudásnál nyilván mindkettő többet ér.

113917: de a szemléleted azelőtt se volt szűz, csak éppen mások véleménye befolyásolta : ) meg az esztétikai élményed ettől nem lesz nagyobb, csak máshova helyezed az értékítéleteidben.
foghíjtelkek

113916: Nem, nem. Nem hiszek a pedagogiaban. ; )
Inkabb az olvasas fiziologiai hatas-mechanizmusara akartam ravilagitani.
Egyebkent allitolag az ember genetikailag kodolva van az irasra.
Sot, olyan elmeletek is vannak, (ezt mondjuk nem igazan osztom) ami szerint a regenyiras es a kolteszet tulajdonkeppen egy bonyolult udvarlasi rituale, olyan, mint a madaraknal az enek.

Egyébként Szókratész sem volt az olvasás híve, nem véletlen nem írt le semmit, aztán mégis eléggé okos emberke volt : ) és a sors iróniája, hogy aztán mégis 2,5 évezrede olvassák. Szerencsére Platón leírta : )

113914: Az en sztorim a haboru utani modern epiteszettel kapcsolatos. Ezeket az epuleteket Mo-n sikk volt utalni, szemfajdito, izlestelen elcseszett epuleteknek tartjak/tartottak oket. Nekem ezek az epuletek, vagy belsoepiteszeti atalakitasok mindig zavaroak voltak Budapesten, es csak a foghijj-telkek (hany j?) beepitesenek leggazdasagosabb megoldasat lattam bennuk. Ehhez kepest a New York epiteszet-tortenete oram utan teljesen mas megvilagitasba kerultek ezek az epuletek, tudom ertelmezni a referenciakat, a formavilagukat, a kialakulasuk okait, a stilaris jegyeiket. Es megdobbento modon mar nem tudom utalni otthon sem ezeket a hazakat, viszont jobban meg tudom kulonboztetni az "eredeti", ertekes epuleteket a stilizalt, igenytelen kommercialis valtozattol. De zavar, hogy ennyire megvaltozott a szemleletem.

113913: tehát megint oda lyukadtunk ki, hogy mindkettő fontos : ) bár analfabéta emberek is tudnak mesélni, szóval az olvasás megint csak kivehető ebből ; ) de tényleg hagyjuk, én inkább ismeretelméleti síkon közelítem meg a kérdést, te meg pedagógiailag, és ezért nem egyezünk : )

113912: De csak ha buksz a kamionos kosztra. ; ) New Yorkban a taxisok a fix kiindulopont, de csak ha ar-ertek aranyban gondolkodunk. Van valahol a 6-ik Ave es az 52 utca kornyeken egy utcai arus, az o bodegaja mellett egy haztombot korbeer a taxisok kigyozo sora.

113903: narratív értelmezés : ) hogy tudod pl. hogy ez egy fontos mű, és ettől meghatottabban állsz ott. Vagyis hivatalból meghatottabbak kell magad érezned, mert muszáj ugye lenyűgöződve lenni. Tavaly láttam Csontváry baalbekjét, és teljesen odavoltam. pedig nem tudtam semmit a képről, de mivel ott volt egy remek vezető (Aknai Kati), így megtudtam dolgokat, ráadásul roppant szórakoztató előadásban, ami hozzátett így a teljes élményhez, mármint annak az órának/napnak az élményéhez, de nem a kép élményéhez. Nem hiszem, hogy ha előtte elolvasok egy könyvet erről, jobban le lettem volna nyűgözve, hiszen az élményt a színek és formák adták.

Olvasasrol pedig csak annyit, hogy a mesehallgatas es az olvasas iszonyatosan fontos gyerekkorban, olyan teruleteit fejleszti az agynak, amik maguktol nem fejlodnek ki, osszehangolja a jobb es a bal agyfelteke mukodeset, a verbalis es a vizualis gondolkodast, fejleszti a fantaziat, a kreativitast, es a problemamegoldo kepesseget. A faramaszas persze a motorikus keszsegeket, a terlatast, es az egyensulyerzetet, tehat mindkettore szukseg van, de az olvasas nagyon hasznos, nem csak a konkret infot szerzi meg belole az ember, hanem keszsegfejleszto.

113911: ennek a szabálynak a deriváltja, hogy az út mentén abba kell bemenni, ahol sok a kamionos : )

113910: Attol fugg, hogy mennyire bizom meg a masodik ember gasztronomiai izleseben, illetve, hogy mi volt az elso ember forrasa. ; ) Mert az, hogy a masodik egyszer evett mindkettoben, es jobbnak talalta B-t, nem jelenti azt, hogy nekem is az fog bejonni. De altalaban abba az etterembe megyek be, ahol sokan vannak. Ezt az aranyszabalyt nem tudom, hol olvastam eredetileg, de meg soha nem csalodtam benne.

113908: legalább válaszolj arra, melyik étterembe mész be ; )

113906: ááá, nem erről beszélek, hanem hogy ha azt akarod tudni, milyen hegyet mászni, akkor menjél fel legalább egy dombra a hegymászós könyvvel a kezedben : )
És nem vitatom az olvasás szórakozásban, információszerzésben, kulturálódásban és erkölcsi fejlődésben betöltött szerepét egy pillanatig sem. Valszeg ezért is olvasok én is. De a problémamegoldásban, boldogulásban és életminőségben sztem messze nincs akkora szerepe, mint ahogy azt gondoljátok.

Ah, beszeljunk inkabb valami masrol.

113893: egyébként simán lehet, hogy ha a 10 könyv helyett ötöt olvasnak el, a maradék öt idejét pedig mondjuk karateedzéssel töltik, akkor nem lennének annyira nyápicok : )
Egyébként sajnos az idő véges, szóval bármit is csinálsz, azzal más dologtól veszed el az időt. Én is olvashatnék pl. most : ) Ha az idődet olvasással töltöd, igenis elveszed a tapasztalástól, ha meg tapasztalással, akkor az olvasástól. Egyébként az embergyerek is ugye utánzással (vagyis fizikai tapasztalással) tanul elsősorban, a könyvek csak ráépülnek erre a tudásra. Olvasni is csak akkor tudsz, ha előtte megtanultál beszélni, azt meg könyvből nem nagyon tudod : )

De nem azert nem tudta megoldani a problemait, mert tul sokat olvasott. Sot, szerintem nem olvasott eleget.
Oke, en vagyok az az idiota, aki ha valamit nem tud, bemegy a konyvesboltba, es vesz rola egy (de altalaban legalabb 3) konyvet.

113901: de az is lehet, hogy két ember megnéz egy filmet, az egyik nem tud sokat a filmművészetről, átadja magát a sztorinak, elégedetten jön ki a moziból. A másik végig azt nézi, hogy hol hibádzik a dialógus, miért van rosszul bevilágítva a tér, mi hibádzik a sztoriban. Melyiknek lesz nagyobb élmény? Én csak azt mondom, hogy az olvasottság > minőségibb élet sztem egy ugyanolyan előítélet, mint a többi. Ez önmagában nem elég, de hozzájárulHAT a minőségibb élethez, de a boldogtalanabbhoz is, pontosan a nagyobb elvárások miatt. Nézd csak meg a máshol említett nemrég elhunyt embert, nem hiszem, hogy kétség férne a műveltségéhez, és mi lett? Merthogy a tapasztalatai rosszak voltak, és egy iszonyú boldogtalan ember volt. A tapasztalatok milyensége sokkal jobban meghatározza az életminőséget, mint az olvasottság. Ő se tudta megoldani a problémáit...

113903: Nezd, Birka, nem fogok veled vitatkozni arrol, hogy milyen hatassal vannak rad a targyak, es hogyan hatnak az erzekelesedre, oke?

113901: szerintem ez már személyiségbeli kérdés és nem lehet általánosítani. Anyukád esetében ez van, nálam meg pl az, hogy a legtöbb ilyen tárgynak (épület, szobor, festmény) egyáltalán nem érdekel semmilyen adata, befogadó vagyok, azt akarom, hogy hasson rám, hogy nyűgözzön le.
Az oké, hogy lehetnek tények, érdekességek, különlegességek, de ez az érzékelésemre semmilyen formában nem hat, csak a tudásomra.

Alapvetesekben egyetertunk.
Nekem csak azzal az allitassal van bajom, hogy aki sokat olvas az keveset el. Mert ez szerintem hulyeseg. Mintha az olvasas elvenne az idejet az elestol, pedig ez nem igy van. Inkabb az elet veszi el az ember idejet az olvasastol. ; ) Legalabbis en mindig ezzel a kifogassal takarozom.

113899: Nyilvan mas, de annak, aki mar lelekben eltoltott vele hosszu idot (konkretan Romarol es Pogany Frigyes Roma varostorteneterol beszelt allandoan, hogy mennyire tudta, miert van eppen ott, ahol van,a bban az allapotban), akkor neki nagyobb elmeny, mint mikor kihajtjak a turistabuszbol, es csinal ket kepet. Pedig mindketto ugyanott all, ugyanazt nezi, es az egyiknek azert nagyobb elmeny, mint a masiknak, mert olvasott rola, es kvazi, ismeri.

113897: anyukád olvasott ÉS bejárta egész Európát, hiszen pont erről beszélek : ) Hogy ez a legjobb kombó. Én azt állítottam szembe, hogy mi van, ha valaki bejárja fél Európát, a másik meg elolvassa az összes Európáról szóló irodalmat mindenféle századból, ismeretterjesztő és szépirodalmi művekből. A Ki tud többet Európáról? versenyt valszeg az utóbbi nyerné meg, de kinek hitelesebb a tudása? Hiszen a könyvekből szerzett tudás mindig _közvetített_ tudás.
Feladat: jársz valahol, és választanod kell A és B étterem között. Két információd van: az egyik egy embertől, aki azt olvasta, hogy A étterem jobb, a másik egy másik embertől, aki evett mindkettőben, és B éttermet találta jobbnak. Hova ülsz be?

113897: amiről te beszélsz, az önszuggesszió, szerintem. Elovasni, hogy milyen lenyűgöző a Notre-Dame és aztán ott állni az más.

Ugyanannyira fájt, amikor 19 évesen meghalt a macskám, mint amikor 34 évesen, holott olvasottságban nyilván nagy különbség volt. Semmit nem számít, mindig pont ugyanannyira szar volt, és ugyanannyira utáltam az életet, hogy ezt "tette". És a szerelmek megélésben is többet számítottak az életkori sajátosságok, mint az olvasottság (ez konkrétan semmit).

113891: Hat, nem tudom, az en csaladom fanatikus konyvfalo, pedig a nagyszuleim szabalyosan kivertek a tesoim kezebol a konyveket, ilyen frappans szovegeket nyomva a noveremnek, hogy kilukad a szemed, mint Balazsnak a file.
Az anyam a mai napig szimultan olvas tobb tucat konyvet, meg nem lattam ugy jarmuvon, hogy ne lett volna konyv a kezeben. Bejarta egesz Europat, es mindenhol fejbol tudta, hogy mit kell megnezni. Es persze, nem ugyanaz a ketto, de ha nem olvasott volna rola elotte, nem olyan lett volna az elmeny. Neki azt hiszem kulon fontos volt, hogy olyan helyeken jart, amit mar elore ismert. De ez sem a szepirodalom targykorbe tartozik.