Weöres Sándor /e.:
vörös/(Szombathely, 1913. jún. 22 - Bp.
1989. jan.22.): költő,
műfordító, drámaíró.
Földbirtokos katonatiszt apa és művelt
polgárcsaládból való anya egyetlen
gyermeke. Csöngén élt,
gyermekkorától nagy
műveltségű felnőttekkel
érintkezhetett. 1933-ban Pécsett volt
joghallgató, majd bölcsész. 1932-ben
jelent meg első verse a Nyugatban, 1934-ben
első kötete (Hideg van, Pécs).
1935-ben Baumgarten-díjban részesült.
1937-38-ban Észak-Európában és
Távol-Keleten járt. 1939-ben a vers
keletkezéséről értekező
önvallomásával doktorált.
Könyvtáros lett Pécsett, de sok
időt töltött Bp-en is. 1947-ben Pestre
költözött és feleségül
vette Károlyi Amyt. Hosszabb olaszországi
tanulmányutat tett. Világszemlélete
miatt támadások érték;
1949-től csak műfordításai,
gyermekversei jelenhettek meg. Színes, dallamos
versein nemzedékek nevelődtek (Bóbita,
1955; Ha a világ rigó lenne, 1974.) 1951-ben
könyvtárosi állásából is
elbocsátották. Kodály Zoltán, aki
már a 15 éves lírikus versét
(Öregek) megzenésítette,
támogatta. 1956 végén megjelent ~
gyűjteményes kötete; 1957-től
1964-ig ismét nehezen tudta megjelentetni
írásait. 1966-ban Nyugat-Európában
és az USA-ban járt. A nyolcvanas
években mind súlyosabb betegségekkel
küzdött. Kossuth-díjas (1970).
zsulti, ezt lécci moderáld ki ha a dancsika
elolvasta...