és most következzék a mai
soksoros...
Szélvész
Forgószél szántotta jövőmet
elcserélem veled
Békés, lágy szellővel
érkező jelenre
Nem feledve a forgás ritmusát,
Megtartva a pörgés örömét,
szédítő, mindent
elhomályosító,
komor világom színeit összemosó
tánccá varázsolva a belső
remegést,
a vérem forró lüktetését,
átélve minden boldog pillanatot,
ismét csodálva, hogyan oldja
öleléssé
a tegnap varázslatos érintése.