Esterházynak olvasom egy 88-as
előadását, akkoriban mennyire
dívott ez a kelet-eu-s identitás,
mindenből ez a kompországos, nyugati
elvek-keleti gyakorlat antagonisztika
ömlött. És kétségtelen
jó is volt, mi voltunk a (hagyományosan a
centrumnál műveltebbb, csavarosabb
eszű, bonyolultabb) periféria. És ez
mára teljesen szertefoszlott, eltűnt, no
Svejk, no abszurd, no groteszk, valami kis komplexusos
Eu-tagság van, Uramisten,
visszakerültünk Európába,
teljesültek a vágyaink, most mi lesz. Nincs
pozitív nemzeti-közösségi
identitásunk, oszt jónapot