11721: Igen, egyet láttam is, meg is
lepődtem, bevallom, az itteni
időnkénti megnyilvánulásaidhoz
képest meglepően jó volt.
Jó volt az Attila is. A mostani irodalom anynira
elment egy olyan irányba, hogy mi már
mindent, mindent kiröhögünk,
kigyúnyolunk, kifirgatunk, irónia
nélkül irodalom már szinte
elképzelhetetlen, szóval ezek után
Attila költészete (és esszéi):
abszolute felüdülés. Ő is
ironizál persze itt-ott :) de olyan csendesen
és finoman, hogy a legtöbb fül mellett
simán elmegy (volt olyan pillanat, hogy
egyedül nevettem fel, a hallgatóság
többi része néma maradt)
Egyébként, ezeket a csendesen
lelkesült, szemlélődő, séta
közbeni finom kis impressziókat
továbbgondoló lélekfutamokat én
hatalmas élvezettel hallgattam, komolyan, kell
egy ilyen költő, és
örülök, hogy Attila mostanában
nagyon beindult, rengeteget publikált az
idén (a korábbiakhoz képest). Fura volt
egyébként Tatabányán hallgatni
ezeket az első sortól az utolsóig
Tatán született, Tata inspirálta
sorokat hallgatni, ég és föld a
két város, Tata aztán igazán az a
hely, ami inspirálhat egy ilyen
költőt, mint az Attila. Ja, képeket is
vetítettek egyébként, a
felolvasással párhuzamosan, mind
Tatáról.
Ezek jutottak eszembe így hirtelen.