na, hát ha senki, akkor tessék:
Budapest - Vágy címmel hamarosan megjelenik
Bolgár György új könyve, az
Ulpius-Ház kiadásában. Az ismert
rádiós-újságíró
leplezetlen nyíltsággal,
meghökkentő, megdöbbentő hangon
vall a lelki és testi szerelemről,
álszemérem nélkül ír
aktusokról és a vágyról, amely -
elmondása szerint - nemcsak szerelmi és
szexuális életünket, de egész
valónkat irányítja
Ismerve a szépirodalmi és költői
múltját, megdöbbentő volt olvasni
ezt a szexualitástól
átfûtött, mondhatni pornográf
könyvet.
Bolgár György: Az irodalomban már
sokszor nevén nevezték a testrészeket
és azt, hogy mit csinálnak velük. Az
erőszakot - furcsa mód - nem nevezik
pornográfnak, azt megengedhe- tőnek tartja
az irodalom. Én azt tartom
pornográfiának, amikor a szerelmi aktust
csak magáért az aktusért mutatják
be, ez pedig a könyvemben nincs így.
Egyáltalán miért írta meg a
Vágyat?
Bolgár: Mindig is izgatott a férfi és
nő kapcsolat, az a felfedezendő titok,
amely két ember viszonyát alakítja.
Korábban már megjelent a Férfi és
női dolgok könyve címû
elbeszéléskötetem. Most a
vágyról és annak
megnyilvánulási formáiról akartam
írni, az örömről,
szenvedélyről és
szenvedésről úgy, ahogy én
látom, ahogy én megélem.
A könyv valójában önről
szól, a saját kalandjairól?
Bolgár: Nem rólam szól, a
főhős nem én vagyok, de az
érzéseim, gondolataim, élményeim
benne vannak a figurákban, a
történésekben.
És a felesége, Erzsébet, ő sem
szereplője a könyvnek?
Bolgár: Nem. Az egyik szereplőt, a
szeretőt valóban Erzsébetnek
hívják, de csak azért, mert ez a
név tetszik nekem.
Nem tart attól, hogy a könyv
megjelenése után az önről
alkotott kép romba dől?
Bolgár: Nem biztos, hogy a hallgatóim
elolvassák, de ha mégis, nem baj, hogy egy
másik oldalamat is megismerik. Az, hogy
kineveztek valamiféle
"beszélgetős emberré”, nem
jelenti azt, hogy kizárólag olyan vagyok.
Hogy tönkretenném a rólam alkotott
képet? Az biztos, hogy nagy figyelmet vált
majd ki, sokan talán azt gondolják, hogy
ehhez a szelíd hangon beszélgető
emberhez nem illik ez a meghökkentő,
netán megbotránkoztató hang, de én
bízom benne, hogy sikerült ezt irodalmi
formába önteni.
"Hallani lehetett a kielégülés
zaját”
Részletek a könyvből:
"...a több mint egyórás
küzdelem során egyetlen pontomon
kínzón felhalmozódott folyadékot
az ő egyetlen, nedvesség után
könyörgő pontjába, teste mindent
befogadó fekete lyukába
szórtam...”
"...nekilöktem Erzsébetet a falnak,
feltoltam a szoknyáját,
félrehúztam a bugyiját, és ez
már annyira felizgatta, hogy abban a
minutában, amikor a farkam bedugtam, ő
elkezdett élvezni, a száját jókora
sikolyok hagyták el, úgyhogy teljesen
mindegy volt, fel tudunk-e figyelni valakinek a
közeledtére, mert három emelettel
följebb is hallani lehetett a
kielégülés zaját, amitől
én se húztam sokáig, legföljebb
még egyszer-kétszer ki és be, és
utána csak attól izgultam föl még
jobban, hogy már kint az utcán azt vettem
észre, hogy az ondó csorog lefelé a
combján.”
"Többszereplős mûsor ez,
föllép benne a farkam, mindkét kezem, a
kisujjam kivételével valamennyi ujjam,
és ha az én ujjaim véletlenül
nincsenek formában, indiszponáltak,
hajlandó a feleségem is
közremûködni, mint
vendégmûvész. Ilyenkor
például a hátán fekszik, én
fölötte kitámasztok a két
karommal, úgy, hogy magához férjen,
és miközben én mellső
fekvőtámaszban igyekszem megtenni azt, ami
megtehető, ő a csiklóját
ingerli, simogatja, dörzsöli és csukott
szemmel képzeli a p...jába azt, aki nem
én vagyok.”
"Szétterpesztett térdeim
között Erzsébet remegve várta
elkerülhetetlen sorsát, én viszont nem
voltam hajlandó megadni neki, ami az
övé, és ő ezt csak abból
érezhette meg, hogy alatta az ágy elkezdett
ütemesen rázkódni, mert látni nem
láthatta, hogy néhány
centiméterrel a mellei fölött
ütemesen verem a farkam, és elfog a
kísértés, hogy verjem is ki, hogy
ráfröcscsentsem a felgyülemlett
ondót a mellére, a nyakára, a
szájára, hadd ejtsem őt
kétségbe azzal, hogy bármennyire
készült is, nem fog történni
semmi, kielégítetlen marad, és
ennél nagyobb kínzás számára
el sem képzelhető.”