Paul Verlaine
A lila budoárban, 1830
Istennek hála, este lett,
mutasd meg barna testeded,
mert itt az alkalom,
amelyre várva vártam
e lila budoárban,
a sárga pamlagon.
S félig meztelenre
vetkôztél, add kezembe
kis, kurta válladat,
míg mellbimbód, szerelmem,
kemény, hegyes, eperszem,
ha ajkad rátapad.
Ingecskédet, lehúzom,
és egyre lejjebb csúszom
hasadon, köldököd
porcelán csészéjéhez,
s aztán lágyékod édes
hajában fölnyögök.
- "Nég, még, még, még,
még" - mondod,
mikor szétnyíló combod
nyakamba öleled.
- "Még, még, még, még" -
zihálod,
ahogy elémbe tárod,
megringatod s riszálod
felborzolt öledet.
S mert rám is gondolsz néha,
finom, keskeny és léha
kezeddel, asszonyom,
áldást osztón, szerényen
oda kapsz, hol szemérmem
ágaskodik kevélyen,
mint egy vörös torony.
Faludy Gy. fordítása.
Na azért írtam, ha már szex meg minden,
és még irodalmárkodtok is. Ezennel
csatlakozom :-)
sziasztok