Tudom, hogy rég volt, de első három
szerelmem osztálytárs volt. Nem
akadályozta a bizsergést, hogy ismertük
egymást (barátként,
ellenségként...)
És ahogy végiggondolom, az ember
többször szed össze ismerős
társaságból jól ismert
lányokat. Konkrétan: nekem csak futó
kapcsolatom volt olyanokkal, akiket nem ismerteme
előtte. Véletlen is lehet.
Ami meg az utánát illeti: első
szerelmemmel (külföldön él, 15
voltam, mikor szakítottunk 9 hónap
után) ha 3 évente beszélek, mindig
úgy érzem, vele mindent tudunk
egymásról. Aztán volt, aki
eltűnt. Volt, akiért kár, volt, aki
nem hiányzik. De van abban valami, hogy
azért mégiscsak ők ismernek engem a
legjobban. Ami lehet rossz, de lehet igazi
barátság alapja is. Van, akiből igazi
barát lett.
Persze vannak fájdalmas pillanatok, amikor
mással látod, sőt mikor
először látod úgy, hogy te
mással vagy. Aztán ezek elmúlnak.