szex/pornó

A GH vissza tudja keresni, hogy ki hívta meg, ha akarja...

jó, csak az a vicces, hogy az ilyen igazi vitainditókat miért csak álnéven meri mindenki????

szintén nulla kontakt. mondjuk érdektelen ha így, vitaindítónak nagyon helyén volt.

nem, ez csak ugy lehet, ha vanessa valakinek a duplikóatuma, óes miutóan hamis néven belépett, törölte a kapcsolatot saját magával, hogy ne legyen gyanus, hogy csak rajta keresztül érhető el...

fura de nekem sincs kozos ismerosom..., lehet hogy behalt a rendszer?

hanyx?

az arcomra. természetesen.

hova?

viszont szeretnék mindenkit megkérni, hogy csekkolja le, milyen legrövidebb utja vagy közös ismeröse van vanessával. mert valójában sztem ö nem létezik....
nekem legalábbis semmilyen kapcsolatom nincs vele, és ez asszem a wiw logika szerint nehezen lehetséges.

kaptam egy puszit a qp-től,
és kiváncsi rá, hogy hogyan érzékeltem ezt?...

ezzel meg mélységesen egyet vagyon értve. részemről.

szóval nem akarok én senkit se kritizálni, mindenki olyan szexuális életet él, amilyet akar (és amilyet tud)
de ne tessék már
a/ az élet egyetlen értelmének tekinteni a szexet
b/ általános normákat, elvárásokat felállítani, mert az ugyanaz, mint mondjuk a prüdéria, amit e helyütt csúnyán elítélnek a kedves topiklakók (mondjuk jogosan)

terápiának semmi esetre sem. bár egyszer láttam egy filmet, ami vmi szexterápiáról szólt. azóta is kutatom, de nem t'om mi volt az :( (nem, nem a Tágra zárt szemek). kifejezetten önismeretnek sem, pusztán azt vetettem fel, hogy _ha_ benne vagy egy helyzetben, akkor annak _lehet_ önismereti hozadéka.
és hogy divatíz? nem t'om. biztos.
Dóra: amit írsz, az miért "rosszul" viselkedés? az hogy magadnak is szerepet jáccol, az nem klassz, de pont ez (is) lehet egy hozadéka egy ilyen játéknak (?). mármint a ráismerés. nem mondom, hogy kellemes, és nem gondolom, hogy ezt a formát kéne választani, de a kiindulás nem is ez volt :)

rob, azt nem hiszem, hogy egy extrém helyzetben, mondjuk nagyobb társaságban a másikra odafigyelés valami óriási szerepet kapna...ha valami, talán a magamutogatás
(viszont a párommal együtt kell utána reggeliznem...-))) )
nemtom, én azért nem ezt a módját választanám önmagam megismerésének, neadjisten terápiának
meg van egy pici divatíz is benne, nem?

levrob, szerintem lehet "rosszul" viselkedni,
pl. ha az ember ugy gondolja, hadd szoljon, aztan kozben eszreveszi,
hogy azert ez megsem kiraly, de mivel idegenekkel van korulveve,
ezert cikinek erzi, ha kiszall.
csak arra gondolok, hogy ismeretlenek elott talan az ember jobban szegyelli a gyavasagat,
es ezert olyasmit is megtesz, amit nem igazan akar,
es utana rosszul erzi magat.

Orsi: egy fenét unott meg minden az otthoni, sőt! de ugye amíg az ember fiatal(abb), és még nem állapodik meg, mint egyesek, kipróbál ezt-azt. vagy belesodródik. és ha már, akkor akár megönismerheti is magát. max. nem veszi észre. az ismeretlenség meg azért lehet fényderítő hatású, mert a megszokott, szeretett kedvessel már megküzdöttétek egyszer az egymás elfogadása című nem egyszerű projektet. egy ismeretlennél viszont újra nagyon odafigyelsz (?) magadra, a viselkedésre, a szerepjátszásra, újra előjö(het)nek a gátlások, félelmek stb. a magaddal való lerendezés viszont nem feltétlenül uaz, hiszen nincsen tétje, nem kell másnap együtt reggelizni.

"(...)csak közbeszól a jól bevált gyávaságom, hogy hátha rosszul viselkednék(...)" - eztet írtad Vevus. ezért kérdeztem. egyébként önismeret-ügyileg egyetértünk, kényelmes a kialakított képet látni s láttatni magunkról.

Azt próbálom magyarázni, hogy nagyon jól hangzik, hogy önismeret, de a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy az emberek jelentős része köszöni szépen, nem akarja megismerni önmagát. Sokkal jobban kedveli a képet, amit kialakított magáról.

Halihó, ne tessék belegyömöszölni olyat, amit nem írtam! Ki beszél itt rosszul viselkedésről?

Vevus, hogyan lehet egy ilyen szituban "rosszul" viselkedni? sztem az is neked mutat meg önmagadról vmit, hogy odamész bátran, mindent bele alapon, és amikor action van, akkor visszakozol. ez (szvsz) nem baj, kipróbáltad, önismeret, ilyesmi.
mivel fuldokló gyereknek mentem már utána, tudom, hogy ezt megtenném. az áramütéses-szitura nem merném ilyen bizonyossággal állítani, hogy nem tenném meg. pusztán (a kényszerítő) körülmények hatékonyságára gondolva. ebből adódóan persze, lehet hogy egy ilyen akció-helyzet is van annyira kényszerítő, hogy belemennél. ha utólag bánod meg, az lehet a rossz. a tervező elvárásai kevésbé izgatnának. nyilván ő is szeretne kapni vmit ettől az egésztől, de ez legyen az ő dolga. nekem ebben a szituban - asszem - én számítanék, és az akivel együttvagyok.

csak azt mesélje már egyszer valaki, hogy mért csak a fűvel-fával mindenhol az izgalmas, meg a jó, és az otthoni mért feltétlen uncsi, meg unott, meg semmilyen
és mért csak ismeretlenekkel derülhetne fény mindenfélére rólam

nem próba, csak gondolsz valamit magadról, és ha kiderül, hogy az nem úgy van, az vacak.
ez jelentheti azt is, hogy úgy gondolod, boldogan benne lennél, aztán megijedsz,
de jelentheti azt is, hogy úgy gondolod, sose tennél ilyet, aztán mégis boldogan belemész

a szelsoseges fuldoklo-gyerek peldat nem egeszen ertem,
hiszen ott nyilvan mindenki azt szeretne magarol gondolni,
hogy utanaurgom persze,
viszont a szelsoseges szexualis kalandban valo reszvetel
szerintem meg valami proba, amit ha kiallok, akkor jofej vagyok,
vagy ilyesmi.

Vacska, egyáltalán nem az ilyenekről beszélek, a barátnődnek nincs igaza. Én olyankor szoktam utálni magam, amikor a lustaság győz. Vagyis a te helyedben sokkal inkább örülnék, hogy én győztem.
A rizikó nagysága meg persze nem a tervezettségtől függ, hanem a szélsőségességtől. Szélsőséges helyzetek meg (hála az égnek) ritkán adódnak csak úgy. Viszont az ember szereti azt gondolni, hogy utánaugrana a fuldokló gyereknek, akkor is, ha valószínűleg ez sosem fog megtörténni. De közben tart tőle, hogy mi van, ha mégse ugrana, jobb lesz azt nem kipróbálni. Gondolom hasonló elképzeléseink vannak a szexuálisan szélsőséges helyzetekkel kapcsolatban is, csak ott mindenkinek más.

egyebkent nem az ujdonsag/tervezetlen/spontan dologrol van szo szerintem,
mint pl. hajnali autokazas,
nekem csak az nem teccik, hogy van valaki a hatterben,
aki megtervezi az kis meglepetesemet, es azon izgul,
hogy hogy reagalok. kiserleti nyul jellege van igy a dolognak, nem?
en szeretem a kalandjaimat sajat magam kiotolni,
es nem szervezett ejszakai akadalyverseneyen feltalalni magam...

(gyermekeim az urban, olvashatatlanok vagytok :)
leccilecci tordeljetek kicsit a sorokat,
koszikoszi)

azt tudom, Dora, hogy ottan elsz, valahol Berlinben vagy hol, ha jol emlekszem, jo regen beszelgettunk mar neha itten, olyan haaat, tavaly nyaron-osszel, en emlekszem rad, de ezek szerint te nem ram:( nomindegy
igen, jovanna, igazad van, attol meg, hogy rendes tisztes csaladanya vagy, meg nem kell kocka sra unnod magad:) igaz:)
mesterseges
hm
hat igen
attol mesterseges, hogy valaki mas szervezi meg?
ha en talalom ki, akkor nem mesterseges, mert en talaltam ki sajat magam?
Veve
szia:) veled is beszelgettunk mar neha:)
hatha rosszul viselkednel es utalnad magad? miert? mert ami kijon beloled, nem felel meg a sajat magadrol alkotott kepnek?
igen
de ez a riziko szerintem tervezett es tervezetlen helyzetben egyarant benne van, nem?:)
nemtom
az biztos, hogy egy tapasztalattal mindenkeppen gazdagabb es bolcsebb leszel:) tehat vegso soron jol jartal, ha kiprobaltad, valamit megtudtal magadrol - es masokrol...
En pl. csinaltam olyat, hogy vadismeretlen fiu kedveert egy atdolgozott ejszaka utan reggel 6kor autoba ultem, elgangoltam a vilag vegere, ott talalkoztunk, egyutt voltunk egy napot, aztan hazajottem, es mondjuk azota se talalkoztunk, viszont tokjo emlek, semmitsebantammeg
baratnomnek elmeseltem, o meg ki volt borulva, ket hetig hallgattam, hogy hogy lehettem ilyen, es o melyen csalodott bennem:)
ki erti ezt...:)

Ha szigorúan vesszük, minden játék "mesterséges körülmény". Miért is üljek én le egy asztal mellé színes papírlapokat pakolni rá, minek futkossak labdák után, amikor a végén úgyis visszateszem a szertárba? Mégis sokat elárul egy emberről, hogy hogy játszik. Azon kívül élvezni is lehet.
Az meg aztán tényleg mindenkinek a saját döntése, hogy milyen területen akarja a saját határait feszegetni. Lehet 200 kiló fölé hízni, lehet 30 alá fogyni, lehet meztelenül járni az utcán, lehet teljesen bezárkózni, kinek mi az érdekes. Engem is elsősorban a "hogy viselkednék ebben a helyzetben" kérdés izgat, csak közbeszól a jól bevált gyávaságom, hogy hátha rosszul viselkednék, és utálnám magam.
A mások elvárásainak megfelelés meg sztem nem úgy működik, hogy vagy igen, vagy nem. Bizonyos emberek bizonyos elvárásainak mindenki meg akar felelni, a két véglet meg nem megvalósítható úgyse.

ugyanis valoban nemetorszagban elek,
de mondjuk nem vagyok nemet csaladanya.
attol meg valoban dolgozom, fozok, takaritok,
de ennek asszem semmi koze ahhoz,
hogy mennyire szines a szexualis eletem ;)
a mesterseges szinezeket a mesterseges korulmenyekre ertettem,
ahol van egy "rendezo", aki kitalalja elore a dolgokat.

mittudomen:)
nem tudom
csak telleg nem bantasbol mondtam, azert kerek bocsanatot
csak bennem erosen el a rendes, rendszeres nemet csaladanya sztereotip kepe
aki pontos idobeosztas szerint el
es csupa polgari dolgot muvel:)